Kopátsy Sándor EF 2017 02 17
Az Egyesült Államok és
a két szomszédja
Észak-Amerika kétszer nagyobb,
mint Európa, ötször nagyobb, mint Nyugat-Európa mégis csupán három állam van a
területén. A társadalom fejlettsége közti különbségek mégis közel azonosak. A
latin-amerikai Mexikó elmaradottabb, mint Görögország, de megelőzi Ukrajnát. A két puritán, angolszász ország társadalmi
és gazdasági fejlettsége pedig csak a skandinávokhoz hasonlítható. Most,
hogy elém került a három észak-amerikai ország munkaügyi statisztikája, ami
egyértelművé teszi, hogy a különbözőket nem lehet egységesíteni. Ez felveti az
Európai Unió tragédiáját, a százszor tarkább Európa nyugati felét képtelenség
egyesíteni. Európát nem lehet, nem szabad valamiféle homogén közösségnek
tekinteni. Európa vallási tekinteten sem lehetett egység. Semmi alapja nincs
annak, hogy Európa kereszténységét egységesnek tekintik annak alapján, hogy
mindegyik kereszténység Krisztust tartja vallása alapítójának.
Az európai kereszténység
kialakulása idején már politikailag sem lehetett a Római Birodalmat Európának
tekinteni. Az Európára szabott kereszténység lényegében Szent Pál műve, amit ő
nem Európára, hanem annak csak római, mediterrán tizedére és főleg a
közel-keleti részére tette alkalmassá. A kereszténységet államvallássá azonban
fél évezreddel később a Konstantinápolyban székelő császár tette.
Róma csak akkor lett az európai
keresztényég egyik fővárosa, amikor az
ezred végén minőség különbség jött létre a családforma tekintetében. Európa
keleti fele nagycsaládos, a nyugati pedig kiscsaládossá alakult át. Az
ebből fakadó egyházszakadást máig a teológiai tételek és a nyelvhasználatuk
különbségével magyarázzák, pedig a
jelentősen eltérő vallásigényük az eltérő családformájukból fakadt. Nem
valljuk be, hogy a két családforma jelentősen eltérő vallásigényt támaszt.
Európa nyugati fele csak az első ezredforduló körül lett a középkori
agrártechnikai forradalom hatására lett kiscsaládos kultúrájú. Ez is csak
egy fél ezredig tartott, amikor Nyugat-Európa északi fele nagykorúvá vált. A
római katolikus vallást Európa puritán népei puritánná reformálták. A
reformációval a nyugat-európai kereszténység kettévált. A pogány korukban is
puritán angolszászok, germánok és skandinávok a saját puritán kultúrájukhoz
igazították a latin népekre szabott kereszténységet. Ezzel az európai kereszténység
három részre szakadt.
A nagycsaládos Kelet-Európa és a Balkán ortodox népei ortodox
keresztények maradtak.
A kiscsaládos, latinok megőrizték a rájuk szabott
kereszténységüket.
A kiscsaládos puritánok pedig kialakították a puritánabb
kereszténységet.
Az eleve háromkultúrájú Európa kereszténysége három eltérő
kereszténységgé szakadt. Tehát Európát nem a kereszténység teszi egységessé,
hanem a kereszténység is hozzá igazodott a három kultúrához. Európa egységgé
építése a történelme során soha nem sikerült, mert a három kultúrája között
áthidalhatatlanok a különbségek. A latin
és a puritán népek a gyarmatosításban együtt munkálkodtak, de az iparosításban
nyilvánvalóvá váltak a különbségek. A latin népek a kereskedésben még
egyenrangúak voltak, az iparosításban azonban egyre nagyobb lett a különbség a
puritánok rovására.
A 20. század két világháborúja
ugyan a nyugat-európai gyarmattartók közti újraelosztásért folyt, de az
eredményei egyértelműen azt bizonyították, hogy a gyarmattartók együtt sem
szuperhatalmak. A második világháború után megszűntek a gyarmatok és az
Egyesült Államok lett az egyértelmű szuperhatalom, a volt gyarmattartók, imperialisták
csak annak a védelmére szorultak lettek. Ez annak volt köszönhető, hogy ikerült
az Egyesült Államoknak az imperialistává vált Szovjetuniót belehajszolni egy
számára meg nem nyerhető fegyverkezési versenybe, ami számára eleve nem
lehetett megnyerni, de végül a szétesését okozta. Ezzel megszűnt a Szovjetunió
hadseregétől való félelem.
Ebben a helyzetben találta ki a Német Szövetségi Köztáraság
kancellárja, Adenauer és Franciaország köztársasági elnöke, De Gaulle, hogy maguk
alá gyűrik az egyesült Európát, és ezzel a demokráciák egyik szuperhatalmává válhatnak.
Mindketten alapvetően tévedtek.
Európa egységesen gyengébb, mint szuverén államokra osztva.
Azt már
említettem, hogy Európa kereszténysége sem közös, hanem a három keresztény
kultúra egymást öldöklő volt.
Az új amerikai elnök a mexikói
határon még a magas kerítést is magasítani, őrzését szigorítani akarja.
Ugyanakkor a hasonló fejlettségű Kanadával szó sincs kerítésről. A két puritán
és fejlett ország közös vezetés nélkül is együttműködik, a gazdag és puritán
valamint a szegény és latin között pedig a már megépített kerítés sem elég
magas. Vagyis Észak-Amerikában spontán
megvalósul az, aminek az ellenkezőjét akarja a német-francia vezetés az Európai
Unióban kierőltetni.
A munkaerő ára 1996-ban Mexikóban
4 dollár volt, ami máig 7 dollárra, 3 dollárral emelkedett. Ezzel szemben az
Egyesült Államokban az emelkedés 22-ről 38-ra, vagyis 16 dollárral növekedett. Ez
önmagában indokolja a kerítés korábbinál magasabbra emelését. Kanadában ez idő
alatt a különbség 4 dollár körül ingadozott. Ennél sokkal nagyobb különbségek
vannak az Egyesült Államok 50 állama között, mégsem kell sehol kerítést
építeni. Ennek ellenére azt tudomásul kellene venni, hogy az Egyesült Államok
sokkal fejlettebb társadalom lenne, ha nem volna olyan jelentős súlya a
feketéknek és az első három generációs a latin-amerikai etnikuma. Tekintettel
arra, hogy az Egyesült Államok készíti a demokráciák között a legszélesebb
etnikumokra bontott adatokat. Ezekből pedig nyilvánvalóan leszűrhető, hogy e
két etnikum nélkül a legfejlettebb társadalom volna. Az mégsem vitatható, hogy
a négy befogadó, alulnépesedett óceánokon túli angolszász ország között csak a negyedik.
A vegyes etnikumú országok azért maradnak le, mert minden etnikumnak más felépítményre
volna szüksége. Ezt két adat bizonyítja.
A vegyes etnikumú országok az egy főre jutó jövedelemben, vagyonban
sokkal jobban állnak, mint a foglalkoztatásban és az oktatásban. Ez azt
bizonyítja, hogy minden kultúrának és
minden fejletségi szinten más foglalkoztatási és oktatási feltételekre lenne
szüksége.
Ezért hangsúlyoztam az EU
kritikáim során, hogy a négy óceánokon túli angolszász ország alkalmasabb lenne
a közössége, még a közös valutája is, mert mind a négy puritán, az állam nyelve
angol és a fejletségi szintjük is azonos. Ezzel
szemben az EU 27 tagországának közös felépítménye, és ezen belül tucatnyinak
közös valutája közgazdasági abszurdum.
Ahogy abszurdum volna Amerikában
a fejlett angolszászok és a lemaradó latinok közössége.
Ez különösen érzékenyen
jelentkezik a közép-európai országok cigányságának kezelésében. A cigányság nem
felzárkózik, hanem lemarad, mert a liberális politika úgy kezeli őket, mint az
államalkotóval azonos etnikumot.
A magyarországi cigányság
kezelésén tudom az állításomat bizonyítani.
A Horthy rendszer úgy kezelte a cigányságot, mintha még
állampolgárok sem volnának. Nem volt állampolgári joguk. Nem jártak iskolába,
nem voltak bevonva a munkamegosztásba.
A bolsevik rendszerben egyenrangú állampolgárok voltak. Ez mégsem
okozott problémát, mert a mesterségesen felnövelt növekedés, a kívánatosnál is
nagyobb keretet teremtett a munkaerőpiacon. A kielégíthetetlen kereslet azonban
a bérek fedezhetetlen növekedését okozta volna. Ez ellen működött az átlagbér
szabályozása. Ez pedig az átlag alatti munkaerőnek teremtett megkülönböztetett
keresletet. A jó munkaerőt csak akkor lehetett megfizetni, ha 2-3 olcsó munkást
is alkalmaznak, ezzel a cigányok számára mesterséges keresletet teremtettek.
Ezt fokozta a munkanélküliek társadalmi üldözése. A rendőrségnek eleve gyanús
volt, akinek nem volt munkája. Leértékelő fogalommá vált a TMK vagyis
társadalmi munkakerülő. A végeredmény a cigányság átlagos szintű
foglalkoztatása volt.
A rendszerváltás után azonban a liberális politika vészesen
lecsökkentette a foglalkoztatási szintet, és olyan foglalkoztatási feltételeket
teremtett, amibe a cigányság szinte teljesen kiszorult a munkaerő piacáról. A
foglakozatás szintje ugyan javul, de még mindig viszonylag alacsony, ezen belül
a cigányságé katasztrofális, afrikai szintű, kivételnek számít a
munkaviszonyban dolgozó cigány. A csökkenő munkanélküliség azt jelenti, hogy a
munkaerő felső kétharmadában munkaerőhiány van, de a cigányság foglalkoztatása
változatlanul katasztrofális szinten ragadt. Ezért javasoltam a cigányok számára olyan foglalkoztatási
feltételeket, amik mellett a cigányság foglalkoztatási szintje megközelíti a
nem cigányokét. Például ne legyen a bérük után járulék, nem havonta, hetente
kapják a fizetést, ne lehessen megtámadni a felmondásukat.
Gyerekkoromban a tisztviselők
havi, a munkások heti, a cigányok alkalmi munkát lerendező fizetést kaptak.
Mert a munkaadók természetesnek vették, hogy a tisztviselők a munkaadójukhoz és
faladatukhoz elkötelezettek voltak, a rendszeres munkára nem számíthatók pedig
csak a feladat elvégzésére vállalkoznak. A bolsevik rendszer hamar bevezette a
fél-, utána a havi fizetést minden munkavállaló esetében. Szinte a munkaadó
örült, hogy minél jobban magához köti a munkavállalót. Ez spontán történt, nem kellett
elmélkedni felette. A liberális rendszerváltás alulfoglalkoztatást teremtett,
méghozzá olyant, hogy azok foglalkoztatása csökkent tragikus mértéken, akik a
legkevésbé hosszabb távra beosztók. Még a munkanélküli segélyt is havonta
osztják. Ennek aztán az lett következménye, hogy az áruházak csúcsforgalma
akkor van, amikor a munkanélküli segélyt és a családi pótlékot kapják. Az
illetékesek csak azt látják, hogyan egyszerűbb a kifizetés bonyolítása, azt
nem, amit a közvélemény és a tapasztalat.
Közgazdász pályám elején felfigyeltem egy ritkán hangsúlyozott, de soha
figyelembe nem vett tényre, hogy a különböző etnikumoknak, a különböző
képzettségűeknek mekkora a beosztási idejük hossza. A járandóságot ehhez
kellene igazítani.
Hatvanöt éve olvastam Rácz Jenő
és Bródy András könyvét, ami bemutatta, hogy a kultúrák jövedelme és vagyona
közti arány állandó. Tehát minden kultúrára jellemző a megtakarítási
hajlandósága. Jelenleg az Egyesült
Államokban a távol-keleti, azaz a konfuciánus kultúrájú emberek vagyona az éves
jövedelmük négyszerese, a protestánsoké háromszoros, a latinoké kétszeres, a
feketéké egyszeres alatt van. Ezek a mutatók csak a fizikai vagyont veszik
figyelembe, ha a szellemi vagyont is hozzá adnák, még nagyobbak lennének a
különbségek. Sajnos az iskolázottság etnikumok közti megoszlásáról
nincsenek adataim, mert ez szinte titok. Jellemző módon, azt a Horthy
rendszerben mérték, ha nem is etnikai, de vallási megosztásban. Máig emlékszem,
hogy az iskolázottságban magasan az izraeliták vezettek, a lutheránusok is
jelentősen megelőzték az országos átlagot. A reformátusok és a katolikusok
kicsivel az átlag alatt. A keresztények között a görög keletiek voltak alul, és
a cigányok között ritkaság volt az írástudó. A mai helyzetet csak sejteni
tudom. Az izraeliták fölénye ugyan megmaradt, de a fölényük mértéke csökkent. A
lutheránusok fölénye a kitelepítések után csökkent. A cigányság iskolázottsága
ugyan javult, de érdemben afrikai szinten maradt. Az a szomorú, hogy ez a téma
ma még sokkal indokoltabb volna, mert a közvéleményt jobban érdekelné, de
titokban tartjuk.
Ez a betegség azonban nemcsak
magyar, hanem az ez Európai Unió egészében így van. Európa egységéről
beszélünk, pedig Európa a legkisebb, de a legszínesebb kontinens, amit erőnek
erejével homogénné akarunk deformálni.
Az alig párszáz éves amerikai államok tudják.
Ennek az írásnak az volt a célja,
hogy rámutassak, az amerikai államok nem akarnak közös unióba szerveződni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése