Végre egy józan hang

Kopátsy Sándor                PG                    2013-01-07

Végre egy józan hang

Évtizedes mániám az ostobaságok elleni hadakozás. Ezek között is kiemelkedő ostobaságnak tartom az államadósságot. Ez csak azzal vetekszi, hogy a rövid és a tartós munkanélküliséget összeadjuk.

Örömmel olvastam tehát Paul Krugman neves amerikai közgazdász rövid, egyetlen gépelt lapnyi írását a The New York Timesben, Debt in a Time of Zero cím alatt.

A kérésre ad választ: Az állam miért nem pénzteremtéssel fedezi a törvényhozás által jóváhagyott költségvetésen fedezetlen maradt költségeket?

A szituáció eleve abszurd. A törvényhozás jóváhagyhat olyan költségvetést, aminek hiányos a fedezete. Márpedig az nem kivétel, hanem szinte általános. Ugyanakkor nem dönthet arról, milyen módon lehet a hiányt fedezni.

Azt, hogy csak az állam teremthessen pénzt a 20. század egyik zseniális találmányának tartom. Ez nem azt jelenti, hogy az államnak ezt a jogát kemény feltételekhez kell kötni, mert a kormányoknak nagy a kísértésük, hogy így fedezzék a kiadásaikat. A kormányra bízzák, kitől kér kölcsönt. Erre elvileg három módja volna.

- Kinyomtatja a hiányzó összegnek megfelelő bankjegyet.

- Belföldi forrásokból vesz fel hitelt.

- Külső hitelezőkhöz fordul, kifelé adósodik el.

A forrásbiztosítás negyedik módját elvileg sem volna szabad megengedni, de általánosan élnek vele. Pénzt teremtenek azzal, hogy megkönnyítik a bankok hitelezési feltételeit. Ez két módon történhet. Vagy külföldi valutában osztogatják a hiteleket, vagy az ingatlanárak emelkedését hitelfedezetnek tekintik, és ugyanarra, de megdrágult ingatlanra több hitelt adnak. Ez esetben nem az állam, hanem a lakosság külső adóssága növekszik.

Itt jutunk el az ostobaság magasabb szintjére. Nem az állam adósodik el kifelé, hanem a lakosság, ami már nem az állam adósságának rovatába kerül.

Néhány középiskolás fokú elvet, ideje volna a közgazdaságtudománynak is tudomásul venni.

- A belső, és a külső adósságot nem szabad összeadni. Mindkettő fontos adat, de nem összeadhatók.

- A lakossági hitelt a lakossági betéttel, illetve a vagyonnal kell szembeállítani.

- A külső hitelt pedig a külső követelésekkel, illetve a kint működő vagyonnal kell szembeállítani.

- A pénzteremtés felett csak a törvényhozás rendelkezzen. A jegybank ennek csak a végrehatója. A jegybank függetlensége abszurdum. Annak felügyeleti szerve, munkáltatója ugyanúgy a törvényhozás, ahogyan a kormányé. Az a nemzetközi pénzügyi lobby találmánya, ami a demokratikus állam szuverenitását sérti. A pénzteremtés nem a jegybank, hanem a törvényhozás joga, amit külsők nem csorbíthatnak.