2012. augusztus 21., kedd

Az alacsony népszaporulat a társadalom motorja


Kopátsy Sándor               PE                     2012-08-14

AZ ALACSONY NÉPSZAPORULAT A TÁRSADALOM MOTORJA

A The Economist e heti száma (2012. aug.14. 59 old.) füleimnek zenét jelentő témával foglalkozik. Meggyőződésem szerint, az elmúlt száz év legnagyobb vívmányának egyike, talán egyelőre a fajunk egészének történetét érintő a legnagyobb vívmány a fogamzásgátlás megoldása.
Mivel az elmúlt száz és a várható ötven év legnagyobb problémája a túlnépesedés, ami ellen egyetlen hatékony, erőszakmentes eszköz a fogamzásgátlás, ennek a megoldhatóságát tartom a legnagyobb vívmánynak. Ez nem jelenti azt, hogy lebecsülném a tudomány és a technika eredményeit. Azok nélkül nem érhettük volna el a természet erői feletti uralmunk megsokszorozódását, a várható életkor és iskolázottság kétszereződését, és a száz éve még elképzelhetetlen életvitelt. De ezt semmi sem veszélyezteti jobban, mint a túlnépesedés. Ez ellen pedig egyetlen nem erőszakos, és a zavartalan szexuális élet nem romboló védekezés a biztos, egyszerű, olcsó fogazásgátlás.
Néhány éve azt láthattam, hogy születésem óta három és félszeresére nőtt az emberiség létszáma. Még azt is megérhetem, hogy halom idején négyszer annyi ember él a földön, mint születésem idején. Ennek tudatában könnyű volt felismernem, hogy fajunk éltét ez a növekedés minden másnál jobban fenyegeti.
Az utóbbi évtizedekben a tudósok és az áltudósok ezrei azzal ijesztgetnek, hogy mennyibe fog kerülni a felmelegedés, az éghajlat változás következményeinek kivédése. Ez valóban sokba fog kerülni, de tizedében sem, mint a 4-5 milliárd emberrel több eltartása. Az utolsó jégkorszakot követő, mintegy 5-8 ezer évvel ezelőtti, a várhatónál is nagyobb felmelegedést fajunk győztesen élte túl. Pedig az, a tengerszínt 70 méteres emelkedésével, ebből fakadóan több millió négyzetkilométer terület tengerré, több tízmillió terület sivataggá válásával járt. Ellene nem állt rendelkezésünkre semmi védekezési eszköz, erőforrás.
A felmelegedés, a tengerszint emelkedése elleni védekezés a jelenlegi eszköztárral is tized annyi költséggel megoldható, mint a népességtöbblet fenntartásának egyetlen éves költsége.
Ezzel el is jutottam a mondanivalóm lényegéhez.
Annak ellenére, hogy már a téma felvetését is örömmel fogadom, és hogy számos fontos következetést is levon, a probléma lényegét nem érti meg.
Először, aminek örültem.
Végre valaki kimondja, hogy az 1-2 gyermek felnevelése hatékonyabb, mint ennél többé. Márpedig a demográfusok számára a legfontosabb annak a megértése lenne, hogy a gyerekek számánál sokkal fontosabb azok minősége. Azt kellene tudomásul venni, hogy még a nagyon szegény társadalmakban is a gyerekekből felnövő munkaerő értéke már ma is az 1:10 arányban szóródik, de ez mire felnőnek még nagyobb lesz. A fejlett országokban a szóródás mindkét irányban exponenciálisan nőni fog. A kiművelt képesség átlaghoz viszonyított értéke a gazdasági fejlettséggel hatványozottan nő, és egyre szélesebb lesz a társadalom számára értékes képességek skálája. Ugyanakkor egyre szélesebb sávú lesz a társadalom számára nem igényelt, sőt a negatív értékű munkaerő.
Sajnos, ebből a tényből a demográfia semmit nem vesz tudomásul, az embert továbbra is darabra méri. Nemcsak az átlagosat és a tízszer akkora értékűt, hanem még a negatív értékűt is összeadja. Vagyis még az elemi oktatás szabályát is felrúgja.
Itt olvasom először, hogy a család az egyetlen gyermekét gondosabban neveli, jobban iskoláztatja, több vagyonnal engedi útjára, mint akinek sok gyermekről kell gondoskodni. Vagyis ahol egy, vagy két gyermeke nevelnek, azok értékesebbek lesznek, mint ahol többet.
A tanulmány részletesen foglalkozik a gyermekszámnak a jövedelmek differenciálódására való hatásával. Ez sem mellékes, de másodrangú következmény.
Annak a megállapításnak is örültem, hogy a jobb módban élő, iskolázottabb szülők kevesebb gyermeket vállalnak, körükben elterjedtebb a fogamzásgátló használata.
Ami hiányzik.
A kutatás csupán a családi körre tejed ki. Ez azért hiba, mert a legfontosabb a társadalmi hatás. Ezért a társadalom számára optimális népszaporulatot csak akkor lehet megállapítani, ha egyrészt figyelembe vesszük, hogy túl, vagy alul népesdett a társadalom.
Ezt eddig csak Kína esetében tapasztaltam. Ott a túlnépesedett keleti térségben szigorúan veszik az egy gyermek vállalását, ezzel szemben az ország nyugati ritkán lakott térségeiben nincs korlátozás.
Az sem véletlen hogy a túlnépesedett Japán, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr lakossága nem növekszik.
Ugyanebben a számban azt is felvetik, hogy az Egyesült Államokban is leállt a belső népszaporulat. Ezen a republikánusok panaszkodnak, pedig örülni kellene. Ha kiszámolnák, hogy mi jobb a társadalmuknak a kiváló munkaerő befogadása, ez jó és ingyen kapják, vagy a lakosság nagyobb gyermekvállalása, örülni kellene. Ez az ország kedvére válogathat, hogy kiket enged be.
Hatvan éve igyekszek a szakmával elfogadtatni, hogy a népszaporulat felnevelési költségével és vagyonigényével is számoljon. Aki ezzel számol, megtudja, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat elviselhetetlen felnevelési költséggel, és vagyon igénnyel jár. Aki ezt a fáradságot vállalja, rádöbben, hogy miért marad le India Kínához képest, és miért rohan az eleve szegény Afrika az anarchiába.
Mivel csökkenthető a gyermekvállalás?
Azt az idézett tanulmány is elismeri, hogy az anyagi jóléttel csökken a gyermekvállalás. A baj, hogy társadalmi szinten az anyagi jólét csak olyan társadalomban nőhet, ahol lassú, sőt nincs népszaporulat.

1 megjegyzés:

  1. Nehéz azzal nem egyet érteni, hogy a világ legnagyobb országmonstrumainak korábbi népességnövekedése roppant gyorsan élhetetlenné teszi bolygónkat.
    Ugyanakkor azt gondolom, gyökeresen más a szituáció Európa csökkenő népességű kisállamaiban, ahol a népesség fogyása pontosan képzetlenebb, műveletlenebb, a bejegyzés stílusával élve "értéktelenebb" munkaerő beáramlását okozza.
    Az "értékes" gyermek receptje pedig legfeljebb statisztikai táblázatok tekintetében függ a családban található gyermekek számától. Valójában az egyetlen releváns tényező a szülői attitűd. 3-4 gyermekre odafigyelni abszolút értékben valóban komolyabb erőfeszítés, mint 1-re vagy 2-re, ugyanakkor azt gondolom egyetlen gyermeket értékesen felnevelni is az emberi élet egyik legnagyobb munkája. A lényeges különbség ott jelentkezik, hogy egy szülő a gyermeke(i) odaadó nevelésére egyáltalán vállalkozik-e, nem az, hogy hány gyermek esetében teszi ezt.
    Az utolsó mondattal kapcsolatban pedig: ahol nincs népszaporulat, ott hosszú távon NINCS anyagi jólét, hiszen nincs aki azt megtermeli...

    VálaszTörlés