Államosítani kell az egészségügyet

Kopátsy Sándor                EG                   2018 09 05

Államosítani kell az egészségügyet

Harari könyvhöz

1970 óta a fejlett országokban az egészségügyre fordított kiadások súlya a nemzeti jövedelemhez képest kétszeresére, az 5 százalékához a 10 százalékára nőttek. Az Egyesült Államok már akkor is 2 százalékkal, a legtöbbet költők voltak. Mára ez a különbség 7 százalékosra ugrott, de nem lett hatékonyabb. A hozzá hasonló fejlettségű európai és távol-keleti, sőt a másik három óceánokon túli angolszász ország egészségügyi mutatói mégis jobbak.

Az is tény, hogy az ország külkereskedelmei mérlege pedig aránytalanul negatív. A legutóbbi választást megnyerő elnök győzelmét annak köszönhette, ha a külkereskedelmük deficitét javítani fogja. Ennek gyorsan világkereskedelmi háború lett a következménye, ami a világgazdaság egészét károsítja.

Az Egyesült Államok gyenge világkereskedelmi szerepének, nemzetközi versenyképességének azonban nem a valutáknak a dollárhoz képesti leértékeltsége, hanem az aránytalanul nagy egészségügyi és hadikiadások az oka. A jelenlegi elnök azonban ezzel nem foglalkozik.

Az Egyesült Államok jelenleg a nemzeti jövedelmének a 4 százalékát költi a hadseregre, ezzel szemben a hozzá hasonló fejlettségű országok azonban csak alig 1 százalékot. Ez sem jelentéktelen, de ennek nagy a hozadéka. Minden demokrácia azért engedhette meg magának az ilyen olcsó hadsereget, mert az Egyesült Államok a hidegháborúban 7 százalékot fordítottak a katonai erejükre, és ennek köszönhetően akkora hadereje lett, amivel az erején felül fegyverkező Szovjetunió sem tudott versenyezni, a demokráciák szabadságát pedig az Egyesült Államok egyedül is garantálni tudta. Most is fennáll ez a katonai fölénye, alig fele akkora százalékból. Trumpnak az a követelése, hogy a demokráciák is legalább 2 százalékot áldozzanak a hadseregükre, indokolt, de nem akkora, hogy ezzel az Egyesült Államok jelentősen csökkenthetné a hadikiadásait.

A nagyobb különbség azonban az egészségügyi kiadásokban van. Ennek költsége az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének 18 százaléka, a demokráciáké pedig 10 százalék alatt marad. Vagyis a hadikiadásokban 3, az egészségügyiekben 8 százalék a különbség.

Az elmúlt hetekben az oktatás piacosítását indokolta, de ki sem tértem arra, hogy az egészségügyben pedig az államosítás volna a fontos.

Következetesen piacos egészségügy csak az Egyesült Államokban van, és a teljesítménye a ráfordításokhoz viszonyítva, a legalacsonyabb. Ott az orvosi hibák feletti jogászok egy betegre vetített költsége nagyobb, mint számos országban a betegbiztosításé.

Merre kell keresni a racionális megoldást?

Az országok egységes egészségügyi ellátási kötelességének érvényesítésébe. Ennek a technikai feltételeit éppen az Egyesült Államokban keresik. A digitális kommunikáció ma már lehetőséget ad arra, hogy a biztosítottak rendelkeznek olyan a karjukon, vagy a mellükön hordozható adatrögzítővel, amin az egészségbiztosító közvetlenül le tudja olvasni a legfontosabb adatokat. Ezzel kikapcsolható a kőrorvosok betegirányítása. Minden biztosított kérheti, illetve megvásárolhatja az ilyen adatközlőt, és elég, ha a panaszával a biztosítónál bejelentkezik. A biztosító orvosa megnézi a jelentkező adatait, és azok alapján megfelelő szakmai hellyel köti össze. Ez lesz a biztosított első elirányítója, ha az vizsgálatra jelentkezik. Ott megnézik az adatközlőt és annak alapján szakorvoshoz irányítják. Ez a fogadóhely havonta megnézi az adatokat, illetve a biztosított telefonját ehhez kapcsolják. Itt döntenek arról, hogy mit látnak indokoltnak, és azt hol javasolják elindítani. Tehát minden lépés megfelelő szakmai körben történik. Az intézkedéseket kezelők nem ismerhetik a beteg anyagi helyzetét, csak a leleteit. A körzeti orvosok feleslegesekké válnak, vagyis beépülhetnek az egységes állami hálózatba.

Ha az egészségügyi adatokat mérő, rögzítő és az illetékes hálózat által elérhető adatokat szolgáltatja, milliárdos számban igényelt műszer lesz, az ára is csökkenni fog.