Felix Culpa

Kopátsy Sándor                PV                 2012-06-14

FELIX CULPA

Ritka öröm ért, amikor ma azt olvashattam egy hetilapban, hogy a katolikus teológia Júdás bűnét, Krisztus elárulást, így minősíti. Gyerekkoromban elakadtam azon, hogy ugyan minden, ami történik, isten akaratán múlik. De akkor miért vannak bűnök. A konkrét példám, Júdás bűne, Krisztus elárulása volt. Ezt annál inkább nem értettem, hogy Krisztus azért jött a földre, hogy halálával megváltsa az eredendő bűntől az emberiséget. Krisztus elsődleges célja azt volt, hogy vállalja a halált az emberiség érdekében.

Nem értettem, hogy miért kellett ehhez Júdás árulása. Az még inkább értehetetlen volt számomra, hogy ez az árulás, ami lényegében Krisztus fő céljának elérését jelentette, miért volt bűn.

Ha Júdás nem vállalja az árulást bűnét, Krisztus nem töltheti be célját?

Kételyeimet csak fokozta, hogy Júdás árulását a zsidóság árulásának állították be. Miért csak az áruló Júdás képviselte a zsidóságot, amikor Krisztus és minden tanítványa ugyancsak zsidó volt. Számomra a zsidóság érdeme volt, hogy Krisztus zsidóként jött el a világra, hogy megváltsa az emberiség egészét.

De nem is folytatom, mert nagyon messze vezetne. Megnyugodtam abba, hogy a kereszténység érdeke volt, hogy Krisztus haláláért legyen felelős, méghozzá zsidó. Aztán ma azt olvasom, hogy Júdás árulását a teológia felix culpanak, vagyis „szerencsés bűnnek” minősíti.

Ez megnyugtatott. Nem ok nélkül álltam, gyermekfejjel Júdás védelmére.