Kopátsy
Sándor PB 2014-05-22
Népességrobbanás
Annak ellenére,
hogy az utóbbi száz évben az emberiség létszáma négyszeresére nőtt, a politikai
és a társadalomtudományok tudomást sem vesznek róla. El vannak foglalva a klímaváltozással,
de még azt sem veszik tudomásul, hogy e mögött is a legfontosabb szerepet az
játssza, hogy négyszer annyian vagyunk, mint száz éve voltunk.
Az ugyan nem
tagadható, hogy a gazdagabb ember nagyobb terhelést jelent a természeti
környezetre, de csak annak van anyagi lehetősége arra, hogy csökkentse az
okozott károkat. A szegény emberek ugyan kevesebb kárt okoznak, de annak
csökkentéséhez nincsenek eszközeik.
A 20. század 80-as
évekéig az emberiség azon ötöde nem szaporodott az elviselhetőnél gyorsabban,
amelyik a legtöbb kárt okozó, de a leghatékonyabb kárcsökkentő, gazdag ötödben
élt.
A 80-as években
Kína erőszakkal megfékezte a gyermekvállalást, és ezzel a példátlanul gyors
meggazdagodás útjára lépett. Még károkozó, de gyorsan halad az úton, ami a
természetvédelemhez vezet.
Az emberiség
háromötöde azonban továbbra is ugyan százalékban csökkenő, de még mindig az
elviselhetőnél tízszer gyorsabban szaporodik. Ezeknek nagyon gyorsan nő a
természeti környezetük pusztítása, és nincs, és nem is lehet forrásuk arra,
hogy védekezhessenek. Szem előtt kellene tartani, hogy a természetet károsító
hatás nem is annyira az abszolút, hanem a relatív szegénységtől függ. Márpedig
a túlszaporodó többség lemaradása egyre nagyobb lesz. A gazdagok számos
természetkárosító technikája ugyanis eljut a szegény világba is, de
túlnépesedés megakadályozza, hogy olyan gazdagok legyenek, hogy abból a
természetvédelemre is jusson.
A legnagyobb
nyomás az évezredek óta túlnépesedett Dél-Ázsiában volt, ahol ezért a
legkevesebb maradt meg az eredeti természetből. Jelenleg is itt él az emberiség
fele a lakható szárazföld ötödén.
Az elmúlt száz
év leggyorsabb népesség növekedése Afrikában volt. Amíg az emberiség
négyszeresére nőtt, Afrika lakossága megtízszereződött. Itt várhatók a
legnagyobb tragédiák. Ezt az írást is annak okán kezdtem, hogy híreket
hallottam Nigériáról. Az ország keleti tartományaiban polgárháború dúl, de a
központi kormány bevallja, hogy tehetetlen, nincsenek eszközei a beavatkozásra.
Arra senki sem
gondol, hogy miért. Pedig elég volna belátni, hogy ebben az elmaradott, szegény
országban ma hússzor annyi ember él, mint kilencven éve. Ekkora népesség
növekedés még egy nyugat-európai, gazdag iskolázott országot is anarchiába
vinne.
A húszszor
nagyobb lakosság többsége is a városokba áramlott, ahol a lakosság tizede sem
jut megfelelő infrastruktúrához. A városok lakossága negyvenszeresére nőtt. A
közelmúltban olvastam egy francia tanulmányt, ami szerint Lagos, Nigéria
legnagyobb városának a lakossága, a század közepére, 40 millióra nőhet. Ez hihetetlennek
hangzik, pedig hihető.
Nagyon meggyőző
volna, ha Magyarországra vetítenénk a nigériai adatokat. Trianon idején e két
országnak egyformán 8 millió lakosa volt. A mink 20 százalékkal, Nigériáé 2.000
százalékkal. Az ő esetükben mi is 200 millió lakosú ország lennénk. 2050-ben
pedig közel 800 millióan, és Budapestnek 40 millió lakosa volna. Természetesen
ehhez az ország területe is kicsi, de érdemes elgondolkodni róla. Akkor fel
tudjuk fogni, mi van, és mi vár Nigériára.
Sajnos, olyan
gyorsan változik a világ, hogy a közvélemény képételen a változásokat követni.
Pedig azok figyelembevétele nélkül vakon nézzük az onnan jövő híreket.
Még azt is
figyelmen kívül hagyjuk, hogy a kínai gyermekvállalás korlátozása nélkül, ott
500 millióval többen volnának. Pedig, ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, semmit
sem érthetünk meg a kínai csodából. Ahogyan értetlenül állunk az előtt is, mi
történik az Egyenlítői Afrikában. Pedig az igazi nagy események még váratnak
magukra. Csodálatos a kor kommunikációja, tegnap még élőképeket is láthattunk a
nigériai vérengzésről, de úgy néztük, mintha nem is velünk, az emberekkel
történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése