Feljegyzés a Hetényi körnek

Kopátsy Sándor                 EG                2012-08-02

Feljegyzés a Hetényi Körnek

A Népszabadság tegnapi számában Róna Péter szólt hozzá a Hetényi Kör néhány tekintélyes közgazdász kollektív írásához. Örülök annak, hogy a Népszabadság lehozta ezt az írást. Nem számítottam ennek lehetőségére. Szerencsre Róna Pétert nem tartják a velük ellentétes tábor tagjának.

Ez az írás sokkal jobban megfelel Hetényi István szellemének, mint amennyire a Kör tagjainak írása. Az én első írásos reflexióm inkább arra korlátozódott, hogy meggyire nem felt meg Hetényi stílusának, az ellenzékiség. Ő soha nem írt alá másokkal közös politikai nyilatkozatokat, még akkor sem, ha a tatalmukkal egyetértett volna. A Kör néhány tagja akkor az általa vezetett minisztériumban dolgozott, és lényegében egyetértett a Fordulat és Reform mondanivalójával. Ez a kollektív kritikát sem írta volna elé. De talán Róna Péterét sem, pedig azzal, hitem szerint egyetértett volna.

Róna Péter észrevételével én is egyetértek, mert nem a napi politikai színvonalán rekedt, hanem felette áll. Ő a lényegére mutat rá. A magyar társadalom a rendszerváltás óta is hibát hibára halmoz, de minden hiba alapja a magyar társadalom elmaradottsága, politikai éretlensége. Az, hogy ide jutottunk, nem a Fidesz-kormány műve, hanem a megelőző húsz évé. Orbán csak azt tette, hogy alkalmazkodott a magyar társadalom elvárásaihoz. A Fidesz ugyan messze került a forradalmi egyetemisták liberális szellemétől, a magyar társadalom többségének az elvárásaihoz igazodott. A Kör tagjai pedig hűek maradtak eredeti politikai elvárásaihoz, ahhoz, hogy a magyar társadalom idomuljon hozzájuk. Ennek azonban az lett a vége, hogy eltűnt mögülük a társadalmi támogatottság. Hetényi azonban olyan polgár volt, amelyik tudatában volt annak, hogy ő akkor szolgálhat jól, ha nem keveredik bele a magyar társadalom napi iszapbirkózásába. Jellemző módon, úgy volt a Kádár-rendszer legjobb pénzügyminisztere, hogy soha nem bírált, de minden helyzetben azt tette, ami az adott viszonyok között még lehetséges volt. Márpedig, akinek jó volt a Kádár-rendszer, a Fidesz-kormányt sem kívülről kritizálná, ha feladatot bíznának rá, elvállalná. Tenné, ami az adott viszonyok között reális. Aki megértette a bolsevik megszállás alatt, hogy amíg az tart, abban kell szolgálni. Most is azt látná, hogy a Fidesz uralmát tudomásul kell venni, mert a megelőző húsz év hibás politikája, és a magyar társadalom nacionalizmusát, klerikalizmusát hozta kétharmados uralomra.

Együk hozzá, hogy Hetényi István olyan zsidó családban nőtt fel, amiben még a legapolitikusabbak akkor sem voltak biztonságban, ha kiemelkedően teljesítettek. Az ő családja is azok közé tartozott, akiknek ugyan megvolt a Horthy-rendszerről a lesújtó véleményük, mégsem lettek ellenzékiek.

Hetényi István a bolsevik megszállás ellen sem lázadt, azt ugyan nem rá szabták, de abban is megtalálta a képességének és szakmájának megfelelő felső helyet.

Hetényi ugyan a jelenlegi rendszert sem tartaná jónak, de kevésbé rossznak, mint a Horthy és Kádár rendszere volt. Ezért aztán, akik Hetényi Kört alakítanak, azoknak nem politizálni, hanem építkezni kellene.

Róna Péterrel egyetértek abban, hogy a magyar társadalom korrupt, rasszista és törvényt nem tisztelő. Ebben a három hiányosságában a rendszerváltás óta, a Kádár-rendszerhez képest sem javult, hanem romlott. Tudom, hogy a három hibánkat nem lehet abszolút értékkel mérni, mert vannak nálunk korruptabb, rasszistább és törvényt még kevésbé tisztelő népek is. Azt sem lehet állítani, hogy mindenki korrupt, rasszista és a törvényt nem tisztelő. Ezért mindig tapintattal kell kezelni e három hibánkat is. Akik türelmetlenül ostoroznak bennünket, szándékukkal ellentétes hatást érnek el. Hetényi ebben is méltán lehet példalépünk, a hibáinkkal szemben is mindig türelmes maradt. Ebben kellene sokat tanulni tőle. Aki e három hibánkat ki akarja irtani, kudarcra van ítélve. Ezeket ki kell nőnünk, amihez több generáció türelmére lesz szükségünk.

Mindenek előtt ezzel szemben harsányan fellépni egyetlen pártnak nincs joga.

Nézzük meg röviden, hogyan is alakult a három főbűnünk.

1. A KORRUPCIÓ

A rendszerváltás után elszabadult a korrupció. Erre alkalmat adott a rendszerváltás. A bolsevik rendszerben sem azért volt kisebb a korrupció, mert mi nem voltunk korruptak, hanem a rendszer nem adott sok alkalmat. A bolsevik rendszertől való megszabadulás után elszabadult a korrupció. Nem annyira a korábban elnyomott, hanem a párthatalom kegyeiben fürdő káderek gazdagodtak. Aki a magyar korrupció miatt aggódik, máig nem mutat rá arra, hogy a szoclib politikai erők, vagyis elsősorban azok váltak képesség nélküli gazdagokká, akik hatalommal rendelkeztek a rendszerváltás előtt. A milliárdosok többsége körükből került ki. Akik közül kevés akadt, aki tehetségesen működtetni tudta volna a rendszerváltás előtt kiépült összeköttetéseiből szerzett vagyonát.

Ezért aztán a privatizáció során történt korrupciókról máig mélyen hallgat a szoclib tábor. Pedig, akiktől Hetényi is távol tartotta magát, azok az érdem nélkül meggazdagodottak voltak. A politika jobboldala a korrupció áldásaiból sokkal kevésbé részesedett. Nem azért, mert erkölcsi gátlásai voltak, hanem mert egyrészt gyengébbek voltak a kapcsolataik, másrészt a hatalmat a pénznél is fontosabbnak tartják.

A korrupció visszaszorítása ugyan fontos, de ezzel is úgy vagyok, mint a nacionalizmussal és klerikalizmussal. Nem szabad olyan éles támadásba menni, ami messze túlmegy a realitás határán. Ebben a tekintetben sem lehetünk olyanok, mint a skandinávok, és ma is kevésbé vagyunk korruptak, mint a görögök, vagy a dél-olaszok, vagy a keleti szomszédjaink. Annak kell örülni, hogyha sikerül közeledni a puritán népek felé.

A magyarországi liberalizmusnak százötven éve az a hibája, hogy liberalizmusában nyugat-európai akar lenni. Ha kevesebbet akart volna, lényegesen többet elérnek. Nekem a kedvenc példám a melegekkel szembeni viselkedésünk. A liberálisok azt akarják, hogy olyanok legyünk, mint a skandinávok, erre a közvélemény az ellenkező irányba megy. A melegek teljes elismertségét követelők azt érték el, hogy az is ezen vitatkozik, aki eddig csendben volt.

Ebben a tekintetben Hetényi István más kategóriába tartozott, mint a Kör tagjai. Számomra ő az a nyugati polgár volt, aki csak az lehetett, akinek már a nagyapja is nyugati polgár volt. Hetényi élete engem erre tanított meg, ezt kellene szem előtt tartani azoknak is, akik a zászlaja alatt vágynak politikai sikerekre.

A RASSZIZMUS

Örömmel olvastam, hogy Róna is a magyar társadalom viselkedésének egyik nagy fogyatékosságát látja a mássággal szembeni türelmetlenségben. Ez is sokkal nagyobb hiba, mint az adórendszer.

Történészeink felelőssége, hogy ezt nem hangsúlyozzák. Az utóbbi ötszáz évben minden tragédiánk ebből fakadt.

A Monarchián belül érdekünk lett volna, hogy az osztrákokat és a cseheket kövessük. Ezzel szemben csak azokat dicsőítettük, akik ezekkel szemben akartak minél nagyobb függetlenséget.

Trianon után még nem kellett az osztrákoktól és a csehektől már nem kellett félnünk, hát a nálunk jobban érvényesülő zsidók és svábok lettek a belső ellenségünk. Aki pedig még velünk sem állta a versenyt, semmibe vettük.

Ennek lett a következménye, hogy a zsidóság és a svábság nagy többségét elveszítettük. Ebben máig nem vállaljuk a felelősséget. A zsidóság elleni bűnünk azzal mentjük, hogy nem mi tettük, de Hitler nyomásnak nem lehetett ellenállni. A svábokat pedig Sztálin parancsára kellett kitelepíteni. Maguk is tudjuk, hogy mindkettő durva csalás.

De legalább a következményét tudatosítanánk. E két etnikum elvesztése azt jelentette, hogy a társadalom két motorját, a társadalom elitjének többségét elpusztítottuk.

A JOGÁLLAMISÁG HIÁNYA

Abban, hogy az a két előzővel azonos nagyságú fogyatékosságunk, Róna Péterrel sem értek egyet. Annak ellenére, hogy ebben a tekintetben is vétünk, de nem ez a nagy hiba. 1999-2010 között ebben a tekintetben viszonylag jól vizsgáztunk, mégsem jöttek az eredmények, sőt történelmünk egyik leggyengébb teljesítményét nyújtottuk. Meggyőződésem szerint az a jogállamiság, amit a Hetényi Kör és Róna Péter is elvár, csak ott valósulhat meg eredményesen, ahol Róna első két követelménye már teljesült. De nemcsak az, én a magas foglalkoztatást is hozzátenném. Nem ismerek történelmi példát arra, hogy a jogállamiság meghozta a sikert ott, ahol a társadalom még a fél-periféria szintjén ragadt.

Ideje volna a Nyugat politikusainak és közgazdászainak tudomásul venni, hogy amit ők jogállamiságnak tekintenek, az csak a puritán nyugati társadalmakban bizonyult sikeresnek. Már sem az európai, sem az amerikai mediterrán, sem a kelet-európai pravoszláv, még kevésbé a kelet-ázsiai és dél-ázsiai népek egyikénél nem bizonyult sikeresek.

Annak ellenére, hogy a magyar társadalom számára a nyugat-európai, puritán modell a követendő példa, tehát ebben az irányban kell fejlődnünk, de éppen az elmúlt húsz év azt bizonyítja, ha sietünk, a közvélemény közép-jobb politikai párt mögé áll.

A jogállamiság a magyar állam számára nem előfeltétel, hanem cél, aminek az alapját kell megteremteni. Róna első két előfeltétele annak, hogy nyugati értelemben jogállam lehessünk.

FOGLALKOZTATÁS

Róna írását azért fogadom örömmel, mert felismeri, hogy demokratikus jogállam csak ott lehetséges, ahol annak az előfeltételei fennállnak. Ebből ő kettőt felsorolt, de a legfontosabbat, a magas foglalkoztatást csak a szövegben említi.

Az ugyan köztudott, hogy minden puritanizmus lényege a munkaszeretet, a szorgalom, a takarékosság. Ezek az erények szülik a magas foglalkoztatást. Aki puritán akar lenni, az legyen szorgalmas. Aki egy népet akar puritánabbá nevelni, az fogja munkára.

Máig nem ismertük el, hogy ebben a tekintetben sokat köszönhetünk a bolsevik rendszernek. Az ugyan túlfoglalkoztatott, de az sokkal kisebb hiba volt, mint a rendszerváltást követő botrányosan alacsony foglalkoztatás. Márpedig ez a szoclib politika bűne volt. Nincs semmi fontosabb, mint ettől megszabadulni.

A jelenlegi foglalkoztatásra csak lemaradást hozó felépítmény kerülhet.