Miért nem tartható az euró övezet

Kopátsy Sándor               EE                    2015 02 14

Miért nem tartható az euró övezet

Az Európai Unió nagyobbik felére az okos közgazdászok kitalálták a közös valutát. A politikusokból nem lehet kiirtani a hitet: a nagyobb mindig jobb. Pedig ez csak addig igaz, amíg a nagy homogén marad. A heterogén csak addig lehet erős, amíg önálló egységekből áll. Márpedig Európa nem volt, de nem is lehetett homogén. A második évezredben azért lehetett sikeres, mert az eltérő részek önállóak maradtak.

Az Osztrák Magyar Monarchia azért esett szét, mert heterogén volt.

A történelmi Magyarország azért esett szét, mert etnikai, kulturális és gazdasági tarkasága ellenére nemzeti állam akart lenni.

Ebből azonban a politikusok nem tanultak. Aztán kiderült, hogy a két és a több etnikumú államok, Csehszlovákia és Jugoszlávia nem tarthatók közös államban. A század végére a nagyon tarka Szovjetunió is darabjai esett szét.

A hidegháború után a nyugat-európai nagyhatalmak, miután már nem volt okuk a gyarmatok megszerzése érekében egymással háborúzni, és azt is be kellett látni, hogy önállóan nem lehetnek nagyhatalmak, elhatározták, hogy Európa nyugati felét egyesít, ezzel az Egyesült Államok és a Távol-Kelet egyenrangú partnerei lehetnek.

Az áruk közös piacának azonban csak arra volt realitása, hogy lebontják az áruk és a lakosok mozgását akadályozó határokat. Ezt a közösséget előnyös létrehozni ott is, ahol eltérő kultúrájú és fejlettségű országokat érint. Az egész világra kiterjedő vámuniónak, és a turisták szabad mozgásának volna realitása.

A munkaerő közös piaca már az adott realistáson túllépés volt. Ez csak olyan országok között valósítható meg, a közös munkaerőpiac, amelyekben maximum néhány tíz százalék a bérek, jövedelmek közti különbség, és közel azonos szintű a foglalkozási ráta. Márpedig az EU országok között közel 1:5 bérszint, és nagy munkanélküliség különbség is van.

A közös valuta pedig nemcsak abszurd ostobaság, de a nemzeti szuverenitástól való megfosztottságot is jelent. A közös valuta esetében megszűnik a valuta leértékelhetősége, az infláció alakítása. Aki akárcsak középiskolás fokon ért a közgazdaságtanhoz, az belátja, hogy nincs annak az országnak szuverenitása, amelyiktől megvonják a pénzzel való bánás önállóságát. Erről lemondtak az euró övezet tagországai.

Ezzel szemben jelentős mértékben megkönnyítették az eladósodást azzal, hogy a kibocsátott kötvények mögött a hitelezők joggal érezték az erősebb tagországok garanciáját, ezért alacsonyabb kamat mellett is megvették a kibocsájtott állampapírokat. Vagyis megkönnyítették a gyengébb tagországok eladósodását.

Amikor a túlzott eladósodás nyilvánvalóvá vált, Az EU vezetése, az Európai Fejlesztési Bank és a nemzetközi Valutaalap kiadta a takarékossági parancsot, ami nem segített, hanem tovább rontotta a bajbajutott ország esélyét arra, hogy talpra álljon. A bajba jutott Görögországnak megparancsolták, hogy takarékoskodjon, javítsa a költségvetési egyenlegét, csökkentse az adminisztrációt, a nyugdíjakat. Ennek következtében csökkent a belső vásárlóerő, nőtt a munkanélküliség, mindenekelőtt a munkába lépő fiatalok munkanélkülisége lett katasztrofálisan magas. Az országra kényszerített takarékosság nem növelte, hanem csökkentette az ország törlesztő képességét.

Mit kellett volna tenni?

Kilépni az euró övezetből.

A nemzeti valutát legalább 30-40 százalékkal az euróhoz viszonyítva leértékelni.

Néhány évre az évi tíz százalékos inflációt jelentő bankjegyet kibocsájtani.

Vagyis éppen ellenkezőjét annak, amit a három pénzügyi főhatóság javasolt.

A történtekért elsősorban az EU felelős, aki az eleve működésképtelen valutauniót létrehozta.

Felelősség terheli a Nemzetközi Valutaalapot, aminek több évtizedes mániája a keményvalutával rendelkező erős, egészséges ország valutáját a bajbajutott országokba bevezetni.

Felelősség terheli Görögországot is. Bűnhődnie kell azért, mert a könnyebb hitelhez jutás érdekében feladta szuverenitását.

Az egyszerűség kedvéért Görögország, az EU, illetve a bankja és a Nemzetközi Valutaalap között három részre kell osztani a görög államadóságot.

Valami olyan módszerhez kell nyúlni, mint amit alkalmaznak a magyar devizaadóság rendezése során. Ebben felelős volt az állam pénzügyi szektora, a devizahiteleken haszonra számító bankok és a hitelt felvevők.

Tudom, hogy a javaslatom elfogadása reménytelen. Reménytelen elsősporban azért, mert csak a hasonló bajban lévő másik három mediterrán ország is hasonló mentőakcióra szorul. Az ő esetükben tízszer nagyobb összegről van szó. Ez pedig már az euró övezet erős tagjainak is akkora teher, ami a jelenlegi politikai vezetés bukásával jár.

Nekem sincs reményem, de minden más megoldás nem megoldás, csak növeli a rendezéssel járó szenvedéseket.