Kopátsy Sándor EH 2019 05 10
A föld Jelenkorra a Homo Sapiens az ember bolygója lett
Harari
Harari már a néhány éve megjelent Homo Deus címmel megjelent könyvében, a 70. oldalon közöl egy grafikont, ami azt bizonyítja, a Homo Sapiens két nagybetűs biológiai lény lett azzal, hogy a Bolygónkon a biológiai életet az utóbbi tízezer év során az igényéhez igazította. Ezt azzal bizonyítja, hogy az ember a földön az állatvilág kilenc tizedég az igényéhez igazította. A tízezer éve alatt a saját létszámát és a a szolgálatába állított háziállatokat ezerszeresre növelte a vadállatok rovására. Tízezer éve még a földünkön élő ember és háziállata is csak jelentételen ritkaságnak számított, mára viszont az ember és a háziállatai jelentik az egy kilónál nagyobbak súlyának kilencven százalékát. Harari ugyan ki sem tér arra, hogyan alakult ezen idő alatt az ember és a háziállatok számára termelt haszonnövények súlya a vadon maradt növényi táplálékokhoz viszonyítva. Azt se hangsúlyozza, hogy a megmaradt vadállatok tizednyi súlya is csak az ember szerevezett védelmének lett a következménye. Ha a kor emberisége nem áll a vadállatok védelmére, mára ennél is sokkal kevesebb lenne a súlyuk. Nincs értelme azon vitatkozni, hogy mennyire indokolja a Homo Sapiens érdeke a vadfajok kipusztulásának fékezését. Azt csak most tárja fel a tudomány, hogy a súlyukkal viszonylag jelentéktelen rovarok fajpusztulása mennyivel nagyobb volt, mint a nagytestű állatoké. Az is aligha vitatható, hogy a rovarok pusztítása mennyi kultúrnövényt mentett meg az ember számára. A kárevők pusztítása tette lehetővé, a jelenlegi 7.5 milliárd ember megélhetőségét. Harari azonban nem vette tudomásul, hogy minőségi változás történt a fajok fejlődésének eddigi törvényében. Eddig a fajok közötti arányok spontán alakultak, legfeljebb külső, a földünk éghajlatát érintő változások hatásokra pusztultak ki fajok, és foglalták el a helyüket újak, néha fejlettebbek. Ami a Földünkön röpke tízezer év alatt, ami a fajok arányai közti változásokban történt, azt a tudomány előre nem sejtette, hogy egy égitesten nemcsak kialakul a szeres élet okozta, hanem a tény, megjelenhet egy mindegyiknél sokkal fejlettebb faj, a Homo Sapiens, amelyik a saját fajának az igényéhez igazítja a bolygóján a fajok közötti erőviszonyokat. Eddig a biológusok csak azt figyelték, kutatták, hogy vajon hány égitesten jelnet meg az élet, és az hova jutott máig, de az fel sem merült, ami a mi kis bolygónkon alig tízezer éve megtörtént. Megjelent egy fejlettebb faj, amelyik a saját érdekéhez igazítja a bolygó biológiai életét. 2 Azt a biológusok feltárták, hogy a homo sapiens mintegy 480 ezer éve megjelent a földünkön, de ott, az egyenlítő közelében 470 ezer évig jelentéktelen, nagyon ritka állat marad. Aztán táplálkozásában bekövetkezett forradalmi változás indította el az agya potenciális fejlődését. Ennek köszönhetően szellemi képessége ugrásszerű fejődésnek indult, ezért a fajuk tudata, az ember isten által történt teremtése csak e táplálkozási forradalom hatását követen jelent meg. Az nagyon korán felkeltette a figyelmemet, hogy fajunk tudata az ember teremtését nem a homo sapiens megjelenéséhez, vagyis időszámításuk előtt 470 ezerre, hanem csupán 10 ezer esztendőre, vagyis csak a pásztorkodás és az öntözéses gabonatermelés megjelenésére. A nem a gyűjtögető, hanem már a domesztikálást, és a gabonatermelés, vagyis a már termelőmunkából történő megélés idejére tette. Máig nem tűnt fel a történészeknek, hogy a mitológiák az emberteremtést nem a homo sapiens létrejöttével, hanem csak annak a munkából történő megélhetésének idejére és helyére tette. Senki sem akadt fel azon, hogy a paradicsomot senki nem Dél-Afrikában, hanem az önözéses gabonatermelés idejére tette. Harari zsenialitását bizonyírtja, hogy a fajunk fejlődését lépésekre bontotta. A homo sapienset biológiai értelemben ritka állatnak minősíti. Ugyanakkor nem gyógyul ki a nagycsaládos gyűjtögető társadalmak felértékelődéséből. A pásztorkodó és önözéses gabonatermelő Homo sapienset mégis nagybetűsnek minősíti, mint az ember megjelenését. Senkinek nem tűnt fel, hogy az emberteremtést minden öntözéses gabonatermelés idejére és helyére teszi. Fajunk történészei közül Harari az első, amelyik az ember teremtését nem a homo sapiens, hanem a gyűjtögetésről a termelésből megélésre térés idejére teszi, ettől kezdve nagybetűs Homo sapiensről beszél. Ezt egyetlen adattal bizonyítja. A földön élő, egy kilónál súlyosabb állatok 90 százalékát a Homo sapiens és szolgálatába állított domesztikált állatok jelentik. Ebből mégsem vonja le a következetést: A bolygókon létrejöhetett szerves életformák fejlődésében csoda történt, mert egy faj a két nagybetűs Homo Sapiens arra a szintre jutott, hogy a spontán fejlődés megszakadt, létrejött egy olyan fejlettebb faj, a két nagybetűs Homo Sapiens, amely a bolygónkon a fajfejlődés élén átvette az érdekét érvényesítő irányítást, és tízezer éve azt a saját érdekéhez igazítja. Harari sem méri fel annak jelentőségét, hogy létrejött egy olyan biológiai fejlettségi állapot, amiben már nem a fajok közti feladatmegosztás, a verseny, hanem a legfejlettebb vaj érdekének az érvényesülése vált jellemzővé. Kiderült, hogy a sok százmilliárd égitest között sok millión kialakulhatott a szeres élet, de arra még senki sem gondolt, hogy ezek jelentős hányadán már megjelent olyan fejlettebb faj, mint a Földünkön a Homo Sapiens, ami a bolygóján a saját 3 igényéhez igazította a többi faj érekét. Annak oka nem lehet, hogy minden bolygón a Homo Sapiens lett a főszereplő. Minden bolygón nagyon eltérők voltak az életfeltételek, tehát nagyon eltérő faj vehette át az irányítást. Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy más bolygókon a Homo Sapiens szerepét kellene kutatni, a sok milliárd bolygón a nagyon eltérő életfeltételek mellett nagyon eltérő teremtményre, fajra volt szükség, tehát az ott optimális fajok azonosak legyenek. Ez azt jelenti, hogy földünk történetének megfelelő egyistenhit aligha feltételezhető. Vagyis a földön kialakult egyistenhitű vallások általánosítása a világűr egészére el sem képzelhetők. Ugyanakkor Harari említést sem tesz arról, hogy a biológia történelmében fordulópontot jelent a tény, hogy a bolygónkon valami egyetlen esemény történt, ami egyetlen faj igényéhez szabta a bolygónkon a fajfejlődést. Adati szerint a bolygónkon élő fajok összetételét a Homo Sapiens a saját igényéhez szabta. Ezt megelőzően minden faj a többihez igazította életmódját. Alig tízezer éve azonban a Homo sapiens Homo Sapienssé emelkedett, és igényéhez szabta a bolygónkon élő állatok összetételét, azok nagy többségét az érdekei szolgálatába állította, aminek köszönhetően a számuk a saját fajukkal arányosan ezerszeresre ugrott, amíg a vadállatok száma tizedére zsugorodott. Jelenleg ezerszer annyi ember és háziállat él a bolygónkon, mint tízezer éve, amikor még mindegyikük jelentéktelen biológiai szereplő volt, mára pedig az emberek és az egy kilónál súlyosabb háziállatok kilencszer annyi súlyúak, mint a vadállatok. Ehhez hasonló biológiai változás a bolygónkon először történt. Harari említést sem tesz arról, hogy ezzel párhuzamosan hasonló történt a növénytermelésben is, de arról nem talált hasonló adatot. Pedig aligha vitatható, hogy a Homo Sapiens és a háziállatok élelmezése is hasonló arányban változott. Az ember által termelt gabona súlya is alig tízezer év alatt ezerszeresre nőtt, ugyanakkor a begyűjthető vadnövények súlyaránya és tápértéke ezredére csökkent. Ebből már egyértelmű lenne a felismerés, hogy e tízezer év alatt a gyűjtögető fajunk gabonatermelő is lett. Vagyis mind a testsúlyok, mind a gabonafogyasztás tekintetében olyan fordulat következett be a fajunk történelmében, ami fedezte a fejlett agyunk energiaigényét. Ehhez nagyban hozzájárult az a tény is, hogy nemcsak a gyűjtögető ember hús és kenyér termelője lett, hanem a megtermelt húst és gabonát sokkal emészthetőbbé is tette. Mind a gabonát, mind a húst megsütötte, megfőzte, sokkal könnyebben emészthetőbbé is tette. A jelenkori tudományos és technikai forradalom képes lett annak feltárására, hogy a homo sapiens már egymillió éve rendelkezett azzal a kromoszómával, ami a hatékonyabb 4 táplálkozás esetén az agyunk fejlődését is biztosította volna, ha a táplálkozásunk hatékonyabbá válik. Tehát csak a kenyérré átalakított gabonát és a megsütött, megfőzött húst kellett a nyerstermék helyett fogyasztani, és bekövetkezett a potenciális agyfejlődés. Ez esetben is bebizonyosodott, hogy fajunk sikerében milyen óriási szerepe volt a tűz használatának is. Fajunk élettereinek többségében tűz nélkül meg sem maradhatott volna az ember. A tűz nemcsak a hideg és a vérszívó rovarok, de a nagy ragadozók elleni védelmet is jelentette. A nagy ragadozók által elejtett vadak zsákmányának megszerzését is a tűznek köszönhetjük. Ezzel sikerült a nagymacskákat és a dögevőket az elejtett zsákmányról elzavarni, és utána megsütve, megfőzve elfogyasztani. Véleményem szerint, az ember százszor annyi dögöt rabolt el a tűz segítségével a nagymacskáktól és a dögevőktől, mint amennyit maga elejthetett. Az is csak a tűz használatának volt köszönhető, hogy a megszerzett dög húsát a sütés és főzés fertőtlenítette, és az emberi gyomor számára emészthetőbbé, az agyunk energiaigényét kielégíthetővé tette.
A föld Jelenkorra a Homo Sapiens az ember bolygója lett
Harari
Harari már a néhány éve megjelent Homo Deus címmel megjelent könyvében, a 70. oldalon közöl egy grafikont, ami azt bizonyítja, a Homo Sapiens két nagybetűs biológiai lény lett azzal, hogy a Bolygónkon a biológiai életet az utóbbi tízezer év során az igényéhez igazította. Ezt azzal bizonyítja, hogy az ember a földön az állatvilág kilenc tizedég az igényéhez igazította. A tízezer éve alatt a saját létszámát és a a szolgálatába állított háziállatokat ezerszeresre növelte a vadállatok rovására. Tízezer éve még a földünkön élő ember és háziállata is csak jelentételen ritkaságnak számított, mára viszont az ember és a háziállatai jelentik az egy kilónál nagyobbak súlyának kilencven százalékát. Harari ugyan ki sem tér arra, hogyan alakult ezen idő alatt az ember és a háziállatok számára termelt haszonnövények súlya a vadon maradt növényi táplálékokhoz viszonyítva. Azt se hangsúlyozza, hogy a megmaradt vadállatok tizednyi súlya is csak az ember szerevezett védelmének lett a következménye. Ha a kor emberisége nem áll a vadállatok védelmére, mára ennél is sokkal kevesebb lenne a súlyuk. Nincs értelme azon vitatkozni, hogy mennyire indokolja a Homo Sapiens érdeke a vadfajok kipusztulásának fékezését. Azt csak most tárja fel a tudomány, hogy a súlyukkal viszonylag jelentéktelen rovarok fajpusztulása mennyivel nagyobb volt, mint a nagytestű állatoké. Az is aligha vitatható, hogy a rovarok pusztítása mennyi kultúrnövényt mentett meg az ember számára. A kárevők pusztítása tette lehetővé, a jelenlegi 7.5 milliárd ember megélhetőségét. Harari azonban nem vette tudomásul, hogy minőségi változás történt a fajok fejlődésének eddigi törvényében. Eddig a fajok közötti arányok spontán alakultak, legfeljebb külső, a földünk éghajlatát érintő változások hatásokra pusztultak ki fajok, és foglalták el a helyüket újak, néha fejlettebbek. Ami a Földünkön röpke tízezer év alatt, ami a fajok arányai közti változásokban történt, azt a tudomány előre nem sejtette, hogy egy égitesten nemcsak kialakul a szeres élet okozta, hanem a tény, megjelenhet egy mindegyiknél sokkal fejlettebb faj, a Homo Sapiens, amelyik a saját fajának az igényéhez igazítja a bolygóján a fajok közötti erőviszonyokat. Eddig a biológusok csak azt figyelték, kutatták, hogy vajon hány égitesten jelnet meg az élet, és az hova jutott máig, de az fel sem merült, ami a mi kis bolygónkon alig tízezer éve megtörtént. Megjelent egy fejlettebb faj, amelyik a saját érdekéhez igazítja a bolygó biológiai életét. 2 Azt a biológusok feltárták, hogy a homo sapiens mintegy 480 ezer éve megjelent a földünkön, de ott, az egyenlítő közelében 470 ezer évig jelentéktelen, nagyon ritka állat marad. Aztán táplálkozásában bekövetkezett forradalmi változás indította el az agya potenciális fejlődését. Ennek köszönhetően szellemi képessége ugrásszerű fejődésnek indult, ezért a fajuk tudata, az ember isten által történt teremtése csak e táplálkozási forradalom hatását követen jelent meg. Az nagyon korán felkeltette a figyelmemet, hogy fajunk tudata az ember teremtését nem a homo sapiens megjelenéséhez, vagyis időszámításuk előtt 470 ezerre, hanem csupán 10 ezer esztendőre, vagyis csak a pásztorkodás és az öntözéses gabonatermelés megjelenésére. A nem a gyűjtögető, hanem már a domesztikálást, és a gabonatermelés, vagyis a már termelőmunkából történő megélés idejére tette. Máig nem tűnt fel a történészeknek, hogy a mitológiák az emberteremtést nem a homo sapiens létrejöttével, hanem csak annak a munkából történő megélhetésének idejére és helyére tette. Senki sem akadt fel azon, hogy a paradicsomot senki nem Dél-Afrikában, hanem az önözéses gabonatermelés idejére tette. Harari zsenialitását bizonyírtja, hogy a fajunk fejlődését lépésekre bontotta. A homo sapienset biológiai értelemben ritka állatnak minősíti. Ugyanakkor nem gyógyul ki a nagycsaládos gyűjtögető társadalmak felértékelődéséből. A pásztorkodó és önözéses gabonatermelő Homo sapienset mégis nagybetűsnek minősíti, mint az ember megjelenését. Senkinek nem tűnt fel, hogy az emberteremtést minden öntözéses gabonatermelés idejére és helyére teszi. Fajunk történészei közül Harari az első, amelyik az ember teremtését nem a homo sapiens, hanem a gyűjtögetésről a termelésből megélésre térés idejére teszi, ettől kezdve nagybetűs Homo sapiensről beszél. Ezt egyetlen adattal bizonyítja. A földön élő, egy kilónál súlyosabb állatok 90 százalékát a Homo sapiens és szolgálatába állított domesztikált állatok jelentik. Ebből mégsem vonja le a következetést: A bolygókon létrejöhetett szerves életformák fejlődésében csoda történt, mert egy faj a két nagybetűs Homo Sapiens arra a szintre jutott, hogy a spontán fejlődés megszakadt, létrejött egy olyan fejlettebb faj, a két nagybetűs Homo Sapiens, amely a bolygónkon a fajfejlődés élén átvette az érdekét érvényesítő irányítást, és tízezer éve azt a saját érdekéhez igazítja. Harari sem méri fel annak jelentőségét, hogy létrejött egy olyan biológiai fejlettségi állapot, amiben már nem a fajok közti feladatmegosztás, a verseny, hanem a legfejlettebb vaj érdekének az érvényesülése vált jellemzővé. Kiderült, hogy a sok százmilliárd égitest között sok millión kialakulhatott a szeres élet, de arra még senki sem gondolt, hogy ezek jelentős hányadán már megjelent olyan fejlettebb faj, mint a Földünkön a Homo Sapiens, ami a bolygóján a saját 3 igényéhez igazította a többi faj érekét. Annak oka nem lehet, hogy minden bolygón a Homo Sapiens lett a főszereplő. Minden bolygón nagyon eltérők voltak az életfeltételek, tehát nagyon eltérő faj vehette át az irányítást. Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy más bolygókon a Homo Sapiens szerepét kellene kutatni, a sok milliárd bolygón a nagyon eltérő életfeltételek mellett nagyon eltérő teremtményre, fajra volt szükség, tehát az ott optimális fajok azonosak legyenek. Ez azt jelenti, hogy földünk történetének megfelelő egyistenhit aligha feltételezhető. Vagyis a földön kialakult egyistenhitű vallások általánosítása a világűr egészére el sem képzelhetők. Ugyanakkor Harari említést sem tesz arról, hogy a biológia történelmében fordulópontot jelent a tény, hogy a bolygónkon valami egyetlen esemény történt, ami egyetlen faj igényéhez szabta a bolygónkon a fajfejlődést. Adati szerint a bolygónkon élő fajok összetételét a Homo Sapiens a saját igényéhez szabta. Ezt megelőzően minden faj a többihez igazította életmódját. Alig tízezer éve azonban a Homo sapiens Homo Sapienssé emelkedett, és igényéhez szabta a bolygónkon élő állatok összetételét, azok nagy többségét az érdekei szolgálatába állította, aminek köszönhetően a számuk a saját fajukkal arányosan ezerszeresre ugrott, amíg a vadállatok száma tizedére zsugorodott. Jelenleg ezerszer annyi ember és háziállat él a bolygónkon, mint tízezer éve, amikor még mindegyikük jelentéktelen biológiai szereplő volt, mára pedig az emberek és az egy kilónál súlyosabb háziállatok kilencszer annyi súlyúak, mint a vadállatok. Ehhez hasonló biológiai változás a bolygónkon először történt. Harari említést sem tesz arról, hogy ezzel párhuzamosan hasonló történt a növénytermelésben is, de arról nem talált hasonló adatot. Pedig aligha vitatható, hogy a Homo Sapiens és a háziállatok élelmezése is hasonló arányban változott. Az ember által termelt gabona súlya is alig tízezer év alatt ezerszeresre nőtt, ugyanakkor a begyűjthető vadnövények súlyaránya és tápértéke ezredére csökkent. Ebből már egyértelmű lenne a felismerés, hogy e tízezer év alatt a gyűjtögető fajunk gabonatermelő is lett. Vagyis mind a testsúlyok, mind a gabonafogyasztás tekintetében olyan fordulat következett be a fajunk történelmében, ami fedezte a fejlett agyunk energiaigényét. Ehhez nagyban hozzájárult az a tény is, hogy nemcsak a gyűjtögető ember hús és kenyér termelője lett, hanem a megtermelt húst és gabonát sokkal emészthetőbbé is tette. Mind a gabonát, mind a húst megsütötte, megfőzte, sokkal könnyebben emészthetőbbé is tette. A jelenkori tudományos és technikai forradalom képes lett annak feltárására, hogy a homo sapiens már egymillió éve rendelkezett azzal a kromoszómával, ami a hatékonyabb 4 táplálkozás esetén az agyunk fejlődését is biztosította volna, ha a táplálkozásunk hatékonyabbá válik. Tehát csak a kenyérré átalakított gabonát és a megsütött, megfőzött húst kellett a nyerstermék helyett fogyasztani, és bekövetkezett a potenciális agyfejlődés. Ez esetben is bebizonyosodott, hogy fajunk sikerében milyen óriási szerepe volt a tűz használatának is. Fajunk élettereinek többségében tűz nélkül meg sem maradhatott volna az ember. A tűz nemcsak a hideg és a vérszívó rovarok, de a nagy ragadozók elleni védelmet is jelentette. A nagy ragadozók által elejtett vadak zsákmányának megszerzését is a tűznek köszönhetjük. Ezzel sikerült a nagymacskákat és a dögevőket az elejtett zsákmányról elzavarni, és utána megsütve, megfőzve elfogyasztani. Véleményem szerint, az ember százszor annyi dögöt rabolt el a tűz segítségével a nagymacskáktól és a dögevőktől, mint amennyit maga elejthetett. Az is csak a tűz használatának volt köszönhető, hogy a megszerzett dög húsát a sütés és főzés fertőtlenítette, és az emberi gyomor számára emészthetőbbé, az agyunk energiaigényét kielégíthetővé tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése