Kopátsy Sándor                 EE                   2017 02 20

A fegyverkezési kiadások

Az osztálytársadalmak közös jellemzője volt, hogy az erőforrások jelentős hányadát halálokozásra fordították. Fokozták a többség nyomorát, erőforrásaik jelentős hányadát erőszakos háborúzásra fordították és üldözték az emberiség tudásvágyát. Tették ezt annak érdekében, mert csak ez a három eszköz állt a rendelkezésre a túlnépesedés elleni védekezéshez. Ezt nem tudatosan, hanem ösztönösen tették, hiszen még ma sem tudatosult, hogy ez elkerülhetetlen védekezés volt. Ha a társadalom nem védekezik a túlnépesedés ellen, fejlődésképtelen lett volna.

A túlnépesedés elleni védekezés fajunk életében csak akkor vált kikerülhetetlen szükségszerűséggé, amikor a gyűjtögető életmódról áttértünk a termelésből történő megélésre. Ezt sem tudatosan tettük meg, hanem a mintegy hatezer éve bekövetkezett éghajlatváltozás kényszere és alkalma során. Vagyis, ha a 150 ezer éves történelmünk utolsó hatezer évében nem kényszeríti erre fajunkat az életmód változtatásra a megváltozott klíma.

Jellemző módon az életvitelünkben bekövetkezett minőségi változást fajunk emlékezete úgy őrizte meg, hogy ekkor teremtette meg az isten az embert. Darwin azt már felismerte, hogy az ember, mint faj hogyan jelent meg a színen, az idejéről azonban szinte semmit nem tudott. Azt ma már tudja a tudomány, hogy mintegy 150 ezer éve jelent meg az ember, a homo sapiens. Még kevesebbet tudott nemcsak ő, de a tudomány fajunk életének az első 96 százalékáról, arról, amikor az ember abból élt, amit a természettől kapott. Ezért történhetett meg, hogy a fajunk megjelenését attól számítjuk, amikor már 145 ezer év tapasztataiból tanulva, áttért a maga által teremtett feltételek közti életre. Ismereteim szerint, minden kultúra az ember teremtését nem a homo sapiens megjelenésével, hanem a termelőmunkából megélő emberrel kezdi. Történt ez annak ellenére, hogy az időszámítások a magas-kultúrák megjelenésével, a termelésből megéléssel, vagy még jóval az után kezdődnek. Ez legmarkánsabban a zsidó vallásban jelenik meg. Az emberteremtést a biblia arra a korra teszi, amikor a zsidók a munkájukból faló megélésre tértek. Tudományos ostobaság a paradicsomi jelenetet valahova Mezopotámiába, a közel keletre helyezni, hiszen az emberi faj valahol Dél-Afrikában jelent meg, és többtízezer év után jutott el a zsidó nép földjére. A bibliai szöveg is egyértelmű abban, hogy Ádám utódainak nem a paradicsomban kell gyűjtögetni, hanem a munkájából kell megélni.

Még keményebb bizonyíték a bibliában, hogy nemcsak a munkából kell megélni, hanem a tudásvágy is bűn lesz. Az a tény, hogy a munkából történő megéléssel járó szükségszerű követelmény lesz a tudásvágy bűnné válása egészen a megváltó eljöveteléig, a babiloni zsidó papok ösztönös megérzésének köszönhető. A tudomány máig nem jutott el annak felismeréséig, hogy a munkából megélő társadalom hosszú ideig csak akkor lehet képes védekezni a túlnépesedés ellen, ha fokozza a halandóságot és üldözi a tudásvágyat. Ezt a zsidó nép vallása csak azzal tudta elfogadni, hogy az istene majd elküldi a megváltót. A zsidó nép vallása csak azzal lehetett világvallás, hogy a megváltót elérkezettnek fogadta el. Krisztus, és Mohamed nem okos tudósok, hanem az isten küldöttei voltak. Nem is sikerülhetett nekik a megváltás, az eredendő bűntől, a tudásvágy üldözésétől történő megszabadítás, hiszen annak előfeltétele a túlnépesedés leállása lett volna. Ennek a feltételei azonban csak krisztus után kétezer, Mohamed után másfélezer évvel jöttek létre. Csak a 20. század végére jutott el a munkára épült társadalom odáig, hogy az emberiség mintegy ötödében, a már gazdag puritán Nyugton, és a már gazdag puritán Távol-Keleten nemcsak leállt a túlnépesedés, hanem még a létszám tartását is csak a gyermekvállalás társadalmi támogatása képes biztosítani. A már gazdag puritán népek átléptek a túlnépesedőből a népességvesztő társadalomba.

Ezzel szinte párhuzamosan az emberiség ötödét jelentő puritán kultúrájú Kínában erőszakkal lehetett leállítni a túlnépesedést, és ennek köszönhetően példátlan gazdagodásának lehetünk a tanúi.

Jelenleg az emberiség kétötöde olyan társadalmakban él, amelyikben nincs túlnépesedés, megszűnt, illetve erőszakkal megszűntették a túlszaporodásukat. Ezzel párhuzamosan azonban az emberiség nagyobb fele, háromötödében elszabadult a túlnépesedés, az elviselhető 1-2 ezrelék helyett százalékokkal szaporodik. Ott nagyobb szükség volna a nyomor fokozására, az erőszakos halálozás fokozására, mint az elmúlt hatezer évben valaha. De mivel a társadalomtudomány máig nem jutott el odáig, hogy az emberre is érvénes szaporodási törvény, hogy hosszú távon az életereinek eltartó képessége nem növelhető bizonyos plafon fölé, és az átlagsebességét az 1-2 ezrelék közelében kell tartani, szájtátva tűrték egyes elmarad életterekben az egész százalékos létszámnövekedést. A Szahara alatti Afrikában a 20. század folyamán negyvenszeresére nőtt néhány országban a lakosság száma. Ennek tizedét sem viselhették volna el a leggyorsabban növekvő fejlett társadalmak. Ennek a népességrobbanásnak lett a következménye, hogy az emberiség létszáma a 20. század során megötszöröződött. Elsősorban ez szükségszerűen olyan klímaváltozást hozott, ami pánikot idézett elő a fejlett világ politikusai és társadalomtudósi között, aminek nem az okát keresték, hanem csak a negatív következményeit látják.

Ezzel jutottam el mondanivalómig, hogy az emberiség kétötödében leállt a túlnépesedési nyomás, ezzel a többség nyomorának, az emberölés megszervezésnek és a tudásvágy üldözésének szükségessége megszűnt. Ezt, most a fegyverkezés súlyának csökkenésével illusztrálom.

2016-ban a fegyverkezési kiadások 1.100 milliárd dollárt értek el. Ennek néhány adata figyelemre méltó.

Egyetlen ország, a feudális Szaúd-Arábia katonai kiadása közelíti meg a nemzeti jövedelmének tizedét.

Még két ország van, Oroszország és az USA, ahol a katonai kiadások meghaladják a 3 százalékot. Oroszországnak a hidegháború alatti katonai kiadásait csak becsülni lehet, én a nemzeti jövedelem negyedére becsülöm. Most 3.7 százalék, mintegy hatoda. Mégis a második legnagyobb, de mégis csak a 15-öde az USA-nak, ami a világ összes katonai kiadásának a nagyobb fele.

Ezzel szemben a második világháborúban a legtöbb áldozatot hozó, Németország és Japán katonai kiadásai 1 százalék közelében vannak.

Ezek a kiadások az állomány fizetését is tartalmazzák. Korábban még utalást sem találtam arra, hogy figyelembe vették volna az állomány bérét, várható nyugdíját.

A legnagyobb különbség mégis abban van, hogy a fejlett államok között hetven éve nem volt háború. Ezzel szemben az elősző legnagyobb háborúk, emberpusztítások a kultúrákon belül voltak. A második világháború óta jelentős emberveszteségei csak az Egyesült Államoknak voltak, amikor békét akart teremteni a Távol-Keleten és a Közel-Keleten.