Kopátsy Sándor EH 2019 04 26
A kommunikáció forradalma a történelem egyik csodája
A gyermekkorom falujában azon botránkoztam, hogy hír csak az
apró, a falu számára jelentéktelen eseményeknek volt. Ezt
tudomásul vettem, mivel a falvakba el sem jutottak a fontos
események. Jelenleg százezerszer annyi információ érhető el a
mobil telefonokon és interneten, mégis, ami fontos, ritkán
kerül említésre. A The Economist e heti számában mégis olyan
nagyon fontos adatokat ismertet néhány latin-amerikai ország
oktatása eredményeiről. Ötven éve figyelem, hogy Amerikában
sokkal nagyobb a viselkedési különbség a puritán protestánsok
és a nem puritán latin-amerikai, úgy nevezett latin-amerikai
katolikusok között.
A hidegháborúban csak egyetlen latin-amerikai ország, Kuba
állt a bolsevik oldalon. Akkor a bolsevik tábor csak Kuba
fölényét harsogta, a látványos eredmények nélkül. A
Szovjetunió szétesése óta Kubáról is kevés szó esik. De arról
sem, hogy öt latin-amerikai állam, Brazília, Mexikó, Uruguay,
Columbia és Chile 2010-2015 között hogyan szerepelt az ENSZ,
PISA felmérésein az OECD országokhoz viszonyítva. Az első
négy említett ország helyezte nem változott, Chile viszont
sokat javult. Ennek okát a másik grafikon adja, Chilében az
állami iskolák aránya 8 év alatt a felére csökkent, a
voucheresek aránya négyszeresére nőtt, a teljesen
magániskolák aránya pedig változás nélkül 10 százalék maradt.
Vagyis a kiemelkedő eredmény az állami közoktatás nagyarányú
csökkenésének köszönhető.
Ezek az adatok azért ütöttek szíven, mert ötven élve vallom,
hogy a jelenkori társadalom egyik legfontosabb feladata, a
munkaerő minél jobb képzése, vagyis a társadalom szellemi
vagyonának maximalizálása, amit csak a piacra épült oktatási
rendszer képes hatékonyan megoldani.
Magyarországon a művészeket és a sortolókat világszínvonalon
képezzük, az állami közoktatásunk pedig a PISA mutatók
tükrében egyre romlik. Történik ez azért, mert a magyar
szakszervezetek között a pedagógusoké a legerősebb, és ennek
köszönhetően az oktatásunk a legkevésbé piacosított.
Miért volt jó a magyar oktatási rendszer a múltban.
Azért mert, a közép- és a felsőfokú oktatás eleve nagyon
jövedelemarányosan szelektált volt. A Horthy rendszerben
közép- és felsőfokú végzettséget a társadalom aránylag kis,
szelektált hányada szerzett. Nyolcvan éve középfokú
végzettsége a fiúk 4 százaléka, a lányok négy ezreléke
szerzett. Ezt csak az arisztokraták, az úri középosztály és a
zsidóság gyermekei engedhették meg. Sokat mondana egy olyan
felmérés, hogy a közép- és felsőoktatásban résztvevők
esetében mekkora volt az egy családtagra jutó jövedelem.
2
Ezzel a mutatóval az osztályban a legszegényebb diák lettem
volna.
Az érettségi akkor társadalmi megkülönböztetésekkel,
lényegében a nemesi ranggal járt. Ma már aligha él olyan, aki
tudja, hogy mint jelentett az érettségi száz éve. Nemcsak
egyetemre mehetett, de feltétele volt annak is, hogy valaki a
hadseregben tiszt lehetett. Apám még az érettségi után egy
ezüst fejű botot kapott, mert bottal csak a már
járóképteleneken kívül csak a nemes, illetve az érettségizett
járhatott. A kard és a párbaj használata még szigorúbban
korlátozott volt. Ha ma felmérnénk, a fiuk és a lányok akkori
hányada milyen végzettséget szerez, világossá válna, hogy a
Horthy rendszer oktatáspolitikája még mennyire feudális volt.
A kommunikáció forradalma a történelem egyik csodája
A gyermekkorom falujában azon botránkoztam, hogy hír csak az
apró, a falu számára jelentéktelen eseményeknek volt. Ezt
tudomásul vettem, mivel a falvakba el sem jutottak a fontos
események. Jelenleg százezerszer annyi információ érhető el a
mobil telefonokon és interneten, mégis, ami fontos, ritkán
kerül említésre. A The Economist e heti számában mégis olyan
nagyon fontos adatokat ismertet néhány latin-amerikai ország
oktatása eredményeiről. Ötven éve figyelem, hogy Amerikában
sokkal nagyobb a viselkedési különbség a puritán protestánsok
és a nem puritán latin-amerikai, úgy nevezett latin-amerikai
katolikusok között.
A hidegháborúban csak egyetlen latin-amerikai ország, Kuba
állt a bolsevik oldalon. Akkor a bolsevik tábor csak Kuba
fölényét harsogta, a látványos eredmények nélkül. A
Szovjetunió szétesése óta Kubáról is kevés szó esik. De arról
sem, hogy öt latin-amerikai állam, Brazília, Mexikó, Uruguay,
Columbia és Chile 2010-2015 között hogyan szerepelt az ENSZ,
PISA felmérésein az OECD országokhoz viszonyítva. Az első
négy említett ország helyezte nem változott, Chile viszont
sokat javult. Ennek okát a másik grafikon adja, Chilében az
állami iskolák aránya 8 év alatt a felére csökkent, a
voucheresek aránya négyszeresére nőtt, a teljesen
magániskolák aránya pedig változás nélkül 10 százalék maradt.
Vagyis a kiemelkedő eredmény az állami közoktatás nagyarányú
csökkenésének köszönhető.
Ezek az adatok azért ütöttek szíven, mert ötven élve vallom,
hogy a jelenkori társadalom egyik legfontosabb feladata, a
munkaerő minél jobb képzése, vagyis a társadalom szellemi
vagyonának maximalizálása, amit csak a piacra épült oktatási
rendszer képes hatékonyan megoldani.
Magyarországon a művészeket és a sortolókat világszínvonalon
képezzük, az állami közoktatásunk pedig a PISA mutatók
tükrében egyre romlik. Történik ez azért, mert a magyar
szakszervezetek között a pedagógusoké a legerősebb, és ennek
köszönhetően az oktatásunk a legkevésbé piacosított.
Miért volt jó a magyar oktatási rendszer a múltban.
Azért mert, a közép- és a felsőfokú oktatás eleve nagyon
jövedelemarányosan szelektált volt. A Horthy rendszerben
közép- és felsőfokú végzettséget a társadalom aránylag kis,
szelektált hányada szerzett. Nyolcvan éve középfokú
végzettsége a fiúk 4 százaléka, a lányok négy ezreléke
szerzett. Ezt csak az arisztokraták, az úri középosztály és a
zsidóság gyermekei engedhették meg. Sokat mondana egy olyan
felmérés, hogy a közép- és felsőoktatásban résztvevők
esetében mekkora volt az egy családtagra jutó jövedelem.
2
Ezzel a mutatóval az osztályban a legszegényebb diák lettem
volna.
Az érettségi akkor társadalmi megkülönböztetésekkel,
lényegében a nemesi ranggal járt. Ma már aligha él olyan, aki
tudja, hogy mint jelentett az érettségi száz éve. Nemcsak
egyetemre mehetett, de feltétele volt annak is, hogy valaki a
hadseregben tiszt lehetett. Apám még az érettségi után egy
ezüst fejű botot kapott, mert bottal csak a már
járóképteleneken kívül csak a nemes, illetve az érettségizett
járhatott. A kard és a párbaj használata még szigorúbban
korlátozott volt. Ha ma felmérnénk, a fiuk és a lányok akkori
hányada milyen végzettséget szerez, világossá válna, hogy a
Horthy rendszer oktatáspolitikája még mennyire feudális volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése