Kopátsy Sándor ED 2019 05 25
Miért nem mentem el szavazni?
A jelenlegi magyar kormány azok élcsapata, akik az Európai
Uniót csak szuverén nemzetállamok közösségének fogadja el.
Ezért azt szeretném, ha minél nagyobb többséggel nyerné meg a
választást. Abban ugyan nem kételkedem, hogy a magyar EU
képviselők kétharmada Fideszes lesz nélkülem is. De nem
akarok a jelenlegi Fidesz támogatója lenni, annak a
gyermekvállalási és községfejlesztési politikának a
támogatója lenni. Nem a gyermekvállalást kell az államnak
támogatni, hanem a sikeres felnevelést utólag jutalmazni, nem
az elnéptelenedő falvak lakosság növekedésének a támogatója
lenni.
Ami a gyermekvállalás támogatását illeti.
A húszas éveim óta belátom, hogy a gyermekvállalást nem
mennyiségében, hanem minőségében kell támogatni. Akkor még
szinte hazaárulásnak minősítette mind a magyar közvélemény,
mind a kereszténység, mind a politika az egy gyermek
vállalását. Azt ugyan akkor is beláttam, hogy a társadalom
érdekének megfelelő optimális gyermekvállalást úgy kell
mérni, hogy milyen családi jövedelem és szülői képzettség
mellet hány gyermek felnevelési értéke a maximális. Ebből
fakadóan az optimális gyermekvállalást a felnevelt gyermekek
értékével kell mérni. Egy gyermek vállalása csak az olyan
társadalmakban lehet optimális megoldás, ahol nem nagy a
gyerekek képességétől és képzettségétől függő különbség.
Mivel minden osztálytársadalom túlnépesedő volt, amiben az
egymással szembeni erő erőszakos érvényesítése volt az
elsődleges, a várható életkor pedig a munkaképesség végénél
sokkal rövidebb volt.
A társadalomtudósok máig nem hangsúlyozzák, hogy a magas
gyermekkori és munkaképes kori halálozás okán eleve sok
gyermek született. Ezt a túlnépesedést elviselte minden
osztálytársadalom, mivel az egymással szembeni erejük
elsősorban a hadra fogható létszámok arányától függött.
A tudományos és technikai forradalom azonban változást
hozott. A munkaképes kor végénél korábbi elhalálozás, és a
potenciális képességek ki nem bontakozása társadalmi
veszteséget okozott, a fogamzásmentes szexuális élet pedig a
már gazdag és iskolázott társadalmakban megoldódott.
Harari sem veszi tudomásul, hogy fajunk csak akkor lett Homo
Sapiens, amikor a szexuális ösztönének kiélése nem járt
fogamzással, a gyermekvállalás már nem a nemi ösztönünk
kiélésén, hanem az akaratunkon múlt. Ő is csak azt tekinti a
gyűjtögetésről a termelésre téréssel az állatból emberré
válásnak, amikor fajunk fenntartását a termelésből élésre
építette fel. Nem vette tudomásul, hogy fajunk szaporodása
2
állati, azaz ösztönünkre épült maradt. Már emberként éltünk,
de továbbra is ösztönünk alapján szaporodtunk. Mivel az
ösztönünkből fakadó gyermekvállalás sokkal magasabb volt,
mint amennyi utódot a szülők érdeke megkívánt, sokkal nagyobb
lett a születések száma, mint amekkora a társadalmak
optimális eltartó képessége, a túlnépesedést csak a
halálozással lehetett féken tartani. Harari sem veszi
tudomásul, hogy a nemi ösztönünkből fakadó gyermekvállalás
sokkal magasabb volt, mint amennyi utódot a társadalom érdeke
megkívánt.
Nemcsak a vallások és a politikai elit, de a
társadalomtudományok sem vették tudomásul, hogy az
osztálytársadalmak embertelenségei abból fakadtak, hogy a
gyermekvállalás nem a szülők akaratán, hanem azok nem
ösztönén alapult.
Harminc év harcolok annak érdekében, hogy az öregkori
ellátás, a nyugdíj a szülők gyermeknevelésének értékével
arányos legyen. Vagyis egy sikeres diplomás felnevelése után
nagyobb nyugdíj járjon, mint négy, vagy annál is több
képzetlen, tartósan munkanélküli után. Nagyobb szakmai
ostobaságot el sem tudtam volna képzelni, mint a közelmúltban
hozott kormányhatározat, ami kimondja, hogy a négy gyermeket
nevelt szülők életük során adókedvezményt élveznek. Ha a
törvényhozók vették volna a fáradságot, és megnéznék, hogy
milyen arányban vállaltak négy gyermeket a munkanélküli és
képzetlen anyák, és azok mekkora iskolázottsággal és
keresettel rendelkeznek megláthatták volna, hogy azok között
tízszer nagyobb arányban volnának a képzetlenek, akik
életükre adómentesek, mint a diplomás anyák egyetlen
gyermekei.
A gyermekvállalás számának a jutalmazása társadalmi
károkozás, a sikeres felnevelés jutalmazása pedig alapvető
társadalmi érdek.
Mi magyarok büszkébbek vagyunk a múltunkra, mint amennyire
indokolt volna. Most éppen arra vagyunk büszkék, amit
szégyelleni kellene, hogy valószínű elsők vagyunk a világon
abban a tekintetben, hogy a gyermekvállalást az egy lakosra
jutó jövedelmünkhöz képest milyen mértékben támogatjuk. A
gyermekvállalást, és nem a felnevelés minőségét, holott ezzel
kárt okozunk, nem a társadalmunk érdekélt szolgáljuk. Nekünk
sem több gyermeket, hanem azok minél eredményesebb nevelését
kellene támogatni. Annak ellenére, hogy a jó szándék
őszinteségében nem kételkedem, a példátlan károkozásáról meg
vagyok győződve. A jelenkori magyar társadalomnak nem több,
hanem jobban felnevet gyermek vállalására volna szüksége.
Ezért nem a gyermekvállalást, hanem a minél eredményesebb
felnevelést kellene jutalmazni. Olyan öregkori ellátást
kellene bevezetni, aminek a nagysága a felneveltek értékével
lenne arányos. Jelenleg ennek az ellenkezőjének a bajnokai
vagyunk.
3
A Fidesz élcsapatát mindig a nők szerepének a hiánya
jellemez. Most a Fidesz kormány a gyermekvállalás
támogatására keresett egy jó szándékú nőt, Novák Katalint, a
rábízott, vagy az általa lelkesen vállalat feladatra a Fidesz
alelnökeként a hozzáértés hiányában szenved. Büszke arra,
amint szégyelleni kellene, hogy újabb és újabb
gyermekvállalás anyagi támogatására talál ki. Fogalma sincs
arról, hogy a fajunk jelenkori társadalmi sikereinek alapja
az, hogy egyre alacsonyabb a nők termékenysége, de egyre
nagyobb jövedelmű és vagyonú, iskolázottabb és tovább élő
nemzedéket nevel fel. Jelenleg jóléti társadalmak csak ott
alakultak ki, ahol általánossá vált a fogamzásgátlók
általános használata, ahol ennek köszönhetően fele alá
csökkent a nők gyermekvállalása, ugyanakkor példátlan
mértékben nőtt azok várható jövedelme, vagyona,
iskolázottsága és a várható életének hossza.
Jelenleg az emberiség gyermekvállalása.
Nemcsak a magyar kormány, de még a társadalomtudomány sem
tesz említést arról, hogyan alakult az ipari forradalom óta a
nők gyermekvállalása, és milyen jelenleg. Az ipari forradalom
idején az Egyesült Államokban a termékeny korukat végig élt
nők 7 gyermeket szültek. 1960-ban már csak ötöt, jelenleg
2.4-et. Az OCED országokban 1.7 a termelékenységi mutató,
lényegesen a létszám újratermelését biztosító szint alatt
van. Ez jellemzi az EU tagországokat, Magyarországot is. De
ez már azt jelenti, hogy az egy lakosra jutó jövedelmünk,
vagyonunk, iskolázottságunk, várható életkorunk harmad olyan
sebességgel nő, mint Kínában.
Máig nem olvastam olyan társadalmi tudományos munkát, ami
illusztrálta volna, hogy milyen népszaporulat lenne számunkra
az optimális. Pedig egyértelmű, hogy a társadalom érdeke a
lassú népességcsökkenés volna, amit a gondos befogadással
kellene mérsékelni. Ezt egyértelműen bizonyítja az óceánokon
túli négy volt angol gyarmat, amelyek lakosságát a elsősorban
a betelepülők növelték. Ezek minősségét ugyan kezdettől
fogva, kivéve a ragszolgákat, igyekeztek az analfabétákkal
szelektálni. Ma ez a négy volt angol gyarmatban a lakosság
jövedelme, vagyona a legmagasabb. Jelenleg egyetlen ország
politikusai és társadalomtudósai sem vallják be, hogy az ő
népük ott él a legjobban, ahova szegényekként vándoroltak. Ez
nagyon egyértelmű a sokkal szegényebb országok esetében, de
igaz még a skandináv etnikumokra is, mert azok ebben a négy
országban is a gazdag rétegekbe tartoznak, ott jobb módban
élhetnek, mint én itt viszonylag nagyon sikeresen.
A jelenlegi Fidesz kormány nagy gonddal kezeli a Trianon után
elszakított magyarságot, de azt mégsem tanácsolja a magyar
állampolgárságot vállaló honfitársainknak, hogy éljenek az
ország választási jogukkal, ott éljenek, ahol jobban
élhetnének. Akár Magyarországon is.
4
Csak a népességvesztő országok lehetnek sikeresek.
1990 óta Kínában a városi lakosság csak egyetlen gyermeket
vállalhatnak. Ennek köszönhetően ott a jóléti társadalmakénál
is sokkal gyorsabban nő az egy lakosra jutó jövedelem és
vagyon, az iskolázottság, valamint a várható életkor. Ezzel
szemen a magyar kormány a minél sikeresebb felnevelés helyett
a minél több gyermekvállalás élcsapata lett. Még egyetlen
társadalomtudós sem értette meg, hogy a kínai csoda
elsődleges oka, hogy a szülők az egyetlen gyermeküket jobban
tudják nevelni, iskoláztatni, értékesebb állampolgárokká
nevelni. A reform előtti Kínában a lakosság évente 50
millióval gyarapodott, ennyivel többet lakost kellett
felnevelni, iskoláztatni, a városokba költöztetni. Ezért
aztán a lakosság negyede arra kényszerült, hogy a statisztika
szerinti mély szegénységbe ragadjon, napi 1.9 dollárból
éljen. Ma csak a kínai csodát látjuk, de elhallgatjuk, hogy
az ilyen mélyszegények aránya 1990-ben még ott volt a
legmagasabb. Húsz évvel a reform után ezek száma megszűnt.
A jelenlegi gyermekvállalási láz munkatársainak fogalma sincs
arról, mekkora volt a négy gyermeket vállaló kínai
családokban az egy lakosra jutó jövedelem, vagyon,
iskoláztatás és hogyan élnek ma az egyetlen gyermeket vállaló
családban. Elég volna, ha a gyermekvállalási láz szítói
megnéznék, mekkora a négy gyermeket vállaló családokban az
egy főre jutó jövedelem, vagyon, iskolázottság
Magyarországon. Ekkor nem találták volna ki a négy gyermeket
nevelők életre szóló jövedelmi adójának a mentességét. Az is
elég lett volna, ha megnézik, milyen eredménnyel nevelnek
négy gyermeket a képzetlen munkanélküliek, a cigányok és
mennyit a diplomások, a réteget hogyan érinti a megígért
adómentesség.
Már sokszor leírtam, hogy a magyar történelem legnagyobb
vesztesége nem a mohi és a mohácsi csatavesztés volt, hanem
ezeknél százszor nagyobb a Horthy rendszer zsidóüldözése, ami
mögött ráadásul gonosz, önző szándék is állt. Ezzel szemben a
jelenlegi gyermekvállalási politika által okozott kár
egyelőre fel sem mérhető. A zsidótörvények okozta kárt sem
mértük fel, a jelenlegi gyermekvállalási láz okozta kár sem
lesz kisebb, annak ellenére, hogy ez tisztességes szándék
vezeti.
Sokszor illusztráltam Finnország sikerével a történelem által
kínált lehetőségeket. Ez a nálunk is kisebb lakosságú ország
az első világháború végéig a cári Oroszország egyik
legszegényebb vidéke volt, lényegesen szegényebbek voltak,
mint mi magyarok. Most nálunk ötször gazdagabbak, mert a
minél több, hanem a minél eredményesebb gyermeknevelésre
koncentráltak. Már a reformációjuk idején a nemesi joggal
élést az iskolázottsághoz kötötték. 1938-ban pedig nem a
minél több, hanem a minél jobban kihordott újszülöttekre
helyezték a hangsúlyt.
5
Az egykézés társadalmi hatása.
Életem egyik szerencséjének tartom, hogy fiatalon átélhettem
a dél-dunántúli református falvak egykézésének társadalmi
hatását. Akkor ezeken is botránkozott a magyar nacionalizmus,
mert a kevesebb gyermek az ország érdekét nem a minél
eredményesebb gyermeknevelésben, hanem a minél több gyermek
vállalásában látták. Ismereteim szerint nem találtam társra
abban, hogy ezekben az egykéző református falvakban közel
kétszer akkora volt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon,
magasabb az iskolázottság, mint a katolikus magyar falvakban.
Szinte a svábok színvonalán éltek. Ezek az egykéző falvak
száz ével előbb felismerték, amit a kínai kommunisták, hogy
az elsődleges társadalmi cél nem a minél több gyermek, hanem
a minél nagyobb jövedelem és vagyon. Pedig akkor még
ismeretlen volt a fogamzásgátlás.
Az elnéptelenedő falvak támogatása.
Életrajzomat sokáig mindig azzal kezdtem, hogy szerencsémre
pusztán születtem, írni, olvasni falusi iskolában tanultam,
középiskolába megyeszékhelyen jártam, és egyetemre a
fővárosba kerültem. Felnőtt ként pedig a fejlett világot is
megismerhettem. Azt társadalomtudósként tanulhattam meg, hogy
óriási előny egyetemi városban egyetlen gyermekként születni.
A bolsevik diktatúra egyik nagy eredményének tartom, hogy
példátlanul gyorsan urbanizált felére csökkentette a
túlnépesedett falvak lakosságát, hogy óriási társadalmi
eredmény volt az erőltetett iparosítás, a falvakból a
városokba telepíteni a lakosságot.
Azt is megtanultam, hogy a középiskolák eredményessége is
elsősorban attól függ, milyen társadalmi környezetben
működnek, vagyis a szülői háttértől függ elsősorban a
gyermekek felnevelésének eredménye. Ezért a társadalomnak az
érdeke, hogy a gyermekvállalás a szülői háttérhez igazodjon.
Aki azt hiszi, a társadalom érdeke, hogy a családok minél
több gyermeket vállaljanak, társadalmi károkozó. Ennek
ellenére még nem találkoztam olyan társadalomtudományi
munkával, ami felmérte az egy családtara jutó jövedelem
hogyan befolyásolja a társadalom érdekének megfelelő
gyermekvállalást. Felmérés ugyan nincs, de a tények
bizonyítanak.
Jelenleg csak azoknak a társadalmaknak javul a viszonylagos
helyzete, amelyekben csökken a lakosság száma.
Ennek alapján 1990 óta a többinél sokkal gyorsabban fejlődő
társadalom Kína, ahol csökken a lakosság száma.
Az egy főre jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság és a
várható életkor a jóléti társadalmakban a legmagasabb, de az
egy lakosra vetített növekedés fele sincs a kíninak.
Hozzájuk viszonyítva az emberiség háromötöde egyre jobban
lemarad. A lemaradás fő oka az elviselhetetlenül gyors
népszaporulat. A többség lemaradásának az egyetlen nagy múltú
6
kultúrájú India is részese, ahol a lemaradás egyetlen oka az
elviselhetetlen túlnépesedés.
Attól ugyan nem félek, hogy a magyar kormány céltévesztett
gyermekvállalási politikája katasztrófához vezet, hiszen az
indokoltnál lényegesen nagyobb gyermekvállalás sokkal kisebb
hiba, mint a közel-keleti és dél-afrikai befogadás lenne. A
magyar kormány a jelenlegi gyermekvállalási politikája ugyan
súlyos hiba, de eltörpül attól, amit az EU brüsszeli vezetése
folytat, hogy a csökkenő lakosságát képzetlen és kulturálisan
beépülni képtelenekkel akarja csökkenteni. Ehhez képest a mi
gyermekvállalási politikánk a kisebbik hiba, de ez is hiba.
Az EU választáson való részt nem vételem ellenére kedvemre
való eredménnyel nyugtázom, mert azon már egyértelműen
jelentkezett az EU tagországok észre térése.
Miért nem mentem el szavazni?
A jelenlegi magyar kormány azok élcsapata, akik az Európai
Uniót csak szuverén nemzetállamok közösségének fogadja el.
Ezért azt szeretném, ha minél nagyobb többséggel nyerné meg a
választást. Abban ugyan nem kételkedem, hogy a magyar EU
képviselők kétharmada Fideszes lesz nélkülem is. De nem
akarok a jelenlegi Fidesz támogatója lenni, annak a
gyermekvállalási és községfejlesztési politikának a
támogatója lenni. Nem a gyermekvállalást kell az államnak
támogatni, hanem a sikeres felnevelést utólag jutalmazni, nem
az elnéptelenedő falvak lakosság növekedésének a támogatója
lenni.
Ami a gyermekvállalás támogatását illeti.
A húszas éveim óta belátom, hogy a gyermekvállalást nem
mennyiségében, hanem minőségében kell támogatni. Akkor még
szinte hazaárulásnak minősítette mind a magyar közvélemény,
mind a kereszténység, mind a politika az egy gyermek
vállalását. Azt ugyan akkor is beláttam, hogy a társadalom
érdekének megfelelő optimális gyermekvállalást úgy kell
mérni, hogy milyen családi jövedelem és szülői képzettség
mellet hány gyermek felnevelési értéke a maximális. Ebből
fakadóan az optimális gyermekvállalást a felnevelt gyermekek
értékével kell mérni. Egy gyermek vállalása csak az olyan
társadalmakban lehet optimális megoldás, ahol nem nagy a
gyerekek képességétől és képzettségétől függő különbség.
Mivel minden osztálytársadalom túlnépesedő volt, amiben az
egymással szembeni erő erőszakos érvényesítése volt az
elsődleges, a várható életkor pedig a munkaképesség végénél
sokkal rövidebb volt.
A társadalomtudósok máig nem hangsúlyozzák, hogy a magas
gyermekkori és munkaképes kori halálozás okán eleve sok
gyermek született. Ezt a túlnépesedést elviselte minden
osztálytársadalom, mivel az egymással szembeni erejük
elsősorban a hadra fogható létszámok arányától függött.
A tudományos és technikai forradalom azonban változást
hozott. A munkaképes kor végénél korábbi elhalálozás, és a
potenciális képességek ki nem bontakozása társadalmi
veszteséget okozott, a fogamzásmentes szexuális élet pedig a
már gazdag és iskolázott társadalmakban megoldódott.
Harari sem veszi tudomásul, hogy fajunk csak akkor lett Homo
Sapiens, amikor a szexuális ösztönének kiélése nem járt
fogamzással, a gyermekvállalás már nem a nemi ösztönünk
kiélésén, hanem az akaratunkon múlt. Ő is csak azt tekinti a
gyűjtögetésről a termelésre téréssel az állatból emberré
válásnak, amikor fajunk fenntartását a termelésből élésre
építette fel. Nem vette tudomásul, hogy fajunk szaporodása
2
állati, azaz ösztönünkre épült maradt. Már emberként éltünk,
de továbbra is ösztönünk alapján szaporodtunk. Mivel az
ösztönünkből fakadó gyermekvállalás sokkal magasabb volt,
mint amennyi utódot a szülők érdeke megkívánt, sokkal nagyobb
lett a születések száma, mint amekkora a társadalmak
optimális eltartó képessége, a túlnépesedést csak a
halálozással lehetett féken tartani. Harari sem veszi
tudomásul, hogy a nemi ösztönünkből fakadó gyermekvállalás
sokkal magasabb volt, mint amennyi utódot a társadalom érdeke
megkívánt.
Nemcsak a vallások és a politikai elit, de a
társadalomtudományok sem vették tudomásul, hogy az
osztálytársadalmak embertelenségei abból fakadtak, hogy a
gyermekvállalás nem a szülők akaratán, hanem azok nem
ösztönén alapult.
Harminc év harcolok annak érdekében, hogy az öregkori
ellátás, a nyugdíj a szülők gyermeknevelésének értékével
arányos legyen. Vagyis egy sikeres diplomás felnevelése után
nagyobb nyugdíj járjon, mint négy, vagy annál is több
képzetlen, tartósan munkanélküli után. Nagyobb szakmai
ostobaságot el sem tudtam volna képzelni, mint a közelmúltban
hozott kormányhatározat, ami kimondja, hogy a négy gyermeket
nevelt szülők életük során adókedvezményt élveznek. Ha a
törvényhozók vették volna a fáradságot, és megnéznék, hogy
milyen arányban vállaltak négy gyermeket a munkanélküli és
képzetlen anyák, és azok mekkora iskolázottsággal és
keresettel rendelkeznek megláthatták volna, hogy azok között
tízszer nagyobb arányban volnának a képzetlenek, akik
életükre adómentesek, mint a diplomás anyák egyetlen
gyermekei.
A gyermekvállalás számának a jutalmazása társadalmi
károkozás, a sikeres felnevelés jutalmazása pedig alapvető
társadalmi érdek.
Mi magyarok büszkébbek vagyunk a múltunkra, mint amennyire
indokolt volna. Most éppen arra vagyunk büszkék, amit
szégyelleni kellene, hogy valószínű elsők vagyunk a világon
abban a tekintetben, hogy a gyermekvállalást az egy lakosra
jutó jövedelmünkhöz képest milyen mértékben támogatjuk. A
gyermekvállalást, és nem a felnevelés minőségét, holott ezzel
kárt okozunk, nem a társadalmunk érdekélt szolgáljuk. Nekünk
sem több gyermeket, hanem azok minél eredményesebb nevelését
kellene támogatni. Annak ellenére, hogy a jó szándék
őszinteségében nem kételkedem, a példátlan károkozásáról meg
vagyok győződve. A jelenkori magyar társadalomnak nem több,
hanem jobban felnevet gyermek vállalására volna szüksége.
Ezért nem a gyermekvállalást, hanem a minél eredményesebb
felnevelést kellene jutalmazni. Olyan öregkori ellátást
kellene bevezetni, aminek a nagysága a felneveltek értékével
lenne arányos. Jelenleg ennek az ellenkezőjének a bajnokai
vagyunk.
3
A Fidesz élcsapatát mindig a nők szerepének a hiánya
jellemez. Most a Fidesz kormány a gyermekvállalás
támogatására keresett egy jó szándékú nőt, Novák Katalint, a
rábízott, vagy az általa lelkesen vállalat feladatra a Fidesz
alelnökeként a hozzáértés hiányában szenved. Büszke arra,
amint szégyelleni kellene, hogy újabb és újabb
gyermekvállalás anyagi támogatására talál ki. Fogalma sincs
arról, hogy a fajunk jelenkori társadalmi sikereinek alapja
az, hogy egyre alacsonyabb a nők termékenysége, de egyre
nagyobb jövedelmű és vagyonú, iskolázottabb és tovább élő
nemzedéket nevel fel. Jelenleg jóléti társadalmak csak ott
alakultak ki, ahol általánossá vált a fogamzásgátlók
általános használata, ahol ennek köszönhetően fele alá
csökkent a nők gyermekvállalása, ugyanakkor példátlan
mértékben nőtt azok várható jövedelme, vagyona,
iskolázottsága és a várható életének hossza.
Jelenleg az emberiség gyermekvállalása.
Nemcsak a magyar kormány, de még a társadalomtudomány sem
tesz említést arról, hogyan alakult az ipari forradalom óta a
nők gyermekvállalása, és milyen jelenleg. Az ipari forradalom
idején az Egyesült Államokban a termékeny korukat végig élt
nők 7 gyermeket szültek. 1960-ban már csak ötöt, jelenleg
2.4-et. Az OCED országokban 1.7 a termelékenységi mutató,
lényegesen a létszám újratermelését biztosító szint alatt
van. Ez jellemzi az EU tagországokat, Magyarországot is. De
ez már azt jelenti, hogy az egy lakosra jutó jövedelmünk,
vagyonunk, iskolázottságunk, várható életkorunk harmad olyan
sebességgel nő, mint Kínában.
Máig nem olvastam olyan társadalmi tudományos munkát, ami
illusztrálta volna, hogy milyen népszaporulat lenne számunkra
az optimális. Pedig egyértelmű, hogy a társadalom érdeke a
lassú népességcsökkenés volna, amit a gondos befogadással
kellene mérsékelni. Ezt egyértelműen bizonyítja az óceánokon
túli négy volt angol gyarmat, amelyek lakosságát a elsősorban
a betelepülők növelték. Ezek minősségét ugyan kezdettől
fogva, kivéve a ragszolgákat, igyekeztek az analfabétákkal
szelektálni. Ma ez a négy volt angol gyarmatban a lakosság
jövedelme, vagyona a legmagasabb. Jelenleg egyetlen ország
politikusai és társadalomtudósai sem vallják be, hogy az ő
népük ott él a legjobban, ahova szegényekként vándoroltak. Ez
nagyon egyértelmű a sokkal szegényebb országok esetében, de
igaz még a skandináv etnikumokra is, mert azok ebben a négy
országban is a gazdag rétegekbe tartoznak, ott jobb módban
élhetnek, mint én itt viszonylag nagyon sikeresen.
A jelenlegi Fidesz kormány nagy gonddal kezeli a Trianon után
elszakított magyarságot, de azt mégsem tanácsolja a magyar
állampolgárságot vállaló honfitársainknak, hogy éljenek az
ország választási jogukkal, ott éljenek, ahol jobban
élhetnének. Akár Magyarországon is.
4
Csak a népességvesztő országok lehetnek sikeresek.
1990 óta Kínában a városi lakosság csak egyetlen gyermeket
vállalhatnak. Ennek köszönhetően ott a jóléti társadalmakénál
is sokkal gyorsabban nő az egy lakosra jutó jövedelem és
vagyon, az iskolázottság, valamint a várható életkor. Ezzel
szemen a magyar kormány a minél sikeresebb felnevelés helyett
a minél több gyermekvállalás élcsapata lett. Még egyetlen
társadalomtudós sem értette meg, hogy a kínai csoda
elsődleges oka, hogy a szülők az egyetlen gyermeküket jobban
tudják nevelni, iskoláztatni, értékesebb állampolgárokká
nevelni. A reform előtti Kínában a lakosság évente 50
millióval gyarapodott, ennyivel többet lakost kellett
felnevelni, iskoláztatni, a városokba költöztetni. Ezért
aztán a lakosság negyede arra kényszerült, hogy a statisztika
szerinti mély szegénységbe ragadjon, napi 1.9 dollárból
éljen. Ma csak a kínai csodát látjuk, de elhallgatjuk, hogy
az ilyen mélyszegények aránya 1990-ben még ott volt a
legmagasabb. Húsz évvel a reform után ezek száma megszűnt.
A jelenlegi gyermekvállalási láz munkatársainak fogalma sincs
arról, mekkora volt a négy gyermeket vállaló kínai
családokban az egy lakosra jutó jövedelem, vagyon,
iskoláztatás és hogyan élnek ma az egyetlen gyermeket vállaló
családban. Elég volna, ha a gyermekvállalási láz szítói
megnéznék, mekkora a négy gyermeket vállaló családokban az
egy főre jutó jövedelem, vagyon, iskolázottság
Magyarországon. Ekkor nem találták volna ki a négy gyermeket
nevelők életre szóló jövedelmi adójának a mentességét. Az is
elég lett volna, ha megnézik, milyen eredménnyel nevelnek
négy gyermeket a képzetlen munkanélküliek, a cigányok és
mennyit a diplomások, a réteget hogyan érinti a megígért
adómentesség.
Már sokszor leírtam, hogy a magyar történelem legnagyobb
vesztesége nem a mohi és a mohácsi csatavesztés volt, hanem
ezeknél százszor nagyobb a Horthy rendszer zsidóüldözése, ami
mögött ráadásul gonosz, önző szándék is állt. Ezzel szemben a
jelenlegi gyermekvállalási politika által okozott kár
egyelőre fel sem mérhető. A zsidótörvények okozta kárt sem
mértük fel, a jelenlegi gyermekvállalási láz okozta kár sem
lesz kisebb, annak ellenére, hogy ez tisztességes szándék
vezeti.
Sokszor illusztráltam Finnország sikerével a történelem által
kínált lehetőségeket. Ez a nálunk is kisebb lakosságú ország
az első világháború végéig a cári Oroszország egyik
legszegényebb vidéke volt, lényegesen szegényebbek voltak,
mint mi magyarok. Most nálunk ötször gazdagabbak, mert a
minél több, hanem a minél eredményesebb gyermeknevelésre
koncentráltak. Már a reformációjuk idején a nemesi joggal
élést az iskolázottsághoz kötötték. 1938-ban pedig nem a
minél több, hanem a minél jobban kihordott újszülöttekre
helyezték a hangsúlyt.
5
Az egykézés társadalmi hatása.
Életem egyik szerencséjének tartom, hogy fiatalon átélhettem
a dél-dunántúli református falvak egykézésének társadalmi
hatását. Akkor ezeken is botránkozott a magyar nacionalizmus,
mert a kevesebb gyermek az ország érdekét nem a minél
eredményesebb gyermeknevelésben, hanem a minél több gyermek
vállalásában látták. Ismereteim szerint nem találtam társra
abban, hogy ezekben az egykéző református falvakban közel
kétszer akkora volt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon,
magasabb az iskolázottság, mint a katolikus magyar falvakban.
Szinte a svábok színvonalán éltek. Ezek az egykéző falvak
száz ével előbb felismerték, amit a kínai kommunisták, hogy
az elsődleges társadalmi cél nem a minél több gyermek, hanem
a minél nagyobb jövedelem és vagyon. Pedig akkor még
ismeretlen volt a fogamzásgátlás.
Az elnéptelenedő falvak támogatása.
Életrajzomat sokáig mindig azzal kezdtem, hogy szerencsémre
pusztán születtem, írni, olvasni falusi iskolában tanultam,
középiskolába megyeszékhelyen jártam, és egyetemre a
fővárosba kerültem. Felnőtt ként pedig a fejlett világot is
megismerhettem. Azt társadalomtudósként tanulhattam meg, hogy
óriási előny egyetemi városban egyetlen gyermekként születni.
A bolsevik diktatúra egyik nagy eredményének tartom, hogy
példátlanul gyorsan urbanizált felére csökkentette a
túlnépesedett falvak lakosságát, hogy óriási társadalmi
eredmény volt az erőltetett iparosítás, a falvakból a
városokba telepíteni a lakosságot.
Azt is megtanultam, hogy a középiskolák eredményessége is
elsősorban attól függ, milyen társadalmi környezetben
működnek, vagyis a szülői háttértől függ elsősorban a
gyermekek felnevelésének eredménye. Ezért a társadalomnak az
érdeke, hogy a gyermekvállalás a szülői háttérhez igazodjon.
Aki azt hiszi, a társadalom érdeke, hogy a családok minél
több gyermeket vállaljanak, társadalmi károkozó. Ennek
ellenére még nem találkoztam olyan társadalomtudományi
munkával, ami felmérte az egy családtara jutó jövedelem
hogyan befolyásolja a társadalom érdekének megfelelő
gyermekvállalást. Felmérés ugyan nincs, de a tények
bizonyítanak.
Jelenleg csak azoknak a társadalmaknak javul a viszonylagos
helyzete, amelyekben csökken a lakosság száma.
Ennek alapján 1990 óta a többinél sokkal gyorsabban fejlődő
társadalom Kína, ahol csökken a lakosság száma.
Az egy főre jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság és a
várható életkor a jóléti társadalmakban a legmagasabb, de az
egy lakosra vetített növekedés fele sincs a kíninak.
Hozzájuk viszonyítva az emberiség háromötöde egyre jobban
lemarad. A lemaradás fő oka az elviselhetetlenül gyors
népszaporulat. A többség lemaradásának az egyetlen nagy múltú
6
kultúrájú India is részese, ahol a lemaradás egyetlen oka az
elviselhetetlen túlnépesedés.
Attól ugyan nem félek, hogy a magyar kormány céltévesztett
gyermekvállalási politikája katasztrófához vezet, hiszen az
indokoltnál lényegesen nagyobb gyermekvállalás sokkal kisebb
hiba, mint a közel-keleti és dél-afrikai befogadás lenne. A
magyar kormány a jelenlegi gyermekvállalási politikája ugyan
súlyos hiba, de eltörpül attól, amit az EU brüsszeli vezetése
folytat, hogy a csökkenő lakosságát képzetlen és kulturálisan
beépülni képtelenekkel akarja csökkenteni. Ehhez képest a mi
gyermekvállalási politikánk a kisebbik hiba, de ez is hiba.
Az EU választáson való részt nem vételem ellenére kedvemre
való eredménnyel nyugtázom, mert azon már egyértelműen
jelentkezett az EU tagországok észre térése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése