Az egészségbiztosítás az Egyesült Államokban

Kopátsy Sándor                 PS                   2017 11 12

Az egészségbiztosítás az Egyesült Államokban

Nyugdíjba menetelem előtt mérte fel először, hogy melyik ország mennyit költ a nemzeti jövedelméhez viszonyítva az egészségügyre. Az Egyesült Államok akkor is feltűnően a legtöbbet költött. Ezt akkor azzal jellemeztem, hogy csak az orvosi műhibák peres eljárásaira költöttek ott annyit, mint mi az egészségügyre. Ekkor megállapítottam, hogy amiben a jogászok érdeke ilyen nagy, azt nem fogják csökkenteni.

Most, 35 évvel később látom, hogy igazam volt. Az Egyesült Államok fölénye egyértelmű maradt. Jelenleg is magasan vezet azzal, hogy erre a nemzeti jövedelmének 17.5 százalékát költi. A második Japán 11, Németország, Nagy Britannia és Olaszország 10 százalékkal. Mind a négy országban magasabb a várható életkor, mint az Egyesült Államokban.

Mivel a katonai kiadásokban ugyan negyed ekkorák a számok, de az arányok hasonlók, megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államok túlköltekezése a két ágazatban a nemzeti jövedelmének tizede. Ez a haderejük erejében egyértelműen jelentkezik, de a lakosság egészségi állapotában, ahol nagyobb a különbség, ennek nyoma sincs. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a vegyes kultúrájú társadalmak jelentős hátrányban vannak a homogénekkel szemben. Az Egyesült Államokban élnek ugyanis a puritánok a legjobban, a leggazdagabbak, a leg iskolázottabbak, de az országos átlagot lehúzza a jelentős spanyol és néger elmaradottság annak ellenére, hogy a spanyolok és a négerek is ott a leggazdagabbak, a legiskolázottabbak.

Az Egyesült Államok átlagait mégis megelőzi nem csak hat európai puritán, kis homogén kultúrájú ország és a másik három óceánokon túli angolszász, puritán ország. Ennek egyetlen oka van, hogy a jelentős spanyol és néger etnikum húzza vissza őket.

Az egészségügy mellett az Egyesült Államok viszonylag hátrább állnak nemcsak a bűnözésben, a börtönlakók arányában, de az oktatási rendszerükben, a várható életkorban is.

Erre magyarázatot a történelmi materializmus ad. Weber óta illene tudni, hogy a társadalmak legerősebb alépítménye a lakosság viselkedési kultúrája. Márpedig, ha ez igaz, és fényesen igazolják a tények, akkor hatékony felépítménye csak a homogén társadalmaknak lehet. Ebből következően annyi állam léte indokolt, ahány homogén kultúra van. Ezt tanultam meg már a hatvanas években, Olaszországban, hogy az egynyelvű népek is megosztódhatnak két, jelentősen eltérő kultúrára. Észak és Dél Olaszország két jelentősen eltérő kultúrájú, amelyikeknek nem lehet hatékony a közös felépítményük. Az vagy a kettő közti kompromisszum, vagy csak az egyikre szabott. Mind a két országrész akkor járna jobban, ha mindegyik a neki megfelelő felépítményű államban élhetne.

Sokáig lelkes híve voltam Móricz Zsigmondnak az Erdélyi Fejedelemség csodálatáért. Csak öreg fejjel ismerte fel, hogy Erdélyben csak a magyaroknak és a germánoknak, a nyugati keresztényeknek lehetett volna virágzó közös országok, a latin etnikumú, ortodox keresztény románokkal azonban eleve kudarcra volt ítélve a minden etnikum és vallás számára közös társdalom.

Az is jó példa, hogy a katolikus írek nem fértek be a puritán, anglikán Nagy Britanniába.

Az Egyesült Államok azonban olyan vegyes etnikumúvá vált, amit utólag felosztani már nem lehet. Így sem kell félteni, mert erőforrásai a legnagyobbak. Ugyanakkor az Európai Unióból nem lehet Egyesült Államokat létrehozni, mert itt összeomláshoz fog vezetni ez a törekvés. Az EU úttévesztését a Visegrádi Négyek veszik először tudomásul.