Arthur Koestler: TIZENHARMADIK TÖRZS III.

Kopátsy Sándor             EH                       2013-01-25

Arthur Koestler: TIZENHARMADIK TÖRZS

III.

Koestler érvelésének, a zsidó nép után a magyar népre van és lesz a legnagyobb hatása. Ez ugyan nem volt szándéka, mégis az lesz. Az állítása feletti vitát a genetikai adatfelvételek döntik el. Abban, hogy Európa keleti felén élt zsidóság nagy többsége nem sémita, hanem türk volt, ma már a genetikával nem lehet vitatkozni. Ha ez valakiket sérthet, akkor elsősorban a zsidóság. Nem lehet fenntartani azt, hogy a zsidó vallás egyetlen, isten által kiválasztott faj vallása, ha ténnyé válik, hogy többségük genetikailag nem sémita, különösképpen pedig nem júdeai. Ezt a tényt magának a zsidóságnak kell majd megemészteni. Nyilvánvaló, hogy ez soha nem volt nehezebb, mint most, és a közel jövőben.

A 13. törzs türk eredete Európában csak minket, magyarokat érint erősen. Nekünk nem a finnek, hanem a kazárok a legközelebbi rokonaink, tehát Európa keleti felének zsidósága. Hozzájuk legfeljebb a besenyők és a kunok, akiket ugyan lenéztünk, mint elmaradottabb rokonokat, de asszimiláltuk. A legalább ilyen szoros kazár származású, de viharosan sikeresebb rokonunk a magyar zsidóság volt. Tapasztalataim alapján ők örömmel asszimilálódtak volna, de mi bennük a magyarságunkat fenegető legnagyobb veszélyt láttuk, az elpusztításunkhoz lelkesen statisztáltunk.

Többször leírtam, hogy ezer éves történelmünk legsúlyosabb bűne a zsidó és német kisebbségek nagy többségnek elvesztése. Ez ugyan nemcsak számukra, de Európa keleti felének minden államalkotó népe számára még sokáig kiheverhetetlen tragédiája volt.

Koestlernek köszönhetem, hogy a Kazár Birodalommal való kapcsolatunk az érdeklődésem körébe került. E két nép kapcsolata csak a honfoglalás előtti háromszáz évben, és 19. század közepe között volt jelentős. Ez első szomszédságunk számomra azért jelentős, mert előttünk ők voltak az első sztyeppe pásztorok, akik áttértek az egy istenhitre. Ez arra világít rám, hogy Árpád és utódai számára ismert probléma volt a vallási reform.

Maga az egy istenhitre térés a kazár fejedelmek számára nem volt a nép nyomása, hanem sokkal inkább modernizációs törekvés. A fejedelem érezte, hogy két, egy istenhívő vallás birodalmának nyomása közé került. Mindkettő lényegesen fejlettebb civilizáció volt.

Az adottságok ismeretében a kazár fejedelem csak Bizánc kereszténysége és a mohamedán vallás között választhatott. Ezzel szemben a két világvallás között a kis zsidó nép vallását választotta. Valószínűleg a saját hatalmi helyzetében ezt találta jobbnak. Ennek ellenére zseniálisan választott a népe szempontjából. A zsidó hitre térített kazárok, ezer évvel később, a Nyugat egyik leggazdagabb, legiskolázottabb népe lettek. Akik túlélték a holokausztot, ma az európai hittestvéreikkel egyesülve, a világ egyik legfejlettebb etnikumának többsége lettek. Tegyük hozzá, hogy nélkülük a nyugati zsidóságnak nem lehetett volna ekkora kulturális és gazdasági szerepe. A kazárokból lett 13. törzs vitte diadalra a világ zsidóságának ügyét. De, természetesen, ilyen előrelátás lehetelten.

A kazár kán helyzetéhez nagyon hasonlóan érezhette magát Géza és fia István. Akkor még ugyan formailag egy vallásnak számított az európai kereszténység, de egyértelmű volt, hogy két kultúrát képviselnek. Európa éppen az ezredforduló során vált ketté. Kontinensünk nyugati felén győzött az agrártechnikai forradalom, kiépült az első feudális magas-kultúra. A keleti felén, döntően éghajlati okokból azonban nem működhetett. Európa gazdasági és kulturális tekintetben kettészakadt. Mivel a Kárpát Medence, különösen az alföld peremvidéke, a Kis-alföld és a Dunántúl alkalmas volt az agrártechnikai forradalom vívmányainak alkalmazására, és a honfoglalás ideén a lakosság jelentős többsége már a földművelés mellett döntött, Gézának és Istvánnak már nem volt arra lehetősége, hogy Bizáncot válassza.

A magyar történészek máig Géza és István éremnek tekintik a nyugati kereszténység választását. Véleményem szerint, más lehetőség nem volt. István csak abban dönthetett, hogy kitől kérjen koronát. Mivel nem akart a német-római császár vazalusa lenni, a világi hatalom nélküli pápához fordult, akárcsak a lengyel király. Az országunk nyugatosodása érdekében, jobbnak tartom a cseh király döntését, hogy a császártól kért koronát. Ezért lehetett a Német-Római Császárság egyik legfontosabb választófejedelme. Ezzel is magyarázom, hogy a cseh döntés bizonyult jobbnak.

Magyarország nyugatosodása, polgári társadalommá alakulására csak ezer év után jött el újabb alkalom. Ez két tényre épült.

1. A vasúthálózat tizedére csökkentette a Nyugati piacokhoz való távolságunk.

2. A zsidó etnikumunk gazdasági ereje elindította a polgárosodást.

A polgárosodástól irtózó, illetve arra eleve alkalmatlan arisztokráciánk, és a nemesekből lett úri középosztályunk politikai ereje azonban a két háború között előbb elvette a magyar zsidóság asszimiláció kedvét, majd létére tört. A háború után a zsidóság száma pedig tizedére csökkent.

A bolsevik megszállás alatt pedig kitelepítettük a német etnikumot.

Ennek következtében a magyar társadalom polgárosodásának élcsapata szinte eltűnt. Eltűnt ugyan az arisztokrácia és az úri középosztály is. A fél-feudális visszarendeződéstől ugyan nem kell félni, de a polgárosodás erejének hiányától annál inkább. A második világháború előtt lehetett volna polgárosodni, de a politikai erők nem engedték. A rendszerváltás után nem maradt elegendő társadalmi erőnk a polgárosodáshoz.

A jelenkor tudományos eredményei gyakran csak pár generációt késnek ahhoz, hogy a hangos nézeteket cáfolni lehetett volna. Koestlernek is elég lett volna a kromoszómáját megnézni, kiderült volna, hogy ő sem volt júdeai zsidó.

- - - - - - -

Utóirat.

Közben utána néztem Koestler halála körülményeinek. Az izraeli titkosszolgálat szerepének nyomát sem találtam. A feltételezésem arra épült, hogy Izrael külpolitikai és belpolitikai okokból olyan helyzetbe került, amiben nem fogadhatja el Koestler állítását, de nem is cáfolhatja. Koestler kora, egészségi állapota mellett érthető az öngyilkosságuk is.

Az állításom úgy módosul, hogy Izraelnek jól jött, hogy meghalt Koestler. Ez azonban nem oldja meg a problémáját. Koestler nem akar Izraelnek ártani, de, mint érdekelt nem tudta elhallgatni, amit ma már a genetika egyértelműen bizonyítani, illetve cáfolni tud. Az igazságot lapítással csak késleltetni, de eltemetni nem lehet.