Pár nagyon fontos adat

Kopátsy Sándor              PP                    2012-05-16

PÁR NAGYON FONTOS ADAT

A The Economist vezércikket és elemzést ír arról, hogyan alakult az ellenzéki, vak kínai fiatalember sorsa az amerikai-kínai találkozó idején. Ezt fontos eseménynek tartja, de egy kis kockában közli a következőket.

„Nő a világ húsevő étvágya. 1961-ben 22 kilo volt az egy lakosra jutó húsfogyasztás. 2007-ben ez a szám 40 kg. Az összetétele is változott. 1960-ban még a marhahús volt a legnagyobb, de mára a disznóhús tör előre.”

Én ezt a pár sort az elmúlt ötven év egyik legjelentősebb történelmi eseményének tartom. Az emberiség legnagyobb gondja még mindig az egészséges táplálkozás. Legalábbis a nagyobbik felének. Annak ellenére, hogy az elmúlt hatvan évben megkétszereződött az egy lakosra jutó fogyasztás annak ellenére, hogy kétmilliárddal többen vagyunk.

Az idén voltam kilencven éves. Ez idő alatt az emberiség három és félszeresére nőtt. Ezen belül az elfogyasztott hús megtízszereződött. Ennek ellenére ma több embernek nem jut megfelelő táplálék, mint amennyi ember 1922-ben élt.

Mint közgazdász, amatőr történész és néprajzos, nem értem meg, hogy a mindegyik szakmám alig foglalkozik azzal, hogyan oldotta, és oldja meg fajunk a táplálkozását. Teszi ezt annak ellenére, hogy száz évvel ezelőtti történelmünkben fajunk a munkaidejének kétharmadát a táplálkozásra fordította. A jelenlegi hétmilliárdos népesség felének még ma is ez jellemző.

Egyre erősebb meggyőződésem, hogy fajunkat fenyegető legnagyobb veszélyt a túlnépesedésünk jelenti. Sokkal jobban élhetnénk, ha csak fele ennyin lennénk. De ezt még ki sem merjük mondani, hanem a klímaváltozással ijesztgetjük a közvéleményt. Esszük ezt annak ellenre, hogy a felmelegedés hatásának kivédése tized annyiba sem kerülhet, mint egymilliárddal több ember eltartása. Ráadásul már ma is legalább hárommilliárddal többen vagyunk.

De visszatérek a húsfogyasztásra, mert ezt is sokkal fontosabbnak tartom, mint a felmelegedést, vagy az energiahordozók elfogyását.

A pár soros fenti idézetről könyvtárnyi könyvet lehetne írni. Csak a lényegét említem meg.

Fajunk történetében az elfogyasztott hús mennyiség többségét a természet ajándékaként kaptuk. Vadásztunk és halásztunk. Az elejtett állatok maguk gondoskodtak a táplálékukról. Ezt a tudomány, gyűjtögetésnek nevezte. A hús nem az ember munkájának terméke volt.

A vadvizek halászata, a halfogyasztás, egészen a jelenkorig, lényegében gyűjtögetés volt.

Az állattartás is döntően olyan táplálékot igényelt, amit emberi fogyasztásra nem lehetett felhasználni. Vagy az állatok lelegelték azt a füvet, amivel az ember nem tudott volna mit kezdeni, vagy az ember gyűjtötte össze azzal a céllal, hogy az állatokat táplálja. A kérőző állatok húsa, szinte a jelenkorig, az ember számára értételen növényekből jött létre.

Ezért van óriási jelentősége annak, hogy eddig, mondjuk a 20. századig, az elfogyasztott hús termelése nem az emberi táplálék termelése rovásra történt.

Az idézet csak azt hangsúlyozza, hogy eddig a húsfogyasztásban a marhahús volt a többség. Okosabb lett volna azt mondani, hogy eddig a kérőző állatok, a marha, a birka, a kecske húsa volt a legfontosabb. Jelenleg a mindenevő disznó, és a baromfi részesedése nő gyorsan. Márpedig ezeket, a teret hódító húsokat nagyrészt gabonából, és hallisztekből termelik, ami lényegében a korábbi emberi fogyasztástól való elvonást jelent. Becslésem szerint, ma a szántóföld negyedén, harmadán takarmányt, azaz végső soron húst termelnek.

Azt talán még kevésbé érthető, hogy a húsok között a tengerben termelt fehérjét nem tekintik húsnak. A történészeknek tudni kellene, hogy a halászat is nagyon jelentős, számos kultúrákban a fő állati fehérje forrása volt. Még történeti adat sem találtam arra, hogy az emberiség hány százaléka volt elsősorban a vízben termő fehérjére, halra és a tenger gyümölcseire utalva.

Ezen annál inkább botránkozom, mivel az elmúlt évtizedekben az egyik legnagyobb technikai forradalmat a vízben törtnő termelés jelenti. A táplálkozáson belül a leggyorsabban a vízben termelt hal aránya nő. A tengeri farmokon és tavakban termelt hal a leggyorsabban növekvő élelemforrás.

Az elképesztően gyorsan növekvő emberiség számára ezerszer fontosabb, hogy mit eszik ma, és mit ehet a jövőben. Ennek ellenére a világ legtekintélyesebb heti folyóirata százszor annyit foglalkozik azzal, mi történik a kínai ellenzékivel, és a becsukott ukrán volt miniszterelnök asszonnyal, mint a ma már hétmilliárd, illetve száz év múlva esetleg tízmilliárd ember, táplálkozásnak megoldásával.