A jelenlegi világgazdaság

Kopátsy Sándor                  EG                  2017 02 05

A jelenlegi világgazdaság

A The Economist múlt heti számában négy oldalas vezércikk értékeli a jelenlegi világgazdaság helyzetét a nemzetközi óriás vállaltok helyzetére koncentrálva. Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a globalizáció lendülete csökken. Ez ugyan vitathatatlan tény, de ennek két elsődleges oka van.

Kína nyersanyagigénye csökkent.

Kína túljutott az iparosítás alapjainak megteremtésén, ezzel jelentősen kisebb lett a világgazdaság történelmében példátlan nyersanyagigénye, ami az árak jelentős csökkentésével jár. A múltban hasonló arányú nyersanyagár csökkenés még nem volt. Tegyük hozzá, hogy nem is lesz. Nincs a világon olyan jelentős térség, ahol hasonló iparosítás történhet. Az ipari forradalom óta, de különösen a jelenben és a belátható jövőben gazdasági csodára csak a puritán népek lehetnek képesek. Jelenleg még csak két puritán kultúrájú nép nem tartozik a társadalomfejlődés élcsapatába, Kína és Vietnám. Ma ebben a két országban példátlan mértékben növekszik az egy lakosra jutó jövedelem és vagon, az iskolázottság és a várható életkor. Ez a két ország a század közepére a világ élvonalába kerül, ezzel a világ várhatóan mintegy kilencmilliárdos létszámának puritán kultúrájú kétötöde nem szaporodó népességű és gazdag társadalomba kerül.

Az emberiség nagyobb fele azonban nem puritán, és továbbra is elviselhetetlen gyorsasággal szaporodik. Vagyis ezek a felzárkóznak egyik előfeltételével sem, rendelkeznek, ezért nem felzárkóznak, hanem még jobban lemaradnak. Nincs tehát olyan jelentős nagyságú ország, amelyik a belátható jövőben nagy nyersanyag fogyasztó lehet. Ezért a nyersanyagok árai nem lehetnek magasak.

A nyersanyagok ára alacsony marad.

Az említett tanulmány egetlen mondatban említi meg a nyersanyagárak csökkenését, ezt is elsősorban az olaj és a földgáz esetében. Pedig sokkal alaposabb oka is van a nyersanyagárak csökkenésének.

A tengeren, általában az álló vizeken és csövön történő szállítás nagyon olcsó lett. Ezért a világ minden nyersanyagforrása mindenki számára elérhető lett. Ez azt jelenti, hogy a világ minden kikötőjébe nagyon olcsón eljuthatnak a nyersanyagok, ezzel minden állam olcsón hozzá juthat a legkedvezőbb geológiai adottságok mellett termelt nyersanyaghoz. Nem kellenek ahhoz kedvező nemzeti geológiai adottságok, hogy az olcsó nyersanyaghoz hozzá lehessen jutni. A tengeren való szállítás a távolságtól függetlenül nagyon olcsó. Ennek köszönhetően szinte minden ország számára elérhetők az olcsó nyersanyagok.

A közgazdászok sem vették tudomásul, hogy mit jelen az ömlesztet anyagok és a konténerekbe csomagolt darabáruk olcsó tengeri szállítás. Gabonát, szenet, olajt, földgázt és konténerekbe csomagolt darabárut olcsóbban lehet felszerelt kikötőkből kikötőkbe szállítani bármennyi ezer kilométerről, mint ezrednyi távolságra vasúton és közúton. Ez a tény ezerszer nagyobb hatással van a globalizációra, mint a munkaerő ára, vagy a nyereség adózása. Ennek köszönhetően nemcsak a nyersanyagok kitermelése egyre inkább a legjobb, a legolcsóbb geológiai adottságokra koncentrálódnak, de még a tömegáruk gyártása is oda vándorol, ahol arra a legkedvezőbbek az adottságok. Száz éve még természetesnek tekintették, hogy olyan szénbányák is működjenek, amelyekben a kitermelés tízszer nagyobb, mint a világ legjobb bányáiban. Ma természetes, hogy Kína Ausztráliából hozza a szenet, Brazíliából a vasércet, mert ez a legolcsóbb.

Az olaj és a földgáz árcsökkenése.

A közelmúltban az olaj és a földgáz ára harmadára csökkent. Ennek ugyan nem szállítási oka volt, hanem a papolaj és a palagáz kitermelésének megoldása. A 150 dollár/hordó olajár olyan magas volt, hogy Észak Amerikában érdemesé vált a 40-50 dolláros áron is kitermelhető olajvagyon kitermelését megoldani. Ennek köszönhetően, alig tíz év alatt, az Egyesült Államok olyan szinten oldotta meg a palaolaj és a palagáz kitermelését, hogy a legnagyobb importőr önellátó lett. Tekintettel arra, hogy ez az olaj- és gázkincs akkora készet kitermelését jelentheti, mint a fúrótornyokkal való kitermelés- az 50 dollárnál lényegesen drágább ár esetén ez a kitermelési forma is belép. Tehát soha sem térhet vissza a 150 dolláros olajár.

Ugyanakkor a megújuló energiák termelésének a technikai fejlődése is szédületes. Ma tizedébe sem kerül az egységnyi kapacitású napelem, ami főleg a száraz és meleg éghajlaton, a szélenergia pedig a szeles tengerpartokon. Ugyanakkor ma már 300-nál több atomerőmű működik a világban.

A legnagyobb világgazdasági esemény a bányajáradék csökkenése.

A világgazdaság legnagyobb eseménye, a bányajáradékok példátlan csökkenése. A klasszikus közgazdaságtan a föld- és a bányajáradék okát a föld és a bányakincsek hiányával elintézte. Azzal nem foglalkozott, hogyha valaminek hiánya járadék formájában jövedelmet hoz, akkor az áru keresletének hiánya jövedelmet von el. Ugyanakkor a kínálatát meghaladó kereslet jövedelmet hoz. Ez a munkaerő árura is igaz, ha nagyobb a kínálata, mint a kereslete, kizsákmányolják, ha pedig a kereslete nagyobb, mint a kínálata, a munkaerőt értéke felett fizetik meg. Ahol a munkaerő áru, az árát a keresletének és kínálatának aránya, és nem a munkaadó társadalmi státusza, tőkés volta határozza meg. Ennek a felismerésnek a hiánya az osztálytársadalmakban nem okozott problémát, hiszen minden osztálytársadalomban a lakosság túlnépesedése, és a technika alacsony minőségű igénye okán a kínálata nagyobb, a minősége pedig jobb volt az igénynél.

A klasszikus közgazdaságtan megelégedett azzal, hogy a rabszolgatartó azért zsákmányolja ki a rabszolgát, mert rabszolgatartó, a tőkés pedig azért, mert tőkés. Az nem zavarta az elmélet tudósait, hogy a magyarázatuk nem ütötte meg a logikai mértéket.

Az emberiség nagyobb fele elviselhetetlenül túlszaporodó.

A tudósok hisztérikusan sokat sápítoznak a felmelegedéssel járó problémákkal, de a százszor nagyobb problémát okozó túlnépesedés káros hatása senki nem érdekel.

Nyugat-Európa gazdag jóléti államai és az Egyesült Államok a hazájukban reménytelen helyzetben lévők bevándorlása ellen kerítésekkel védekezik. Azt senki sem akarja tudomásul venni, hogy a kerítés sem megoldás, de más megoldás sincs a láthatáron.

Hatezer éven át minden társadalom a túlnépesedés ellen halálokozással és a tudásvágy üldözésével védekezett. Ma az emberiség ötödében megszűnt a túlnépesedési nyomás, a halálozás fokozását felváltotta az élet meghosszabbítása, a fejlett világon belül nincsenek háborúk, a tudás üldözését felváltotta a tudást növelő oktatás társadalmi támogatása.

Egy másik ötödben, Kínában erőszakkal korlátozzák a gyermekvállalást, ennek káprázatos fejlődés lett a következménye.

Az emberiség nagyobb felében azonban tízszer, százszor nagyobb a népszaporulat, mint a múltban valamikor is lett volna, de ennek megfékezése fel sem merül.