Az Európai Unió nem lehet az Európai Egyesült Államok

Kopátsy Sándor                 PG                  2017 12 05

Az Európai Unió nem lehet az Európai Egyesült Államok

Az EU brüsszeli központja kerüli annak publikálását, hogy alakul a három világgazdasági óriás, az Egyesült Államok, vagy még inkább a négy protestáns, óceánokon túli angolszász ország, az Egyesült Államok, Kanada Ausztrália és Új-Zéland; valamint Kína, illetve a Távol-Kelet egészében az egy laksora jutó jövedelem növekedése. Brüsszelben szinte megfeledkeznek arról, hogy az EU eredeti célja a világgazdaság két másik élcsapattal való versenyképesség.

Most került a kezembe egy kimutatás, ami 2007-2016 közti tíz évben vetette össze, ha nem is az egy lakosra jutó jövedelem, de az országok nemzeti jövedelmének átlagos növekedését.

Ebből kiderül, hogy az utóbbi tíz éves átlagos növekedés az Egyesült Államokban 1.2 százalék volt. Az EU átlaga ennek a fele.

A még nagyobb tragédia azonban az, hogy az EU tagországok teljesítménye között nagy a szóródás. Az átlagosnál gyorsabban csak négy tagország, Németország, Belgium, Ausztria és Hollandia, növekedése volt. A négy mediterrán tagállam, Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország, nemzeti jövedelme pedig ebben a tíz évben csökkent. Az euró övezet országainak eltérő hatékonysága még karakterisztikusabb, ha a külső eladósodottságukat vetjük össze. Ezek között a puritánok az EU átlagának az élcsapata, a mediterránok pedig a sereghajtói lettek.

Kínában pedig ez alatt mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind a vagyon e tíz év alatt átlagos 8 százalékos növekedés történt. Tehát, nemcsak az egy lakosra jutó jövedelem, de a vagyon is ilyen gyorsan nőtt.

Az egy lakosra jutó vagyon alakulását mutató adatokat szinte soha, sehol nem közölnek. Pedig ezt azért tartom különösen fontos mutatónak, mert a mediterrán országok külső adóssága gyorsan nőtt, a nettó vagyonuk tehát jelentősen csökkent.

Az is nehezen érthető, hogy az államadóságon belül a belső adósságot is az államok vagyonvesztésnek minősítik. Pedig a belső hitelezés nem csökkenti a nemzeti vagyont. Erre az elrettentő példa, amikor Japánt a legjobban eladósodott országnak minősítik, holott Japánnak szinte az egész államadóssága belső, és a legalacsonyabb kamatozású. Ezzel szemben az államkasszában igen jelentős amerikai államkötvény és dollár van. A lényeget tekintve tehát Japán kifelé nem a legjobban, hanem a legkevésbé eladósodott ország.

Elemi elvárás volna, ha a külső eladósodást nettó számolnánk, és annak sem az összegét, hanem csak a kamatterhét vennénk figyelembe.