Értsük meg Trianont

Kopátsy Sándor                 EH                   2017 11 08

Értsük meg Trianont

Tegnap egy barátom E-mail-on elküldte Dr. Raffay Ernő felvett előadását you-tub-on. Végig hallgattam, olyan volt, ami még a Horthy rendszerben is sok lett volna. Most egyenesen megdöbbentett.

Nyolcvan éve, középiskolás koromban már felismertem, hogy addig nem lehetünk a saját sorsunkra koncentráló nép, amíg nem vagyunk képesek reálisan megítélni Trianont. Azért lehetett 25 éven keresztül stabil a fél-feudális Horthy rendszer, mert sikerült a magyar arisztokráciának és az úri középosztálynak elhitetni a magyar néppel, hogy Trianonban velünk példátlan igazságtalanság történt, feldarabolták az országot, csak a területének és lakosságnak mintegy harmada maradt meg a magyarságnak. Amíg ezt a szörnyű igazságtalanságot nem tudjuk megszüntetni, és a Trianon előtti országunkat visszaállítani, nincs értelme semmi társadalmi igyekezetnek. Nem lehet más célunk, mint a revízió.

A történelemoktatásunkhoz, a tankönyvön kívül, járt még egy Történelmi Atlas, aminek borítóján a Kárpát Duna Nagyhaza képe és a NEM! NEM! SOHA! Számomra a legtöbbet egy etnikai térkép volt a legtöbbet mondó. Arra rárajzolva a trianoni határ. Abból egyértelművé vált, hogy a határok a piros színnél szűkebben lettek meghózva. Azt azonban nem írták alá, hogy ez a térkép a magyar hatóságok által felmért adatok alapján készültek. Arra már a zsidó osztálytársaim hívták fel a figyelmet, hogy a zsidók és a cigányok nem szerepelnek rajta, mert a számlálás szabálya az volt, hogy ez a két nép nem etnikum, hanem vallás. A magyarul beszélő cigányokat és zsidókat tehát magyarokként vettük számba. Vagyis úgy voltak a magyarok 52 százalékukkal abszolút többségben, hogy ezt a két etnikumot a magyarok közé soroltuk.

Az, hogy a népszámlásában a magyarul beszélő zsidó csak vallás, egyébként magyar, de a második zsidótörvény szerint az a magyar zsidó is üldözött, jogaiban korlátozott zsidó, akinek egy nagyszülője zsidó.

Ez a térkép is azt mutatta, hogy az elszakított területek ötöde piros. Vagyis az elszakított területeke lakosságának 80 százaléka, mintegy 2 millió volt a magyar. A határok közelében és azoktól távol, a székelyek jelentettek piros pontot.

E térkép alapján megállapítottam, hogy Trianonban nem tárgyilagosan húzták meg a határokat, úgy bántak velünk, ahogyan a háborút kezdő veszteseket szokták. Az volt a másik jogos sérelem, hogy a békeszerződés a székelyek által lakott területen nem írták elő az autonómiát.

Az eltelt idő alatt egyre erősebb lett a meggyőződésem, hogy az országunkban lakó népekkel felháborító módon bántunk. A nálunk eredményesebbeket vagy nem létezőnek tekintettük, vagy kártékony ellenségnek. A szászok ugyan szigorú autonómiát kaptak, másként nem is jöttek volna. A zsidókat nem létezőknek, gettó lakóknak tekintettük mindaddig, amíg a vasút századában nagyon sikeres polgáraink lettek. Nekik köszönhetően, a kiegyezés után először, és utoljára felzárkózók lettünk. A magyar arisztokrácia és az úri középosztály, akiknek semmi üzleti érzékük nem volt, és az üzletet rangon aluli, piszokos munkának tekintették, kitalálták, hogy ők lehettek volna olyan gazdagok, mint a zsidók, de azok ellopták előlük a kínálkozó alkalmat. Elhitették a magyar közvéleménnyel, hogy a teljes revízió mellett a másik minden mást megelőző feladat a zsidóságtól való megszabadulás. Ez vezetett oda, hogy a zsidóság öthatodát vagy a nácik elégették, vagy a háború után elmenekültek.

A második világháború előtt nemcsak a határ menti magyarlakta területeket, de a Székelyföldet, Hitlernek köszönhetően visszakaptuk. De a háború után újra elvesztettük, mert kommunista gyűlöletből a Szovjetuniót is el akartuk foglalni.

Raffay Ernőtől ma azt hallottam, hogy a nagyhatalmak ellen értelmetlen ugrálni, de nem tette hozzá, hogy ebben a legnagyobb ostobaságot a Horthy rendszer követte el, amikor hadat üzent a Szovjetuniónak. Máig nem mondjuk ki, hogy a Bécsi Döntésekkel visszakapott területeket azért vesztettük el, mert a Szovjetuniónak hadat üzentünk.

Úgy érzem, hogy még legalább egy másik száz évre lesz szükség arra, hogy a saját hibáinkat is megértsük.