A demokrácia nem mindenütt a legjobb megoldás

Kopátsy Sándor                  EP                  2014-06-01

A demokrácia nem mindenütt a legjobb megoldás

Történészként természetesnek tartom, hogy a demokrácia nem minden társadalomban, minden kultúrában a legjobb módszer. A múltban soha sehol nem volt demokrácia, legfeljebb nagyon ritkán és csak az uralkodó osztályon belül.

A 20. század második felében, legfeljebb az emberiség hatoda él már olyan országban, ahol össznépi demokrácia van. Semmi alapja nincs tehát annak, hogy a fejlett világ, farizeus módra, demokráciát erőltet az emberiség nagy többsége számára, ahol ez anarchiát szül.

Öreg fejjel ismertem fel, hogy a múltban azért nem lehetett demokrácia, vagyis a többség uralma, mert az ember, ha a húszas éveknél hosszabb várható életkor, túlszaporodó fajjá változott. Ez akkor következett be, amikor az ember megélhetésének elsődleges forrása az lett, amit munkával megtermelt. Amíg fajunk a gyűjtögetésből élt, a létszáma ahhoz igazodott, amit a természet megadott. Ebben az életformában élt fajunk az eddigi életének tizenkilenchúszadában. Ebben az ember is még olyan faj volt, ami csak abból élhetett, amit a természet adott. Az embernek sem kellett a létszámának növekedését szabályozni, megoldotta azt a természet. Azt, hogy az adott természeti környezetben mennyien élnek, a természet determinálta. Ezért minden gyűjtögető társadalom viszonylag homogén lehetett.

Fajunk életében fordulatot a felmelegedés, a jelentős klímaváltozás okozott. Az ember életterének többségén a gyűjtögethető élelmiszer mennyisége jelentős mértékben megváltozott. Óriási térségekben csökkent. Ezeken a beszűkült élelemforrásokat termeléssel kellett pótolni.

Mára a biológia már meg tudja állapítani, hogy jóval a felmelegedés előtt, kiegészítő forrás volt néhány kultúrnövény kapás termelése, és néhány állat házkörül tartása.

Sok ezer évvel a jégkorszak megszűnése előtt, a tundrákon már domesztikált állat volt a rénszarvas és a kutya, a szálláshelyek közelében pedig kapás kultúrnövény volt a burgonya, a kukorica, a búza, az árpa, a köles, a rizs.

Ahol a felmelegedés hatására lecsökkent a gyűjtögethető termék, ezek a kiegészítő táplálékot jelentő növények váltak az elsődleges élelemforrássá.

Annak, hogy a korábban kapás haszonnövények szántóföldi termelése megoldható legyen, szükség volt az embernél többször erősebb igavonó állatra. Eurázsiában és Afrikában ezt a szarvasmarha és a bivaly jelentette. Ezek azért voltak domesztikálhatók, mert az életterükben jellemzővé váló szárazság következtében önállóan életképtelenné váltak. Arra volt szükségük, hogy az ember szervezze meg a takarmányozásukat és itatásukat. Máig az sem tudatosult, hogy csak az életképtelenné vált faj volt domesztikálható. Ahol nem volt az igavonásra elég erős életképtelenné vált faj, ott létre sem jöhetett a szántóföldi növénytermelés. Ezt bizonyítja a tény, hogy hatékony, azaz szántóföldi növénytermelés nem jelet meg Amerikában és Ausztráliában.

Az élelmiszerek szántóföldi termelése azonban azt jelentette, hogy több munkával több ember megélhetése és hosszabb élettartama lett biztosítható. A nagyobb biztonságú táplálkozás következtében megnőtt a várható életkor, és ennek hatására az elviselhetőnél nagyobb lett a spontán népszaporulat.

A spontán népszaporulat fékezésére jöttek létre az osztálytársadalmak, amelyek elsődleges feladata a túlnépesedés féken tartása volt. Ezt, mivel a születésszám hatványozottan nőtt az életkor meghosszabbodásával, azt fékezni nem lehetett, az egyetlen módszer a halálozás fokozása volt.

Azt, hogy minden osztálytársadalom elsődleges feladata a halálozás fokozása volt, életem nyolcadik évtizedében ismertem fel. Ez aztán az osztálytársadalmak minden viselkedésére magyarázatot adott. Fajunk csak akkor, és csak ott léphet túl az osztálytársadalmon, ahol valamilyen okból leáll, vagy leállítható a lakosság gyors növekedése. Ezzel nemcsak magyarázatot találtam arra, hogy mi hozta létre az osztálytársadalmakat. Az osztálytársadalmak csak akkor lehetnek megszűntethetők, ha megszűnik az eltartó képesség növekedésénél gyorsabb népszaporulat.

Aki tudomásul veszi, hogy az osztálytársadalom objektív felépítménye a túlszaporodó társadalmaknak, annak értelmetlennek kell tekinteni, minden eddigi forradalmat, aminek célja az osztálytársadalom felszámolása volt. Minél gyorsabb a lakosság spontán növekedése, annál jobban determinált tény, hogy a társadalomban nem lehet egyenrangúság, hogy abban minden politikai hatalom a lakosság néhány százalékát jelentő uralkodó osztályé, és annak következetesen meg kell oldani a halálokozás olyan mértékét, ami a népszaporulatot 1-2 ezrelék alá csökkenti.

Ebből nemcsak az következik, hogy a múlt minden forradalma irreális célú volt, hanem az is, hogy soha nem volt az osztályuralom, a halálokozás indokoltabb, mint a jelenkorban az emberiség nagyobb és szegényebb többségében, ahol a népszaporulat tízszeresen meghaladja az elviselhetőt.

Az emberiség rákos szaporodását jól mutatja a tény, hogy a kezdetektől eltekintve, múltunkban nem volt olyan évezred, amiben megkétszereződött volna a létszámunk. Ami az elmúlt száz évben azonban ötszörösére nőtt. Másfél milliárdról hét és félre. Ráadásul ennek a növekménynek a 90 százaléka a lemaradó, az átlagosnál szegényebb társadalmakba n történt. A 21. században ugyan lassul a növekedés százaléka, de ennek ellenére a létszámunk további 3 milliárddal lesz nagyobb, és az a növekedés kizárólag az emberiség nagyobb, szegényebb, túlnépesedettebb felében történik.

Mindez ugyan egyértelmű, mégsem tudatosul.

Látni kellene, hogy a halálozást okozó osztálytársadalmak soha nem voltak inkább szükségszerűek, mint jelenleg és a belátható jövőben.

Az emberiség legfejlettebb ötödében spontán leállt a túlnépesedési nyomás. Erőszak nélkül megszűnt az osztálytársadalom ott, ahol leállt a túlszaporodás.

Az emberiség másik ötödében, Kínában erőszakkal lefékezték a gyermekvállalást, és ezzel felszámolták az osztálytársadalom szükségességét. Ezt azonban csak a politikai elit diktatúrája tudta megvalósítani, és fenntartani. Kína volt az első és egyetlen olyan forradalom az osztálytársadalmi lét felszámolása érdekében, amelyik annak az okát szüntette meg.

Az emberiség háromötöde azonban nemcsak továbbra is az elviselhetőnél gyorsabban szaporodik, ezért számukra továbbra is objektív szükségszerűség a halálokozás. Nem képesek a születések csökkentésére, mert nálunk hiányzik a lakosság a puritán fegyelme, életvitele, ami lehetővé tenné ezt. Ezért rohan az emberiség nagyobb fele az anarchikus, ösztönös emberpusztítás felé. Ez már most is sokkal jellemzőbb lenne, ha a fejlett világ katonai és gazdasági erejét nem az emberpusztításuk csökkentése érdekében vetné be.

Hol lehetséges az össznépi demokrácia?

A demokráciának két előfeltétele van.

1. Ahol a lakosság spontán sem növekszik 1-2 ezreléknél gyorsabban. Ez eleve azt jelenti, hogy az emberiség háromötöde még ma is olyan társadalmakban él, melyekben a demokrácia nemcsak nem eredményes, de káros is.

A közgazdaságtan máig sem jutott el odáig, hogy a túlnépesedő társadalomban tartósan nem lehet növelni az egy lakosa jutó jövedelmet és vagyont, tehát megoldani a társadalmi fejlődést.

Kína és India példája igazolja ezt. Ez a két óriási ország nagyon eltérő hatékonyságú politikai felépítménnyel működik. Az egy lakosra jutó teljesítmény növekedése háromszor gyorsabb Kínában, mint Indiában. Ennek az elsődleges oka az, hogy Kína megállította a népessége gyors növekedését, India pedig nem.

Kína erre képes volt, India pedig eleve képtelen erre.

Még általánosabb bizonyíték, hogy az egy laksora jutó teljesítményben mérve, a gyorsan fejlődő országok között nincs olyan, ahol az elmúlt évtizedekben a lakosság növekedése meghaladta volna a néhány ezreléket. Vagyis, ahol gyorsan növekszik a lakosság, ott nem lehet össznépi demokrácia.

2. A lakosság viselkedését a puritanizmus jellemzi. Jelenleg csak a Nyugat protestáns, és a Távol-Kelet konfuciánus országai kerülhettek be a húsz legfejlettebb, illetve a leggyorsabban fejlődő közé. Az ugyan igaz, hogy a legfejlettebbek demokráciák, de a leggyorsabban fejlődők között az alacsony szintről kezdők, Szingapúr, Dél-Korea és Kína diktatúra volt, és Kína máig is diktatúra maradt. Tehát egyelőre azt kell mondani, hogy amelyik társadalom az elmaradottságból akar felemelkedni, annak kezdetben diktatúrára van szüksége. Ugyanis nem ismerünk olyan szegény országot, ami demokratikus politikai felépítmény mellett felzárkózott volna.

Jelenleg Nyugaton minden protestáns, a Távol-Keleten pedig minden már gazdag konfuciánus ország lakossága spontán sem, vagy csak nagyon lassan szaporodik. Ezekben lehet demokrácia, mivel a túlnépesedést nem kell erőszakkal kikényszeríteni. Erőszak alkalmazása nélkül megszűnt az osztálytársadalom mindenütt ahol általánosan elérhető a fogamzásgátlás, az egy laksora jutó jövedelem meghaladta a tízezer dollárt, és a lakosság viselkedését a puritán magatartás jellemzi. Az emberiség leggazdagabb és puritán ötödében megszűnt az osztálytársadalom, mivel nem kell osztályhatalommal fokozni a halandóságot.

Bebizonyosodott, hogy az osztálytársadalom spontán megszűnik, ahol általánosan használt a fogamzásgátlás, a lakosság gazdag és tanult, a viselkedése pedig puritán.

Jelenleg a világ népességének másik ötödét jelentő Kínában erőszakkal fékezték meg a túlnépesedést, korlátozták a gyermekvállalást. Bebizonyosodott, hogy ahol sikerül úgy leszorítni a gyermekvállalást, ezzel leállítani a túlnépesedési nyomást, ott megszűnik az osztálytársadalmakat létrehozó ok. Kiderül, hogy az osztálytársadalmak nem azzal szüntethetők meg, hogy erőszakkal, diktatúrával létrehozzák az osztálytársadalom nélküli felépítményt, hanem csak azzal, ha erőszakkal felszámolják az osztálytársadalmakat létrehozó alépítményi feltételt, a túlnépesedést. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha a túlnépesedést nem a halálokozással, hanem a kevesebb születéssel oldják meg. Kínában úgy oldották meg a túlnépesedés féken tartását, hogy nem a halálozást fokozták a sok születés által okozott népesdéshez, hanem a születéseket korlátozták a csökkenő halálozással egyensúlyi szintre.

Kiderült, hogy az osztálytársadalmon túllépés csak két módon oldható meg. Vagy az anyagi gazdagság és az iskolázottság éri el azt a szintet, amin spontán áll le a gyermekvállalás, vagy a társadalom erőszakkal fékezi le a gyermekvállalást.

Egyelőre a gyermekvállalás erőszakos leállítására csak puritán nép képes. Az is csak akkor, ha megoldott a fogamzásmentes szexuális élet. Ezek a feltételek csak Kínában voltak adottak.

A fentiekből következően, az emberiség háromötöde számára hiányoznak az osztálynélküli társadalom létrejöttének, illetve az erőszakos létrehozásának a feltételei. A túlszaporodó emberiség számára az osztálytársadalom objektív szükségszerűség, ahol csak az erőszakos halálokozás képes fenntartani a társadalmi stabilitást jelentő lassú népszaporulatot. Ezek esetében az a felépítmény biztosíthatja a stabilitást, ami a nagy születésszám és a halálozás közti egyensúlyt megteremti.

Ahol többen születnek, mint amennyire a létszám tartása érdekében szükség van, ott a társadalmi egyensúly csak a társadalom által okozott halálozással lehet megoldani. Amíg a társadalomtudomány nem ismeri fel, hogy az emberi faj megengedhető, azaz elviselhető szaporodása sokkal kisebb, mint amennyit a születésszám eredményez, a társadalom elengedhetetlen feladata a halálozást a születéshez igazítani. Mivel a születésszám nem korlátozható, a halálozást kell növelni.

A társadalmak erkölcse és tudománya azonban még nagyon messze van ennek felismerésétől.

A társadalmi egyenlőség.

Társadalmi egyenlőség abszurdum. Minél fejlettebb a társadalom, annál differenciáltabb lesz az egyének, részek jövedelme, vagyona, képzettsége közti különbség. A demokrácia nem a nagyobb egyelőség felé halat, hanem az érdem nélküli differenciáltságot csökkenti, az érdem szerintit pedig növeli. Az osztálytársadalmakban a jövedelmi különbségek vérségi, illetve vagyoni alapon voltak. Az egyének érdemei másodlagosak voltak. Az osztálynélküli társadalomban másodlagos a születés és az öröklés alapján történő differenciáltság, és általánossá válik az érdemek szerinti differenciálódás.

Minél magasabb lesz a társadalom igénye a munkaerő erkölcsiére, a képességére és tudására annál differenciáltabbak lesznek a jövedelmek. A tudásalapú lesz a történelem legdifferenciáltabb jövedelmű társadalma. Az ember szellemi képességében ezerszer nagyobbak a különbségek, mint a fizikai erejükben volt.

Jó negyven éve határoztam meg a társadalom és azon belül a munkaerő egyedeinek társadalmi értékét három tulajdonságuk, a tudásuk, a tehetségük és az erkölcsük értékének, szorzatával. Ezen belül a szorzat két első tagja eleve pozitív, csak az erkölcs lehet negatív, az egyedek értékének előjelét az erkölcs határozza meg. Ezt először jó száz éve, Max Weber ismerte fel, amikor megállapította, hogy a tőkés osztálytársadalmak működésének hatékonysága a protestáns erkölcstől függ. Akkor még senki sem sejthette, hogy az a tudományos és technikai forradalom hatására fokozottan igazolódott.

Mint már említettem, hogy a jelenkorban a társadalmi fejlődés élvonalába csak puritán erkölcsű népek társadalmai kerültek. Az is kiderült, hogy nemcsak a Nyugat protestáns népei puritánok, hanem a Távol-Kelet konfuciánus népei még inkább azok. Az elmúlt ötven évben nemcsak a Nyugaton belül nőtt a protestánsok fölénye, de a protestánsoknál is puritánabbak a Távol-Kelet konfuciánus népei.

A múltban a társadalmakon belül nagyon nagy volt a különbség a kevés nagyon gazdag és a sok nagyon szegény között, az osztálytársadalmak átlagos, főleg pedig a nagy többségű szegények jövedelme viszonylag közel volt egymáshoz. A jelenlegi legfejlettebb társadalmakban az átlag is százszor magasabb, mint a legszegényebbekben. Ugyanakkor a fejlett társadalmakban szinte minden jövedelemszint képviselve van. Mert a jövedelmek egyre inkább képességarányosak, és abban a sűrűség az átlagok közelében a legnagyobb.

Ezt a fejezettet azért toldottam az írásoz, mert jelenleg a közgazdasági szakma lázasan foglakozik a francia közgazdász, Piketty könyvével, aki a figyelem központjába, a jövedelemarányokat helyezi. Nekem nagyon más a véleményem, nem a jövedelemarányok, hanem a jövedelemforrások a fontosak. A teljesítménytől függő jövedelmek mindig hasznosak, a származástó és a vagyontól függők, mindig károsak.