Kik, mennyit televízióznak…

Kopátsy Sándor                 PP                   2017 11 21

Kik, mennyit televízióznak…

2015-ben a 2016-ban kerekítve a 4-17 évesek három órát nézik a televíziót, a 18-49 évesek közel egy órával többet, az 50 éven felüliek azonban hat és fél órát. Fajunk történetében először fordul elő, hogy a lakosság passzív információval ennyi időt töltött volna el. Az 50 éven felüliek számára a televíziózás szinte teljesen passzív. Amióta kiderült, hogy az emberi agy kapacitása nemcsak az embrionális állapotban fejlődik, hanem a születés utáni négy évben is, érdemes volna azt is mérni, hogy mennyi zenei hatás éri az embriókat és a négy évnél fiatalabbakat.

Ami óta az egyedek társadalmi értéke elsősorban a szellemi képességükön múlik, vizsgálni kellene nemcsak a magzati, de még az első négy év sorén ért hatásokat vizsgálni. Azt szinte közismert, hogy azért vannak muzikális családok, mert a nemzedékek ösztönösen is találkoznak a zenével. Azt még nem olvashattam sehol, hogy mit jelent, hogy a magzatokat és a zenét nem tanuló gyerekeket százszor annyi minőségi zene éri, mint bármikor korábban.

Amennyire elismerem a fiatalok televíziózásának óriási jelentőségét, az 50 éven felüliek televíziózásának hatását nem tartom pozitívnek. Nemcsak minden könnyű munkát tartom öregedés elleni hatásúnak, de még a kutyasétáltatás is jobb, mint a passzív televíziózás.

Botránkozok azon, hogy a televíziózás hatását ennyire nem vizsgálják. Amivel ennyi időt töltünk, azt nem minősíthetjük annyira passzívnak, hogy figyelemmel sem kísérjük. Mivel a televíziózás pozitív és negatív hatásaival nem foglalkozik a politika, a közvélemény a ténylegesnél sokkal inkább negatívnak tartja. Pedig, amivel ilyen sok időt töltünk, annak jelentős társadalmi hatása van. Érdemes lenne többet foglalkozni a hatásával.

A jelenkor kommunikációs forradalmát azzal is lehet jellemezni, hogy eddig szinte csak annyit hallgatott másokat, amennyit ő beszélt másokkal. A jelenkorban százszor annyit hallgatjuk mások véleményét, mint amennyit mi közlünk másokkal. A személyek közti követlen kommunikáció korát felváltotta az ismeretlenek véleményének megismerése. Gyermekkorom falvaiban a felnőttek fő beszédtémája az volt, amint a papjuk prédikált vasárnap a szószéken. Nyolcvan éve erről nem hallottam, annál többet, mint mondott tegnap a nagyhatalmak vezetője, és itthon a pártom vezetője és annak ellenzéke.