Az EU továbbra is Európában akar teret nyerni

Kopátsy Sándor               PH                    2014-02-23

Az EU továbbra is Európában akar teret nyerni

Az európai államok széles unióját kezdettől fogva végzetes hibának tartottam. Végzetes volt előbb a mediterrán népek országainak beszervezése, minthogy a tengernek túli puritán országokkal közösséget szerveztek volna.

Az, hogy mivel Európa nem kulturális egység, ezért még közös kereszténységük sem lehet, közel ezer éve, egyértelművé vált. Ezért természetes olyamat eredményének tekintettem, hogy Európa nyugati és keleti felének külön keresztény egyháza lett. Az elmúlt ezer év alatt, azonban ennek a szétválásnak a szükségességét az egyre erősebbé váló Nyugat nem hajlandó tudomásul venni.

Ahogyan az Oszmán Birodalom behatolt a Balkánra, és elesett a keleti kereszténység fővárosa Konstantinápoly, a római pápák elérkezettnek látták az időt arra, hogy a meggyengült kelet-európai kereszténységet bekebelezzék. Ezért finanszírozták olyan gazdagon Hunyadi János balkáni hadjáratait. Ennek ezt a tényleges célját, a katolikus egyház érdekét szolgáló magyar történelem gondosan eltitkolja. Sőt azon botránkozik, hogy a legnagyobb magyar király nem törődött az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésével, hanem Prágát, és Bécset igyekezett megszerezni. Ő tudta egyedül, hogy a fejlett Nyugathoz való csatlakozás csak Bécsen és Prágán keresztül járható.

A kelet-európai kereszténység visszatérítésének Habsburg buzgalma Magyarország történetében azért járt súlyos következményekkel, mert minket érintett Erdély sorsa. Az országunkon belül jelentős ortodox-keresztény lakosság ugyanis csak Erdélyben és a Kárpátalján élt. A Monarchiában azonban a mai Nyugat-Ukrajnában voltak sok millióan. A hisztérikusan keresztény Habsburgok azonban minden ortodox-keresztényt vissza akartak téríteni a római pápák irányítása alá. Ez erőszakkal és kedvezményekkel sikerült is nekik. A dél-nyugat lengyelországi, kárpátaljai ukrán, és az erdélyi román ortodoxok nagy többségét sikerült a római pápát legfőbb vezetőnek elfogadtatni. Ezek lettek a keleti-keresztények.

Azon sokszor botránkoztam, hogy mennyire elhallgatjuk az erőszakos térítésünk módszereit.

Attól a trianoni sérelmek miatt háborgók is tartózkodnak, hogy elismerjék, Erdély elszakításában milyen fontos szerepet játszott az ortodox vallás és papjainak az üldözése. Az Erdélyben leggyorsabban szaporodó román lakosságot legjobban azzal idegenítettük el Magyarországtól, hogy üldöztük a vallásukat és a befolyásos pópákat.

Az első világháborút követő békék után azonban az erőszakkal eltérített népek visszatértek az ortodox keresztény vallásra, még azok is, akiknek a vallását a bolsevik rendszer is üldözte. Úgy éreztem, hogy ezzel az ortodoxok visszatértése befejeződött.

Aztán azt kellett látni, hogy az EU vezetése, élén a protestáns németekkel, beszervezte az ortodox-keresztény Romániát és Bulgáriát a közösségbe. Igaz, nem vallási, hanem politikai buzgalomból. A kudarcot jelentő fejlemények sem állították le az EU hódító buzgalmát. Napirenden tartotta a többi balkáni ország, és Ukrajna felvételét. A sok ostoba brüsszeli bürokrata élvezi a szegény, és reménytelenül lemaradó balkáni és ukrajnai lakosság csatlakozási buzgalmát. Arról azonban fogalmuk sincs, hogy mik annak a kulturális és politikai gyökerei, amik Ukrajna nyugati, szegényebb felét a csatlakozásra csábítja, és milyen etnikai, kulturális és gazdasági okai vannak annak, hogy Ukrajna keleti fele nem támogatja a csatlakozni vágyó nyugati felén lakókat. Még kevesebb fogalmuk van arról, mivel járna Ukrajna csatlakozása.

Megkétszerezné a nyugatra áramló vendégmunkások számát, és lefejezné az ukrán társadalmi elitet.

Az EU vezetése nem tanult abból, hogy mivel jár az, hogy a szegény tagországok alkalmatlan munkaereje ellepi a fejlett, puritán, protestáns országait. Ugyanakkor ezek az országok elvesztik az értékes, a nyugati munkaerőpiacon is keresett munkaerejüket.

Már Lengyelország tagsága is óriási bevándorlási terhet jelentett, de ez nagyobbra nőtt Románia és Bulgária tagságával. Elég volna Brüsszelben megnézni, hogyan csökkent a két balkáni, ortodox keresztény ország lakossága.

Ugyan nem tartozom azok közé, akik túlértékelik az EU egésze szempontjából az Oroszországgal való barátságot, sőt előnyösnek tartanám az olajban és gázban való függőség felszámolását, az én aggodalmam az, hogy az EU a százszor fontosabb vámunió tárgyalása helyett Ukrajna beszervezésért nyüzsög. Meggyőződésem szerint az EU minden olyan taggal gyengébb lesz, amelyikben az egy lakosra jutó jövedelem nem éri el a gazdagokénak a háromnegyedét. Ráadásul, ezek nem felzárkóznak, hanem egyre jobban lemaradnak.

Bevallom, velünk, és a hozzánk hasonlókkal sem nyerek, de legyen nekik vége elég a jelenlegi kolonc. Az is nehezebb lesz, mint gondolják.

Az ukránok csatlakozási reményeit megértem, de annak sincs semmi reális alapja. A gazdagok ostobasága azonban érthetetlen.