Józanodás a Népszabadságban

Kopátsy Sándor                 PP                   2014-04-19

Józanodás a Népszabadságban

Még két hét sem telt el a baloldal katasztrofális veresége után, és a Népszabadságban is megkezdődött a kijózanodás. Az első oldalon négy vezércikk jelent meg, amiből három lényegében a választások utóhangja. A háromból kettő a kijózanodást jelzi.

Tanács István az írása utolsó fejezetében: „Ahhoz, hogy ezen segíteni lehessen a baloldalnak szakítani kell az utóbbi időben kritikátlanul átvett liberális mítoszokkal – az állam szerepének leértékelésével, a terelő szektorok lebecsülésével, az önkormányzati állások csökkentésével,…”Lényegében bevallja, hogy reménytelen az olyan politika, ami a baloldal erejében nem bízva, a választók óriási többsége által mereven elutasított liberálisok kegyeit keresi. Annak megnyerése érdekében szoclib politikát folytat. Ebben már Horn Gyula is belebukott, amikor az abszolút többség birtokában is hagyta, hogy a liberálisok az orránál fogva vezessék. A választási harcban a fő célnak nem a Fidesz reménytelen leváltást kellett volna tekinteni. Még akkor is, ha ennek az ára a hűséges baloldali szavazók elveszése, illetve a Jobbikhoz terelése. Tudomásul kell venni, hogy a Fidesznél nagyobb veszély is van. A Fidesz legyőzése irreális cél volt. A liberálisokkal való szövetség pedig nem is annyira a baloldal, hanem a liberálisok fő ellenségét, a Jobbikat erősítette.

Az MSZP addig nem lehet erős ellenzéki párt, amíg nem a saját híveinek, a társadalom alsó rétegének, hanem a jómódú liberálisok bizalmát, szövetségét keresi. Az MSZP akkor érhetett volna el reális választási eredményt, ha a foglalkoztatásra koncentrál.

Amennyire érthető, hogy a liberálisok nem számíthatnak jelentős parlamenti képviseletre, és keresik a sokkal nagyobb szavazótáborral rendelkező MSZP szövetségét, annyira ostobaság, hogy az MSZP belement nemcsak a Bajnaival, de a Gyurcsánnyal és a Fodorral való szövetségbe. Ezek együtt nem nyerhettek annyi szavazatot, mint amennyire a baloldali elkötelezettségű MSZP számíthatott volna.

Papp Sándor Zsigmond írása is sokat mondó. Közli egy román felmérés eredményeit. Ebből kiderül, hogy a legrosszabb. Leginkább embertelen Ceausescu ma is a legnépszerűbb román politikus. A szerző megelégszik azzal, hogy a mindenkinek munkát, anyagi létbiztonságot biztosító, a politikai ellenfeleit ázsiai szigorral irtó, büntető diktátor is népszerű.

Az írás nem megy a következtetésekkel tovább. Ceauescu mellett Sztálint is megemlíthetné. Az oroszok magasan Gorbachov elé helyezik. Említhetné, hogy az amerikai közvélemény kutató szerint jelenleg a kínai kormány népszerűsége messze meghaladja minden demokrata állam kormányáét. Az sem tagadható, hogy még Hitler is példátlanul népszerű volt.

A többit már én teszem hozzá.

Nekünk, magyaroknak szerencsénk volt, mert néhány év után Rákosit a szovjetvezetés leváltotta, helyére végül Kádár került, aki minden társánál emberségesebb diktátor volt. A közép-jobb Fidesz mégis az uralmát a lehető legrosszabbnak tartja. Pedig ennél nagyobb szívességet nem tehetne a Jobbiknak.

Az MSZP is sokkal jobban tette volna, ha a Kádár-rendszer előnyeinek megtartását, mindenek előtt a minden kinek munkát biztosító rendszerét hangsúlyozza, nem a liberalizmus magyar bajnokainak a kegyét keresi.

Révész Sándor írása, amiben ökröknek tarja azokat, akik nem a liberális szabadságjogokat tartják mindenek felettinek, azonban arról győzött meg, hogy a Népszabadság szerkesztősége még nem józanodott ki.