A háztartás forradalma

Kopátsy Sándor               PG                    2014-07-18

A háztartás forradalma

A klasszikus közgazdaságtan ugyan nyíltan nem tagadta a háztartási munkák jelentőségét, mégsem vett tudomást róla. Ez a hiányosság csak lassan oldódott fel azzal, ahogyan a háztartásba is bevonult az ipari forradalom. A tőkés szektor által termelt háztartási gépek, berendezések termelése megjelent a nemzeti jövedelem részeként, ezzel a háztartások iparcikkei és szolgáltatási igénye része lettek a nemzeti jövedelemnek.

A háztartások nélkülözhetetlen gazdasági szerepét először a vidéki lakosság háztartásaiban folyó termelés felmérése során ismertem fel. Az első nagy lépést a háztáji, és a saját rezsis házépítkezések figyelembevétele jelentette. A lakosság fogyasztásának és felhalmozásának jelentős szerepe volt a szocialista gazdaság adta lehetőségek hasznosításában.

Konkréten arra lettem figyelmes, hogy a vidéki lakosság a Nyugatra utazás lehetőségét arra használta fel, hogy hűtőszekrényt vásárolt. Ezt az importunkat tartom ma is a leghatékonyabbnak.

A vidéki lakosok a hűtőszekrényt tartották az első igényüknek. Könnyű volt kiszámolni, hogy ez volt a leghatékonyabb beruházás. A paraszti életformában szinte egyetlen év alatt megtérült a hűtőszekrény ára, a racionálisabb állattartás, és az élelmiszerek tárolhatóságának köszönhetően. Magam is megdöbbentem, amikor kiszámoltam, hogy mennyivel racionálisabb lett a baromfitartás, a disznóvágás, az elkészített ételek tárolása annak köszönhetően, hogy tartóssá váltak.

Azt történészként ismertem fel, milyen fontos szerepet játszott a tény, hogy az élelmiszerek tárolása a meleg klímában szinte megoldhatatlan volt. Ez volt az oka, hogy már a gyűjtögető homo sapiens egyre északabbra vándorolt. A meleg ellen nem, a hideg ellen azonban sok munkával képes volt védekezni. Ezt láttam abban, hogy a mezopotámiai és az egyiptomi kultúra csúcsa ötezer év alatt Északnyugat Európára tevődött át.

A hideg előnyét jellemezte az is, hogy az ember a felmelegedés előtt jó tízezer évvel az északi tundrán először oldotta meg a létbiztonságát. Az évente sok ezer kilométeres vándorúton a rénszarvasokkal együtt mozgó közösségek voltak az elsők, akik folyamatosan el tudták látni magukat élelemmel. Ez a máig fennmaradt pásztorkodás jelezte, hogy az ember a jelentős éghajlatváltozás nélkül is elindult volna a termelésre való áttérés útján. Ez az életmód azonban annyira összeforrt a rénszarvasok ösztönös vándorlásával, hogy a tapasztalatai nem voltak nem voltak más állatok tartására átültethetők.

Ahogyan azonban a 20. században megoldta a tudomány és technika a romlandó élelem és a munkahelyek levegőjének hűtését, elkezdődött a fordulat. Az óta a világgazdaság súlya, a mérsékelt éghajlaton belül, délebbre tevődött át. Az élelmiszerek tárolhatósága, a lakások és munkahelyek légkondicionálása, a szabadidő meghosszabbodása mellett a viszonylag melegebb éghajlat lett a vonzóbb.

A gyors történelmi változást jól mutatja a szülők, a nők és férfiak munkaidő mérlege az Egyesült Államokban 1965-2011 között.

Bármilyen meglepő, a munkával töltött idő a heti 48 óráról 53 órára emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a fejlett világban a munkával töltött idő 10 százalékkal nőtt. Ezt a történelmi változást a közgazdaságtan tudomásul sem vette, pedig óriási jelentősége van a terelés növekedésében. Ez önmagában óriási változás ilyen rövid idő alatt. Pedig ennek az időnek a megosztása pedig még sokkal nagyobbat változott.

Kezdem a nőkkel. A heti 48 óra munkából csak 8 volt a munkaviszonyban töltött. 10 óra volt a gyereknevelés. 30 a háztartás. 2011-ben a nők is 5 órával többet dolgoznak. A fizetett munkával töltött, azaz a társadalmi munkamegosztásban töltött idő azonban két és félszeresére, 20 órára nőtt. A háztartásra fordított munkaidő pedig fele sem lett a 1965-ösnek. A nők munkájának beszerveződése, az ipari forradalomtól eltekintve, példátlan változást hozott.  Az a megdöbbentő tény, hogy a gyermeknevelésre fordított idő másfélszeresére nőtt, azt jelzi, hogy a családok ösztönösen tudomásul vették, hogy a jelenkor legfontosabb feladata a minél jobb minőségű munkaerő újratermelése. Mennyivel más ez a kép, mint amit a közvélemény érez. Fajunk történelme során a nők munkaidejében alig volt jövedelmet termelő munka. Szinte mindent a háztartás kötött le. Azt hittük, hogy a kereső nőknek kevesebb idejük jut a gyermekek nevelésére, mint azoknak, akik otthon maradtak. Történelemformáló jelentősége van annak, hogy jelentősen megnőtt a gyermeknevelésre fordított idő. Éppen a fordítottja történt. Mindez annak köszönhető, hogy a háztartási munkát felénél is kisebbre csökkentette a technikai forradalom. Ilyen mértékű munkaidő csökkentést nem ismer a történelem.

A férfiak esetében kisebb a változás. Az ő munkaidejük 1965-ben még két órával rövidebb volt, mint a nőké, de ennek 90 százaléka a jövedelmet termelő munka volt. A férfiaknak a háztartásban segítése azonban csak 2, a gyermeknevelésre ordított pedig 1 óra volt. Példátlan változás az is, 2011-ben 7 órával többet dolgoztak. Kereső munkával ugyan 5 órával kevesebbet, de mind a háztartásban, mind a gyermeknevelésben töltött idő háromszorosára nőtt.

Aligha lehetne a legutóbbi 50 év változásáról meggyőzőbb képet alkotni annál, ahogyan az időbeosztásuk megváltozott.

Történészként a nők társadalmi, gazdasági szerepének növelését történészként még fontosabbnak tartottam. Ezt jellemzem azzal, hogy a magyar társadalmi fejlődés egyik legjelentősebb előrelépésének tartottam a kapás növények, mindenek előtt a burgonya termelését, és az istállós tehéntartást, a 18. század végén. Ez a két feladat adott gazdasági súlyt a nőknek a jobbágy és a paraszti mezőgazdaságban, és ez jelentette az első havi rendszeres pénzbevételt.

A háztartási munkának soha nem volt rangja, a gazdasági és pénzt hozó szerepeknek azonban mindig.