Az ENSZ bolondját járja

Kopátsy Sándor                EH                   2018 12 20

Az ENSZ bolondját járja

Harari

A hidegháborúban az volt a baja az ENSZ-nek, hogy a Biztonsági tanács öt állandó tagjának vétó joga volt. Ezért ezek egyike, gyakorlatilag az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió képviselője eleve egyedül is bármit megakadályozhatott. Ezért aztán a szerepe csak formai lehetett. Ez ugyan megfelelt Roosevelt stratégiájának, ami elsődleges feladatát a gyarmati rendszer felszámolásában látta, és ebben a kérdésben a Szovjetunióra is számíthatott. Ez megtörtént annak ellenére, hogy a gyarmattartók győztek a második világháborúban. A kor történészeinek nagy hibája, hogy nem ismerték fel a második világháború európai nyertesei a gyarmatbirodalmak oldalán voltak. Roosevelt eleve a háborút úgy ítélte meg, hogy a tengelyhatalmak, és Japán minél nagyobb elvérzése a legfőbb célt, a gyarmattartók gyengülését jelenti.

Roosevelt volt az egyetlen politikus, aki felmérte, hogy a világpolitika legnagyobb ellensége nem a bolsevik, de még a náci fasiszta rendszer, hanem a gyarmattartás teljes felszámolása. Aki ezt nem veszi tudomásul, nem érheti meg, hogy 1939 és 1990 között a világpolitika számára a bolsevik és a fasiszta rendszer időleges esemény, a mindennél fontosabb a gyarmattartás felszámolása. Rooseveltnek nem lehetett még fogalma arról, hogy az Egyesült Államok szuperhatalmi vetélytársa a marxista Kína lesz. Ezt most kezdik csak tudomásul venni.

Az Egyesült Államok a Szovjetunió szétesése óta nem vette komolyan az ENSZ világpolitikai szerepét. Az ENSZ apparátusa azonban élt az alkalommal, és megérezte, hogy hatalma csak akkor lehet, ha a tagállamok méretüktől, súlyuktól függetlenül egyenrangúak lesznek. Ebből az fakadt, hogy az ENSZ a túlnépesedő, egyre jobban lemaradó súlytalan országok érdekeinek kiszolgálói lesz. Ez történik most, amikor az emberiség puritán négyötödében megállították a túlnépesedést, és ennek köszönhetően gyorsan fejlődők lettek. A másik háromötöd továbbra is túlnépesedik, ezért ezekben az egy főre jutó jövedelem és vagyon stagnál, a lakosság korábban elképzelhetetlen hányada egyre reménytelenebb helyzetbe kerül. Ugyanakkor ezek teszik ki az ENSZ tagjainak háromnegyedét. Amíg az ENSZ tagok lakossága 7.5 milliárd, a puritánok 2.5 milliárdnyian vannak, és ezek nagyobb fele Kínában, a kisebb fele, 1 milliárd pedig a Nyugaton, és a négy óceánokon túli államban jóléti társadalmakban él.

A jelenkori emberiség legkarakterisztikusabb jelensége, hogy jelenleg 2.5 milliárd ember évente mintegy 15 millió népességet vesztő társadalmakban él, amelyekben ismereten a mélyszegénység, vagyis akiknek a napi jövedelmük nem haladja meg az 1.9 dollárt, hanem a legszegényebbek jövedelme ennek többszöröse. Ezzel szemben a mintegy 5 milliárd ember él olyan társadalmakban, amelyek lakossága évente 100 millióval nő, és a lakosság kétharmada csak álmodik olyan jólétről, amilyenben a jóléti társadalmak legszegényebbjei élnek.

Vagyis az emberiség harmadának az egyelten álma csak az lehet, hogy jóléti államba kerülhessen. Az ENSZ bürokratái nem számoltak azzal, hogy az ő elképzelésük megvalósulása azt jelentené, hogy közel 2 milliárd ember települhetne a harmad ekkora létszámú Nyugat-Európába. A betelepülők azt is tudják, hogy a jóléti Nyugat-Európában is egy a négyhez különbségek vannak abban, hogyan élhetnének a bevándorlók az EU közösségen belül. Ezt nemcsak az ENSZ-ben, de Brüsszelben sem, a bevándorlók azonban annál jobban tudják, hogy a tagországok között mekkorák a munkanélküliekről történő ellátásban a különbségek. Ezt még a képzetlen bevándorlók is jobban tudják, mint a brüsszeli bürokraták. Azok ugyanis még nem tudják, hogy a bárhova befogadott bevándorlók, ha már az EU egyik országába vannak, azonnal a gazdagabb tagországokba költöznek.

Még ostobábbak az ENSZ tisztviselők, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyien jönnének, ha jöhetnének. Százszor annyian, mint jelenleg a reménytelenségben jönnek. Az ENSZ főtitkára szerint mindig volt népvándorlás, befogadás, de annak jellemző száma százada nem volt annak, amennyi jelenleg jönne.

Az ENSZ apparátusa képtelen megérteni, hogy a célországok csak azzal válhattak vonzóvá, hogy közel száz éve leállt a népességük szaporodása, sőt megindult a lassú fogyása. Ha nem áll le a népszaporulatuk nem lehetek volna jóléti társadalmak. Ma nincsen olyan jóléti társadalom, amiben nem állt le a túlnépesedés, hiszen csak a fogamzásgátlók általános használatának köszönhetik, hogy ilyenek lehettek. Előző két könyvében ő is elismerte, hogy a homo sapiens csak annak köszönhetően lett az állatból isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens, hogy már nem a természet ajándékaiból, hanem a munkájával termeltekből tartja el magát. Azt azonban nemcsak ő, de a társadalomtudományok sem ismerték fel, hogy az ember ugyan a munkájával eltartott lett, de a szaporodási ösztöne állati maradt, annyi utódot nevelt, amennyire addig volt szüksége, ameddig a várható életkora 25 év körül mozgott. Ez a fajának szaporasága elviselhetetlenné vált azzal, hogy egyre tovább élt. Ugyanakkor az élettereinek eltartó képessége maximálisan 1-2 ezrelékkel növekedett. Ezért minden osztálytársadalom csak azért maradhatott meg, mert növelte a többség nyomorát, háborúzásokban pusztított embert és vagyont, valamint üldözte a tudásvágyat, ezzel elviselhető mértékben csökkentette a szaporodását. Még nem találtam egyetlen olyan történészt, aki megmutatta, hogyan szaporodott volna az osztálytársadalmak lakossága, ha nem történik a szervezett halálozás fokozása.

Életem legmegdöbbentőbb felismerése volt, amikor a földosztáskor azt kellett látnom, hogy a magyar falvakban négyszer, ötször annyian éltek, mint amennyi elegendő lett volna a községhatárának az adott technikai eszközökkel történő megműveléséhez. 1945-ben a falvakban élt a 8 millió lakos kétharmada a falvakban élt. Vagyis az egy lakosra jutó jövedelem akkor lett volna optimális, ha csak 4 millió lakosa lett volna.

Később történészként tanultam meg, hogy kisebb, vagy nagyobb mértékben minden osztálytársadalom a halálozás fokozása ellenére, túlnépesedett volt. A jóléti társadalmak megjelenése csak azért történhetett meg, mer a tudományos és technikai forradalomnak köszönhetően felgyorsult a termelékenység növekedése, és a fogamzásgátlók általános használatának köszönhetően a Homo sapiens szexuális ösztönétől függőből az akaratától függővé vált a gyerekvállalás, ezzel a Homo sapiens végre Homo Sapiens lehetett. Az emberteremtés mítoszai az emberteremtést a munkával történő életre térés idejére tették, de senki sem jutott el odáig, hogy a Homo sapiens szexuális téren állat maradt egészen a múlt század derekáig.

Ezzel a történelmi fordulattal azonban együtt járt, hogy az emberiség nem puritán többségében a népesség növekedése felgyorsult. Ez a mutató az előző mintegy tízezer évben 1-2 ezrelék volt, a fejlett társadalmak technikai és tudományos eredményeinek átvehető vívmányainak hatására a népszaporulat 2-3 százalékos lett.

Az agrártechnikai forradalom vívmányai, a hatékonyabb fajok megjelenésével, a vegyszeres védekezésének elterjedésével a szegények élelmezése olcsóbb lett.

Az egészségügyi forradalom az elmaradt világban is tört részére csökkentette a gyermekek halandóságát, a járványok ember pusztítását.

Az iskolázottság minden szintje gyorsan nőtt, és piacosodott. A tények bizonysága szerint az iskolázottság, különösen a lányok esetében, okoz nagy előrelépést.

A kommunikációs forradalomnak köszönhetően a rádió, a televízió, a mobil telefon olyan olcsó lett, hogy az információ nem ismeri a távolságok legyőzhetetlenségét.

Ma még elképzelhetetlen mi fog történni a következő száz év alatt az emberiség szegény háromötödében. Ezt bizonyítja a tény, hogy száz éve senkinek sem volt fogalma arról, hogy mi történt máig a puritán, fejlett társadalmakban. Az biztos, hogy felgyorsultak a társadalmi változások.

Az azonban nagyon valószínű, hogy a túlnépesedés az elmaradt világban is lassulni fog, de nem azért, mert az ENSZ törvényesíteni akarja a reménytelen jövőjű kétmilliárd szegény szabad ország választását. Tekintettel arra, hogy a kelet-ázsiai országok eleve nem fogadnak bevándorlókat, a négy óceánokon túli alulnépesedett befogadó pedig eleve elzárkózott, csak az EU országok jöhetnek szóba. Ezek kapacitása eleve kicsi. Az ENSZ akciója tehát halálra van ítélve. A szegény túlszaporodó államok támogatásra ugyan joggal számítottak, de a befogadók egyetértése reménytelen.