A reformáció 500 éves

Kopátsy Sándor                  PV                  2017 02 04

A reformáció 500 éves

Ötszáz éve van puritán kereszténysége Európa puritán népeinek. Ez nem véletlenül esik egybe az óceánok meghódításával. Eddig hajózás nagy többsége a Földközi Tengerre koncentrálódott. Még Afrika megkerülése is elsősorban a spanyolok és portugálok érdeme. De Amerika felfedezése után, az Atlanti Óceán északi medencéjébe tevődik át a hajózás súlypontja. Ezzel az európai népek állnak a társadalmi fejlődés élére, mindenekelőtt a britek és a németalföldiek. Nagykorúak lettek Európa puritán népei, a britek, a germánok és a skandinávok. Ezek erkölcsének már idegen lett a mediterrán kultúra kereszténysége, puritánabb kereszténységre volt igényük.

A római katolikus pápaság érteteül állt ezzel a modernebb, kevesebb pogány elemet akaró kereszténységgel szemben. A vita eleve túlságosan a keresztény klérus tagjai között dogmákról folyt. Sokkal inkább a római katolikus egyházi gyakorlatot, mint a kereszténység krisztusi tartamát érintette. Nem véletlenül a reformáció zászlója, emblémája a nemzeti nyelvekre lefordított biblia volt.

A történész számára a reformáció a puritán népekre szabott kereszténység megjelenése volt.

Szent Pál a krisztusi tanítást, ami szerintem eleve puritán volt, a pogányság minden formáját keményen megtagadó volt, annak érdekében, hogy ez az egyistenhit elfogadhatóbb legyen a mediterrán népek számára, engedményeket tett a több istenhívők felé. Nem véletlen, hogy a reformációnak semmi gondja nem volt sem a zsidó bibliával, sem Krisztus tanításával, sőt ahhoz tért következetesen vissza.

A puritán népek számára sok volt a túlvilági szereplők száma, a római katolikus egyház fényűzése, felhalmozása, a templomok pompája, a szentek túlvilági szerepe és evilági tisztelete, nem is beszélve az ereklyék túlértékeléséről. Katolikus létemre hiszem, hogy Krisztus inkább protestáns lett volna a reformáció oldalára állva.

A mondandóm lényege, hogy a protestáns vallások jobban megfeleltek a krisztusi tanításnak, annak ellenére, hogy ő a nem puritán zsidók vallásának a megreformálója volt.

Társadalomtudósként tehát nem a teológusok vitáját akarom fordítani, csak azt bizonyítani, hogy a protestánsok kereszténysége puritánabb, mint a latin keresztények katolicizmusa. Ebbe az írásba is azért fogtam, mert elém került egy statisztika arról, melyik országban, mekkora a korrupció. Kiderül ebből, hogy a katolikusok és a protestánsok teológiája között nincs akkora különbség, mint a híveik korruptságában.

Jelenleg hazánkban is azon folyik a vita, hogyan értelmezi a két keresztény egyház a misét. Sokkal inkább azon kellene vitatkozni, hogy melyik egyház hívei viselkednek inkább keresztényi módon. Ezen azonban nem lehet vitatkozni. Minden protestáns vallású országban 60-90 százalék felett van a gazdasági erkölcs minősítése. Ezzel szemben a latin, azaz a katolikus népek minősítése 40-50 százalék között mozog. A mohamedán országok minősítése viszont 10-20 százalékos.

A mohamedán országok korrupciója sem Mohamed tanításán, nem a vallásdogmáin, hanem a népek kultúrája miatt olyan erős. A mohamedán vallás dogmáiban ugyanis kevesebb a pogány elem, mint a latin népek kereszténységében. Ezért mindig hevesen tiltakoztam az ellen, ha a mohamedánokat pogány vallásúaknak minősítették. A vallásukban és a vallási szertarásaikban kevesebb pogány elem, és nagyobb vallási türelem volt, mint a magyar kereszténységben.

Ezért a bolsevik uralom alatt is sokszor mondtam, ha Krisztus és Marx feltámadna, kevesebb vitája lett volna a baloldallal, mint a katolikus egyház hangadóival, például szentnek szánt Mindszenty bíborossal.