Ukrajna jövője

Kopátsy Sándor               PP                     2014-03-24

Ukrajna jövője

Nemcsak a magyar politika, de a nemzetközi szaksajtó olyan primitíven kezeli az Ukrajnában történteket, ami megerősíti az évtizedes meggyőződésem, hogy a Nyugat politikai elitje egyre mélyebbre süllyed. Képtelenek a világpolitika logikáját megérteni.

Ennek első jelét abban láttam, ahogyan a világ nagyobb felében történő túlnépesedést nem veszik tudomásul, kultúrától és a gazdasági fejlettségtől függetlenül, mindenütt polgári demokráciát akarnának.

Ez már karakteres bizonyíték volt, amikor a Szovjetunió összeomlott, a nyugat politikusai azt hitték, hogy a Szovjetunió pravoszláv és mohamedán kultúrájú utódállamai sikeres demokráciák lesznek. Ukrajnát úgy kezelték, mint Európa egyik leendő középhatalmát, hiszen a lakosságának száma ennek megfelelő. Oroszországtól is azt várták, hogy nyersanyagokban gazdag, gyorsan fejlődő nagyhatalom lesz. Az sem zavarta naiv hitüket, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan várták. Az eredménytelenséget a hibás politikával magyarázták.

Ahogyan a Szovjetunó szétesését arra egyszerűsítették le, hogy megbukott a bolsevik marxista rendszer, mert alkalmatlan volt.

Senki sem jutott el odáig, hogy mind a kelet-európai ortodox keresztény, mind a mohamedán kultúrájú népek, a politikai rendszerüktől függetlenül, nemcsak az élhez való felzárkózásra, de még a lépéstartásra sem képesek. Erről az sem győzte meg őket, hogy nem akadt egyetlen pravoszláv és mohamedán kultúrájú utódállam, amelyik viszonylagos lemaradása ne lenne ma nagyobb, mint a széteséskor volt. A viszonylagos helyzetük nem javult annak ellenére, hogy a katonai kiadásaik ötödére csökkentek, és a bányajáradékok megtöbbszöröződtek. A lakosság nagy többségének életszínvonala minden utódállamban csökkent, ellenben a dollármilliárdosok száma gyorsabban nőtt, mint a tőkés demokráciákban.

Ukrajna jövőjét különösen rózsásnak tartották. A száz éve érvényes mércével mérve, valóban gazdag jövője lenne, hiszen akkor még fontos volt a gabonatermelő adottsága, és a szénben való gazdagsága. Mára azonban ez a két adottsága teljesen elértéktelenedett.

- Ma már olcsó gabonát csak ott lehet termelni, ahol diplomás farmerek több száz hektár földjükön, sokmillió dolláros felszereléssel termelnek. Ukrajnában azonban nincsenek diplomás farmerek, és sokmillió dolláros felszereltségek még a leghalványabb reménye is hiányzik. Ráadásul, Ukrajnában tízszer annyi munkaképes ember akar megélni a mezőgazdaságból, mint amennyi, és fele akkora csapadéka van, mint amennyit a gabonatermelés megkívánna.

- A Donyec Medence szén és vasérc vagyona még ötven éve is nagy geológiai érték volt, de ma már nem versenyképes a hajókon szállítható importtal. A kohászati üzemek pedig elmaradottak az utóbbi húsz év során Kínában építettekhez viszonyítva. A kapacitásuk azonban messze meghaladja a belföldi piac igényét. Ráadásul, ebben a térségben jelentős az orosz etnikum, amelyik jobban élne Oroszországban, mint Ukrajnában. Annak valószínűségét, hogy Ukrajna kettészakad, ha a nyugatiak nagyon a Nyugathoz kötik a sorsukat, mert a Nyugattól tizedét sem várhatják annak, amit Oroszországtól kaphatnak. Oroszország mai jövedelmének harmada a bányajáradék, ami bólé Ukrajna csak a gáz és olajszállításért részesedik. Ha nagyon ugrálnak ettől is elveszhetnek.

Az újságok tele vannak ukrán elemzésekkel, de megfeledkeznek a legfontosabb tényről. Ukrajna nyugati, Európa-barát felén lényegesen alacsonyabb mind a lakosság életszínvonala, mind az államkasszába fizetet adó, mint a keleti félben. Nem véletlen tehát, hogy az önállóság óta az ország keleti felén mindig oroszbarát kormányra szavaztak. Az ott élő lakosság nagy többsége jobban járna, ha a területük Oroszországhoz tartozna.

Ez különösen vonatkozik a Krimi félszigetre, aminek nagyságrenddel nagyobb turistapiacot jelent Oroszország, mint Ukrajna. Ennek a területnek a főértéke a meleg tengerpartja. Erre pedig Oroszországban tízszer nagyobb kereslet van, mint Ukrajnában.

A nyugati vezető újságok és szaklapok is azt hajtogatják, hogy a Nyugatnak segíteni kell Ukrajnát a gazdasági talpra állásban. Fogalmuk sincs arról, hogy ehhez mennyi pénz kell, de a tengernyi pénz sem lehet elegendő. Nincs annyi pénz, amivel Ukrajnát a demokrácia útján lehet tartani, és a gazdaságát fel lehet zárkóztatni. Számításaim szerint, a 25 milliós Dél-Olaszország ezermilliárdnál több támogatást kapott a második világháború óta, mégsem jutott semmivel közelebb az észak-olaszokhoz. Ideje volna tudomásul venni, hogy segélyből sem az egyént, sem az országot nem lehet felemelni. Jellemző módon, még nem akadt egyetlen politikus, aki ezt felismerte volna.

Ennél is nagyobb baj, hogy az EU egyetlen vezetője sem mérte fel, hogy mennyi pénzük lenne Ukrajna segélyezésre. Azonnal kiderülne, hogy nincsen forrásuk.