BANGLADES SIKERE

Kopátsy Sándor                EG                    2012-11-13

BANGLADES SIKERE

Ritkán ér olyan szakmai öröm, mint a The Economist múlt heti száma, amiben Banglades sikerétől számol be. Három több évtizedes mániám igazolja.

1. Ahol nem sikerül a 2 + néhány tized alá szorítani a nők termelékenységét, vagyis az átlagos szülések számát, nem lehetséges lépért tartani a fejlődéssel. Másképpen fogalmazva, a népesség növekedése néhány ezreléknél nem lehet gyorsabb.

2. A versenyképességéhez szükséges magas foglalkoztatás csak a nők termelőmunkára fogásával oldható meg. A jelenkor egyik első társadalmi és gazdasági feladata a nők egyenrangúsága a családban, a politikában és a munkamegosztásban.

3. Dél-Ázsia felemelkedése nélkül nem lehet egészséges a világgazdaság. Az elmúlt hatezer évben az emberiség kétharmadát, a megtermelt jövedelem kilenctizedét három kultúra, a távol-keleti, a dél-ázsiai és az európai adta. Ebből az európai és a kelet-ázsiai megtalálta a növekedés feltételeit azzal, hogy leállt, illetve leállította a népszaporulatát. Dél-Ázsia mintegy kétmilliárdnyi lakossága azonban még mindig a megengedhetőnél gyorsabban szaporodik.

Most értesülök arról, hogy Banglades rátalált a kultúrájának megfelelő módszerre, és jó úton halad.

A napokban megkérdeztem néhány értelmiségit, mint tud erről az országról. Alig többet, minthogy van ilyen ország Dél-Ázsiában. Már a lakosságának száma nagyságrendjét sem ismerik, semmit sem tudnak arról, mi történik ott. Ketten tudták, hogy mohamedán ország, ami India önállósága után alakult.

Ezért közlök néhány megdöbbentő adatot.

A két mohamedán ország, Pakisztán India nyugati, Banglades a keleti oldalán lett 1971-ben önálló. Akkor mindkét mohamedán országnak 65 millió lakosa volt, ma 180 és 130 millió lakosa van. Vagyis Pakisztán lakossága 40 év alatt közel háromszoros, Bangladesé kétszeres lett. Elég felméri, mint jelent Pakisztánban a 115 millióval, Bangladesben a 65 millióval több lakos eltartásáról való gondoskodás. Tegyük hozzá, hogy 1971-ben Banglades volt a világ legsűrűbben lakott ország a világon. Ez azt jelentené, hogy Magyarországon ma 30, illetve 20 millió lakost kellene eltartani.

A népességrobbanás elsősorban nem az egy anyára jutó hatnál több szülésből fakadt, hiszen évezredek óta ez volt a jellemző, hanem a várható életkor robbanásszerű növekedéséből fakadt. Talán világrekord, hogy Bangladesben az utóbbi húsz év alatt tíz évvel nőtt a várható életkor. E mellett a mára az egy anyára jutó 2.3 szülés alig néhány ezrelékes népszaporulatot jelent.

Az, hogy a szülések száma harminc év alatt a harmadára csökkent, szinte csupán a fogamzásgátlás elterjedésének köszönhető. 1975-ben még az anyák 6 százaléka használt fogamzásgátlót, és 6.3 volt a szülések száma, 2010-ban már 63 százalék használt fogamzásgátlót, és 2.3-ra zuhant a szülések száma. Ennek alapján jogos a feltételezésem, hogy Kínában sem csak a hatósági erőszaknak köszönhető, hogy lezuhant a gyermekvállalás.

A Bangladesi példa felhívja arra is a figyelmet, hogy a gyermekvállalás csökkenésének két oka van: A fogamzásgátlás, és a nők foglalkoztatása.

Az utóbbinak nyomát sem találom a szakirodalomban. Ahol a nők általában hat gyermeket szülnek, a szülések, és a gyermeknevelés leköti a tejes munkaképes korban a munkavállalást. Ezt ugyan nem írták le a munkaügyesek, de tudta a bangladesi kormányzat. Elsősorban a textilpart fejlesztették, ahol nőket foglalkoztatnak. A munkavállaló nők számára egyértelművé válik, hogy mekkora jövedelem kieséssel jár a gyermekvállalás.

A másik meglepő bangladesi adat, hogy a lányok lényegesen iskolázottabbak, mint a fiúk. Azok hamar otthagyják az iskolát, munkába állnak a mezőgazdaságban.

A munkavállaló és iskolázott nők számára nem kell hatósági szigorral korlátozni a gyermekvállalást, elég, ha ingyen biztosítják a fogamzásgátlást.

A férfiak foglalkoztatásában is óriási előrelépés történt. A kormány segítségével két olyan rizsfajtát vezettek be, amelyek váltva egymást évi két termést tesznek lehetővé. Ez is egy régi történészi felismerésem igazolása. A kisárutermelő mezőgazdaságban óriási termelékenységi ugrást jelent, ha növelni lehet az évente ledolgozott munkanapok számát.

Két példa Európa történelméből.

- A kettes vetésforgóról a hármasra való áttérés nemcsak harmadával növelte meg a termésthozó területet, de ennek az éves elosztása lehetővé tette, hogy az évente egy ember kétszer annyi munkanapot dolgozhatott évente. A nagyobb terméshez nemcsak munkaerő, de felszerelés, igazvonó állat sem kellett több. Ennek a hatására válhatott Nyugat-Európa térsége magas- kultúrává, és fél évezred után minden más kultúra fölé emelkedetté.

- Amerika felfedezésének legnagyobb hatása a kapás növények, a burgonya, a kukorica, a bab, a paradicsom volt. Ezeknek köszönhetően az adott technikai színvonalon, mintegy 50 százalékkal nőtt meg az egységnyi terület eltartó képessége. A kapások termeléséhez szükséges többletmunka nagy részét a nők vállalták. Nemcsak a történészek, de a közgazdászok sem foglalkoznak az olyan termelékenységnöveléssel, ami a munkaerő idejének jobb kihasználását eredményezi.

Ebben a múlt század egyik sikerét a Kádár-rendszer hozta azzal, hogy a munkaviszonyban viszonylag alacsony hatásfokú munkaintenzitás mellett kihasználták a szabadidőt. Becslésem szerint, a jövedelmek, mintegy negyedét a szabadidőben végzett munka eredményezte. Talán ennél is jelentősebb volt a lakosság tudatára való hatás. A vállalkozó szellem óvodáit jelentette a családok többsége számára. A rendszerváltás liberális politikája ugyan szétverte nemcsak a mindenki számára biztosított munkaviszonyt, hanem a szabadidő jövedelemtermelésre, és tudatformálásra nyitott lehetőségét is.

A Bangladesről készített beszámoló, nagy ötömét azzal okozta, hogy sokat javított a dél-ázsiai térség jövőjéről alkotott pesszimista véleményemen. Eddig e térség jövőjét azért láttam reménytelennek, mert nem láttam a lehetőségét annak, hogy ebben a térségben olyan erős politikai diktatúra alakulhasson ki, ami képes megfékezni az elszabadult népszaporulatot. Ennek az eleve túlnépesedett a lakossága az elmúlt ötven évben háromszorosára nőtt, és még mindig a megengedhetőnél tízszer gyorsabban növekszik.

A fenti írás azonban arról győzött meg, hogy a népesség növekedését erőszak nélkül is meg lehet állítani. Elég hozzá, ha a nőket iskoláztatják, bevonják a társadalmi munkamegosztásba, és ellátják a családtervezést biztosító ismeretekkel és eszközökkel. A mezőgazdasága pedig beviszik azokat a biológiai eredményeket, melyek lehetővé teszik, a termelés nagyobb munkaidő igényét. Vagyis intenzívebbé teszik a mezőgazdaságot.

Ezek az intézkedése tették lehetővé, hogy 1975-2011 között az egy anyára jutó szülések száma 6.3-ról, 2.3-ra csökkenjen.

Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a Kínát utolérjék, mert megkéstek. A késésnek következtében már ma is egymilliárddal több, mire a túlnépesedést megállítják, közel kétmilliárddal több embert kell eltartaniuk. Ennek a költsége az éghajlatváltozás okozta kár sokszorosa.

Ennek ellenére bizonyítottnak láttam, hogy a társadalmak mozgástörvényei a jelenkorban is kialakítják azokat a társadalmakat, amelyek a túlnépesedést nemcsak lecsapolják, a meg is állítják.

Ha a fajunk kitalálta hatezer éve az osztálytársadalmat, ami a népszaporulatot ez idő alatt néhány ezred százalékos szinten tartotta, akkor joggal bízhatunk abban, hogy a modernkor embere is ki fogja alakítani azokat a módszereket, amelyek az optimális eltartó képesség szintje közelében tartja majd a lakosság mennyiségét. Ezt minden faj lassan, mert ösztönösen megoldotta. A jelenkori ember pedig tudatosan és gyorsan meg fogja oldani.

Én pedig Banglades példáján elszégyenültem, hogy nem bíztam fajom problémamegoldó képességében.