Hol lehet demokrácia

A GYŰJTÖGETŐ TÁRSADALMAK ALÉPÍTMÉNYE. 3

A TERMELŐ TÁRSADALOM ALÉPÍTMÉNYE 3

A TÚLNÉPESEDÉS. 3

A NÉPSZAPORULAT MEGÁLLÍTÁSA 3

A POLITIKAI DEMOKRÁCIA FELTÉTELE 3

Kopátsy Sándor                  EH                  2012-07-15

MINDEN ALÉPÍTMÉNYNEK MÁS A FELÉPÍTMÉNYE

A Nyugat az ENSZ, és az EU hivatalos álláspontja, hogy minden helyzeten a politikai és a gazdasági demokrácia a legjobb rendszer. Ebből csak azt fogadom el, hogy nekem személy szerint, ma Európa nyugti felén, Észak-Amerikában és a Távol-Kelet már gazdag országiban minden bizonnyal.

Abban a tekintetben elméleti marxista vagyok, hogy a társadalmak története is objektív törvények alapján folyik. Az pedig fajunk eddigi történelme azt mutatja, hogy a társadalom egészére kiterjedő demokrácia először csak a 20. század második felében fordult elő. Márpedig azt, ami ilyen rendkívül ritka esemény, óvatosan kell általánosítani.

A tudós elméleti álláspontja soha ne legyen szubjektív.

Marx ezt az objektív alapot alépítménynek hívta. Az építmény ugyan nem szerencsés kifejezés, mert ami építmény, azt már az ember alkotta. Ami alépítmény, az már általunk alkotott. Az alap jobb, szerencsésebb definíció lett volna, annak ellenére, hogy a társadalom alapja nem az embertől független építmény, hanem a természeti környezethez és az emberhez igazodó.

Nem mi építettük, hanem nekünk épült.

Marx társadalomtudósként állapította meg, hogy a tényleges társadalmi, kulturális és gazdasági viszonyok rendszere nem véletlen, sem tudatos emberi akartat szüleménye, hanem ez objektív, az akaratunktól független következmény. Ha kicsit tovább maradt az elmélete síkján, azt mondhatta volna, hogy amit mi történelemnek hívunk, annak mi csak a szereplői vagyunk, azokat sokkal mélyebb okok determinálják. Tehát a történelmünk nem is történhetett volna lényegesen másként. Ettől azonban megijedt, mert ha valami, akkor ez olyan logikai alap, amihez ragaszkodva nem lehet valaki forradalmár. Márpedig ő zseniális tudós lehetett volna, de elveit is feladva, forradalmár akart lenni. Ennek érdekében azt sem bánta, hogy a saját elméletének a legnagyobb ellenfelévé vált. Az elmélete azt diktálta, hogy amit meg akar változtatni, azt nem lehet, mert az nem akaratunkon, hanem azon múlik, amit alépítmények nevezett.

Elméletéből következett, hogy a társadalom nem azért tőkés osztálydiktatúra, mert a tőkések kisajátították a fizikai vagyon jelentős, és legdinamikusabb hányadát, tehát nemcsak a politikai, de a gazdasági hatalmat is. Elég a tőkéseket elzavarni, és fel lehet építeni olyan világot, amit ő erkölcsösnek, embernek valónak tartott.

Végül, mivel a demokráciától nem várhatta álma megvalósulását, ő is egy kisebbség, a proletár elit diktatúráját, tehát egy másik osztálytársadalmat javasolt. Ezzel aztán megkoronázta a saját elméletének a feje tetejére állítását. A felépítménnyel akarta az alépítményt megváltoztatni.

Abba, hogy mit tekintsünk alépítmények, már nem is bonyolódott. Ez a feladat 160 év után is, megoldásra vár.

Az alépítményre épülő felépítmény elvnél maradva. Abban nem lehet kétség, hogy a társadalom alépítménye egy időben is nagyon eltérő, és időben nagyon változatos. Ennyi is elég ahhoz, hogy az egységes felépítmény igénye eleve ostobaság. Az volt Marxnál is, és az ma is. Mivel sok, lényegesen eltérő alépítmény van, szükségszerű, akaratunktól független, hogy sokféle, lényegesen különböző felépítménynek kell lenni. Ehhez még azt tegyük hozzá, hogy történelmünk során egyre jobban differenciálódott az alépítmény, tehát szükségszerű, hogy egyre jobban eltérő felépítmények legyenek.

A GYŰJTÖGETŐ TÁRSADALMAK ALÉPÍTMÉNYE.

A fajunk életének tizenkilenc húszadában gyűjtögetésből élt. A gyűjtögető életmód alépítménye csak a természeti környezet lehetett. Mégsem csupán a természeti környezet determinálta a gyűjtögető közösségek életét, hanem a rendkívüli fejlett agyának köszönhetően az ember találta meg a természeti környezetének megfelelő életmódot.

Ez azonban a fajok életében egy egészen új, minőségében más alkalmazkodást jelentett. Az ember előtti fajok is a természethez igazodnak, de azok igazodása a fizikai adottságainak szelekciója, és mutációja, tehát a darwini elmélet alapján történt és történik.

A homo sapiens azonban nem ezen az alapon épült be a természeti környezetébe, hiszen fizikai adottságai lényegesen nem módosultak. Az ember nem genetikai úton szelektálódott, hanem az agyának segítségével adaptálódott.

A darwini környezethez igazodás nagyon időigényes. Sajnos, még nem ismerünk egyetlen olyan darwini környezethez történő lényeges alkalmazkodást, aminek az ideje mérhető volna. A háziállatok esetében ugyan tudjuk, hogy viszonylag nagyon gyorsan, évezredek alatt jelentős faji tulajdonságok szelektálódtak ki, de ez nem spontán a természetes szelekció volt, hanem az ember tudatos szelekciója alapján történt. A jelen tudománya a gyorsan szaporítható fajoknál évek alatt képes igen jelentős fizikai adottságokra szelektálni.

Az ember életében azonban ilyen tudatos szelekció nem történt, nem is történhetett. Az ember viszonylag nagyon gyorsan, néhány tízezer év alatt szinte minden természeti környezetben nemcsak megjelent, de képes volt ahhoz alkalmazkodva berendezkedni. A természeti környezethez idomuló berendezkedések ugyan lényegesen eltérők, de mindig az ember igényéhez igazodók voltak. Mások voltak az eszközök, a vallások, a nyelvek, de mind olyan marat, amihez a másik kultúrából érkező bevándorló is könnyen tudott alkalmazkodni.

Ezért mondhatjuk, hogy a gyűjtögető életmódot folytató embernek az életmódja, a társadalmi felépítménye nagyon emberi maradt. A gyűjtögető életmódokat, vagyis a felépítményt ugyan a természeti környezet alakította, de a milyenségét mindig az ember életigénye, fizikai és szellemi képessége jellemeze.

Marx tehát nem ment el elég messze, nem tette hozzá, hogy az alépítmény csak a megoldás hálóját determinálja, azt az ember adottságai és igényei töltik ki emberre szabott tartalommal. Általános tény, hogy minden gyűjtögető közösségben emberi nyelven kommunikáltak, hittek a túlvilágban, tisztelték a tapasztaltabbakat, az öregeket az ember fejlett agyának és az ember fizikai képességének megfelelő életmódot alakítottak ki.

Minden gyűjtögető társadalom ugyan a természeti környezethez igazodott, de mindig emberszabású maradt. Ezért a marxi tétel így fogalmaznám meg: A felépítmény a természeti környezethez idomuló ház, de mindig az emberi otthon lett.

A TERMELŐ TÁRSADALOM ALÉPÍTMÉNYE

Minden termelésre épült társadalom osztálytársadalom lett, aminek két pillér volt az alépítménye: A természeti környezet, és a túlnépesedés.

Ami a természeti környezetet illeti.

A természeti környezet határozta meg, hogy mi lett az alapvető termelési mód. Tekintettel arra, hogy a tudományos és technikai forradalom előtt a társadalom legnagyobb gondja az élelmezéséről történő gondoskodás volt, a felépítmény szempontjától az élelemtermelés természeti adottsága volt a legfontosabb.

Az első osztálytársadalmak elsősorban két természeti adottságra építkezhettek: vagy az önözéses növénytermelésre, vagy a legeltetésen alapuló állattartásra. Ezt nem az ember döntötte el, hiszen mindkettőnek nagyon speciális természeti adottságra volt szüksége.

Mindkét termelésre való áttérés az éghajlatváltozás okozta kényszerből, és nem az emberi akaratból fakadt. Csak ott alakult ki mind az önözéses, mind pásztorkodó életforma, ahol egyrészt megszűntek a gyűjtögetés folytatásának feltételei, másrészt kedvező adottság jött létre akár az öntözéses növénytermelésre, akár a pásztorkodó állattartásra.

Indokolt volna hangsúlyozni, hogy az önözéses növénytermelés a korábban gyűjtögetésre hasznosult természeti térségeknek csak nagyon kis hányadán alakulhatott ki. De ezen a kis területen egy nagyságrenddel több embernek jött létre az élettere. Ez a nagyobb népsűrűséget eltartó termelési mód csak a Távol-Keleten, Dél-Ázsiában és a Közel-Keleten volt lehetséges, válthatott magas-kultúrává, osztálytársadalommá.

Az újabb magas-kultúrák csak több ezer évvel később jelentek meg.

A délkelet ázsiai természetes csapadékra épülő önözéses növénytermelők a kínai és az indiai kultúra eredményeit hasznosították.

A két amerikai magas-kultúra ugyan önállóan jött létre mintegy háromezer évvel később. Igavonásra alkalmas háziállat és növénytermelésre alkalmas síkság hiányában azonban szinte csak szellemi teljesítményeket ért el, és a nyugati kultúrával találkozva megsemmisült.

A pásztorkultúrák ugyan az önözéses földművelőkkel szinte egy időben, számos térségen megjelentek, de az alacsony népességeltartó képességükkel soha nem lehettek méltó gazdasági és kulturális versenytársai az önözéses növénytermelőknek.

A nyugat-európai, a természetes csapadékra épülő növénytermelő, az állattartásra is alkalmas termelési mód a legfiatalabb, alig ezer éves. Mára a legjelentősebbé emelkedett. Nem eredeti, hanem a közel-keleti, majd a mediterrán kultúrák ismereteire, tapasztaltára épült. Szinte minden, ami ezer éve történt, ennek a termelési módnak, az erre épült társadalomnak köszönhető.

A TÚLNÉPESEDÉS.

A társadalomtudomány máig csak az osztálytársadalmaknak, kultúráknak a különbségeit hangsúlyozza, nem ismerte fel a közös alapjukat, hogy mindegyikük politikai felépítményét a természeti környezet mellett a túlnépesedési nyomás determinálta. Ez azért fontos, mert a túlnépesedés elleni védekezés kényszere nélkül nem lehet megérteni, hogy miért minden osztálytársadalom a közös jellemzője az emberpusztítás.

Mivel a túlnépesedés elleni védekezés minden osztálytársadalom közös jellemzője, tudomásul kell venni, hogy a termelésre épülő társadalmak számára a természeti környezet mellett a túlnépesedés alépítmény másik eleme.

Ahol a társadalom a kívánatosnál, a megengedhetőnél gyorsabban szaporodik, csak olyan felépítmény jöhet létre, ami levezeti a túlnépesedést.

Csak a túlnépesedési nyomással magyarázható, hogy miért van négy közös jellemzője minden osztálytársadalomnak.

1. A lakosság néhány százalékát kitevő uralkodó osztály erőszakkal elvonja az értéktermelő nagy többség jövedelmének jelentős hányadát, ezzel a létminimumra csökkenti azok jövedelmét.

2. A közvetlenül és közvetve emberpusztító fegyverkezésre fordítja a nemzeti jövedelem jelentős hányadát.

3. Az elvont jövedelem nagy többségét luxusra, kincsképzésre, improduktív célokra fordítja.

4. Üldözi a tudásvágyat, fékezi az ember fejlett agyának hasznosítását.

Minden osztálytársadalom fenti négy közös jellemzője lényegében a túlnépesedés féken tartását szolgálja.

Eddig még nem akadt társadalomtudós, aki felismerte, hogy az osztálytársadalmak „embertelensége” mindaddig társadalmi érdeket szolgál, amíg fennáll a túlnépesedés. Az osztálytársadalmak embertelensége a túlnépesedésből fakadó szükségszerűség.

Aki jobb, embernek valóbb társadalmat akar, az ne forradalmár legyen, hanem a túlnépesedés spontán megállásának a feltételein munkálkodjon.

A NÉPSZAPORULAT MEGÁLLÍTÁSA

A múlt század második felén a fejlett nyugati és távol-keleti országokban nem kellett leállítani a népszaporulatot, leállt magától. Létrejöttek annak az alépítményi feltételei. Kiderült, hogy a népesség belső növekedése leáll, ha az egy laksora jutó megdolgozott jövedelem túllépi a 10 ezer dollárt, az iskolázottság pedig a 12 évet, valamint megoldott a fogamzásgátlás. Hangsúlyozom, a megdolgozott jelzőt. A járadékból származó jövedelem ugyanis nem jár ilyen hatással.

E feltételek mellett az osztálytársadalmak spontán, erőszak és tudatosság nélkül átalakulnak össznépi társadalmakká. Ez a tény azt mutatja, hogy a gyors népszaporulat olyan alépítményt jelent, ami szükségessé, elkerülhetetlenné teszi az osztálytársadalmi felépítményt. Ahol nem szűnt meg a spontán túlnépesedési veszély, ott a szükségszerű felépítmény továbbra is az osztálytársadalom.

A fenti feltételek közül a technikailag a legkönnyebben a fogamzásgátlás általános használhatósága oldható meg. Ezzel magyarázható, hogy a világ nem elég gazdag és iskolázott öthatodában ugyan lassult a népszaporulat. Lassult, de még mindig tízszer gyorsabb az elviselhetőnél.

Az iskolázottság is szinte mindenütt nő, de még a perifériákon még messze van az elégségestől.

Az egy laksora jutó kívánatos jövedelemszint az emberiség többsége számra azonban még elérhetetlen. Elérhetetlen elsősorban azért, mert a népesség gyors növekedése lehetetlenné teszi az egy laksora jutó jövedelmek elég gyors növekedését.

A népesség gyors növekedését erőszakkal is csak Kínának sikerült megállítani. Ez azonban csak azét sikerülhetett, mert a lakosság viselkedését a konfuciánus erkölcs jellemzi, és fenntartották a politikai diktatúrát.

A jelenkor legnagyobb világtörténelmi tanulsága a kínai példa. Ez bebizonyította, hogy a még viszonylag szegény országok csak két feltétel mellett képesek megállítani a túlnépesedést.

1. A lakosság viselkedése puritán, illetve konfuciánus legyen. Ez azt jelenti, hogy a gyermekvállalás erőszakos korlátozása csak Kínában és Vietnámban lehetséges. A Nyugaton ugyanis már minden puritán lakosú ország össznépivé vált.

1. A gyermekvállalás korlátozása csak a kemény politikai diktatúra, vagyis az osztálytársadalmi politika viszonyai között valósítható meg. Ez azt jelenti, hogy a fél-perifériákon és a perifériákon a felemelkedés útjára csak a politikai diktatúra léphet. Máként fogalmazva: Az emberiség öthatoda számra nem a politikai demokrácia, hanem a politikai diktatúra a társadalmi érdeknek megfelelőbb.

A POLITIKAI DEMOKRÁCIA FELTÉTELE

A nyugati politika és társadalomtudomány általános elvárása minden kultúra minden szintjén lévő társadalommal szemben, hogy a politikai és gazdasági demokrácia útján járjon. Nagyobb ostobaságot nehéz elképzelni.

Elemi szintű történelmi ismeret is elég volna ahhoz, hogy olyan demokrácia, amilyent általánosan elvárnak, csak az utolsó ötven évben jelent meg a fejlett, puritán államokban, az emberiség hatodát jelentő országokban.

Beszélnek görög demokráciáról, ami rabszolgatartó osztálytársadalom volt. Nem teszik hozzá, hogy csak Athénben, azaz egyetlen városállamban, és alig három századon keresztül. Abban tejes jogú állampolgárok csak a rabszolgatartó családfők voltak. A rabszolgatartó családokban is, a családtagok lényegében a csalásfő rabszolgái voltak. Vagyonuk nem lehetet, házasságot nem köthettek, nem szavazhattak. Gyakorlatilag szabad polgár csak a lakosság huszada lehetett. Ez a „demokrácia” is nemcsak kicsi, de rövid életű volt.

Utólag 18. századi a rabszolgatartó amerikai társadalmat is demokráciának nevezzük.

A 20 század első felében még nem volt olyan állam, amit az ENSZ által minden államban megkövetelt emberi jogok általánosan érvényesültek volna. A legtöbb úgynevezett demokráciában korlátozott volt a szavazati jog, a nők, a vagyontalanok, bizonyos etnikumok nem szavazhattak. Az Egyesült Államokban nem mehettek be a fehérek számára fenntartott éttermekbe, szállodákba, nem utazhattak ilyen járműveken.

Olyan demokrácia, amit általános elvárásnak tekintenek, ma is az emberiség hatodát jelentő államokban működik. Csak olyan országokban, ahol az átlagos jövedelem meghaladja a 10 ezer dollárt, és a lakosság puritán kultúrájú.

A nyugati politikai elit azt hiszi, hogy az emberiség még nem demokráciákban élő kilencven százaléka számára is a demokrácia nem csak üdvözítő, de elvárható. Ennek azonban nincs realitása. Az emberiség öthatoda számára a demokrácia nemcsak irreális elvárás, de kártékony is.

Bizonyításnak elég volna a mai emberisség harmadát jelentő két ország, Kína és India összehasonlítása.

Kína.

Ez az ország, annak köszönhetően, hogy megállította a gyors népszaporulatot, a világ leggyorsabban növekvő országa lett. Történt ez annak ellenére, hogy nagyon alacsony gazdasági szintről indult. A páratlan sikert csak azért érhették el, mert a politikai diktatúrájuk ezt ki tudta kényszeríteni. Ha a piacgazdaságra való áttéréssel együtt a politikai demokráciát is bevezették volna, nem lett volna tartható a gyermekvállalás korlátozása. Demokráciában csak az a párt került volna hatalomra, amelyik lehetővé teszi a szülők akaratának megfelelő gyermekvállalását. Márpedig ezzel azonnal lehetetlenné vált volna a gazdagodás, a munkahelyteremtés, és ennek hatására széthullott volna a birodalom. Vagyis nagyon gyorsan anarchia alakult volna ki.

Aki eben kételkedik, mutasson egyetlen olyan demokráciát, amiben évi közel két százalékkal nő a lakosság, de legalább átlagosan nő a jövedelem, az életkor és az iskolázottság.

Ideje volna tudomásul venni, hogy eredményesen működő, azaz gyorsan gazdagodó ország csak az lehet, ahol leállítható a túlnépesedés. Erre viszont csak puritán ország lehet képes.

Ezt jól bizonyítja a kelet-európai tapasztalat. Az ortodox szláv népek ugyan nem szaporodnak gyorsan annak ellenére, hogy a gyermekvállalás nem korlátozott. Az egy lakosra vetített jövedelmük és vagyonuk mégsem nő megfelelő mértékben. Ezek a népek nem puritánok, márpedig a népszaporulat leállása csak a puritán népek számára hoz sikert. Ez azt bizonyítja, hogy az osztálytársadalmon való túllépés szempontjából elengedhetetlen alépítményi a puritán, illetve a konfuciánus életvitel.

Kína esetében a hatékonyan működő diktatúrának történelmi gyökere van. Az egyetlen kultúra, amelyik évezredeken keresztül sikeres diktatúra volt. Az elmúlt ötszáz évtől eltekintve, Kína az emberiség legfejlettebb részét jelentette. Ennek gazdaságföldrajzi oka volt. A nagy folyamokra épülő kultúrák csak diktatúra módján lehettek hatékonyak. Kína azzal, hogy megépítette a két nagy folyamrendszerét összekötő Nagy Csatornát, egyetlen gazdaság egységbe vonta a birodalom lakosságának kilencven százalékát.

A világtörténelemben nem hangsúlyozzák a kínai kultúra közös írásának a jelentőségét. A Kínai Birodalom tartósságában fontos szerepet játszott, hogy a soknyelvű lakosság közös írásuknak köszönhetően olvashatták egymás gondolatait a nélkül, hogy a nyelvük közös volna. A történészek alig tesznek említést arról, hogy mit is jelentett a kínai kultúra számára a közös, minden nyelvű lakosság számára olvasható írás.

India.

Ez a birodalom a fejlettségéhez képest politikai demokrácia. Állami szinten ugyan gyorsan növekedik, de ez sem lehet elég arra, hogy az egy laksora jutó jövedelem és vagyon is gyorsan növekedjen. Ezt az ország vezetése ugyan felismerte, és tudja, hogy kívánatos a népszaporulat leállása, mégsem érhető el. Nem valósítható meg, mert politikai demokrácia van. Demokratikus politikai rendszerben öngyilkosság lenne a gyermekvállalás korlátozásának meghirdetése. Ezért aztán nem is akad ilyen párt.

Amennyire bebizonyosodott, hogy a periférián, és a fél-periférián a gyors fejlődésnek csak egyik feltétele a népszaporulat leállása. Ennek feltétele azonban a gyerekvállalás korlátozására képes diktatúra. Diktatúra ugyan minden kultúrában, minden szinten lehetséges, de az is csak a puritán népek esetében lehet hatékony. India elsősorban két egymástól nagyon távoli folyamrendszerre épülő birodalom volt, ami ezért gazdasági egység soha nem lehetett. De nemcsak gazdasági tekintetben volt tagolt, hanem kulturálisan, vallásban, életmódban is. Közös nyelve is csak a felső hatalomnak volt.

A társadalomtudomány, és a világpolitika elitje sem látja, hogy India jövője reménytelen, mint minden olyan országé, ahol a lakosság viselkedését nem a puritanizmus jellemzi, és gyorsan szaporodik a népessége.

A két előfeltétel közül, látszólag a népszaporulat leállása az elsődleges, de erre csak a puritán nép országa lehet képes. Csak puritán népnek lehet olyan diktatúrája, ami képes leállítani a népszaporulatot.

A demokrácia csak ott lehet eredményes, egyrészt ahol leállt a népszaporulat, másrészt a lakosság viselkedése puritán, vagy konfuciánus. A demokrácia csak ott működhet sikeresen, ahol már elérték az egy laksora jutó 10 ezer dolláros jövedelmet, a lakosság magas iskolázottságát és a lakosság viselkedése puritán, illetve annak kelet-ázsiai változata, konfuciánus. Ezek is csak úgy juthattak el idáig, ha előtte osztálydiktatúra volt, vagyis a demokrácia csak az uralkodó osztályra korlátozódott. Előbb kellett gazdagnak és iskolázottnak lenni, hogy aztán demokrácia is lehessen.

Jó negyven éve írtam egy aforizmát.

Előbb legyen a társadalom gazdag és művelt, csak aztán lehet kommunista. De akkor meg már minek.

A kínai példa pedig arra tanít, hogy a periféria és a fél-periféria színvonaláról indulva előbb állítsd le a népszaporulatot, ami diktatúra nélkül nem megy. Aztán várd meg még gazdag, és iskolázott leszel. Csak ez után lehetsz demokrata.

Ez hosszú, és fáradságos út, de nincs más lehetőség. Egyelőre ezen is csak a puritánok és a konfuciánusok járhatnak.

Aki pedig minden népet arra biztat, hogy legyen előbb demokrata, aztán majd gazdag lesz, a bolsevikokhoz hasonló ábrándot kerget. Nekik volt az elvük, hogy előbb legyünk szocialisták, aztán kommunisták is lehetünk.