Kopátsy Sándor PS 2017 11 12
Az egészségbiztosítás az
Egyesült Államokban
Nyugdíjba menetelem előtt mérte fel először, hogy
melyik ország mennyit költ a nemzeti jövedelméhez viszonyítva az egészségügyre.
Az Egyesült Államok akkor is feltűnően a legtöbbet költött. Ezt akkor azzal
jellemeztem, hogy csak az orvosi műhibák peres eljárásaira költöttek ott
annyit, mint mi az egészségügyre. Ekkor megállapítottam, hogy amiben a jogászok
érdeke ilyen nagy, azt nem fogják csökkenteni.
Most, 35 évvel később látom, hogy igazam volt. Az
Egyesült Államok fölénye egyértelmű maradt. Jelenleg is magasan vezet azzal,
hogy erre a nemzeti jövedelmének 17.5 százalékát költi. A második Japán 11,
Németország, Nagy Britannia és Olaszország 10 százalékkal. Mind a négy
országban magasabb a várható életkor, mint az Egyesült Államokban.
Mivel a katonai kiadásokban ugyan negyed ekkorák a
számok, de az arányok hasonlók, megállapíthatjuk, hogy az Egyesült Államok
túlköltekezése a két ágazatban a nemzeti jövedelmének tizede. Ez a haderejük
erejében egyértelműen jelentkezik, de a lakosság egészségi állapotában, ahol
nagyobb a különbség, ennek nyoma sincs. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a
vegyes kultúrájú társadalmak jelentős hátrányban vannak a homogénekkel szemben.
Az Egyesült Államokban élnek ugyanis a puritánok a legjobban, a leggazdagabbak,
a leg iskolázottabbak, de az országos átlagot lehúzza a jelentős spanyol és
néger elmaradottság annak ellenére, hogy a spanyolok és a négerek is ott a
leggazdagabbak, a legiskolázottabbak.
Az Egyesült
Államok átlagait mégis megelőzi nem csak hat európai puritán, kis homogén
kultúrájú ország és a másik három óceánokon túli angolszász, puritán ország.
Ennek egyetlen oka van, hogy a jelentős spanyol és néger etnikum húzza vissza
őket.
Az egészségügy mellett az Egyesült Államok viszonylag
hátrább állnak nemcsak a bűnözésben, a börtönlakók arányában, de az oktatási
rendszerükben, a várható életkorban is.
Erre
magyarázatot a történelmi materializmus ad. Weber óta illene tudni, hogy a társadalmak legerősebb
alépítménye a lakosság viselkedési kultúrája. Márpedig, ha ez igaz, és fényesen
igazolják a tények, akkor hatékony felépítménye csak a homogén társadalmaknak
lehet. Ebből következően annyi állam léte indokolt, ahány homogén kultúra van.
Ezt tanultam meg már a hatvanas években, Olaszországban, hogy az egynyelvű
népek is megosztódhatnak két, jelentősen eltérő kultúrára. Észak és Dél
Olaszország két jelentősen eltérő kultúrájú, amelyikeknek nem lehet hatékony a
közös felépítményük. Az vagy a kettő közti kompromisszum, vagy csak az egyikre
szabott. Mind a két országrész akkor járna jobban, ha mindegyik a neki
megfelelő felépítményű államban élhetne.
Sokáig lelkes híve voltam Móricz Zsigmondnak az
Erdélyi Fejedelemség csodálatáért. Csak öreg fejjel ismerte fel, hogy Erdélyben
csak a magyaroknak és a germánoknak, a nyugati keresztényeknek lehetett volna
virágzó közös országok, a latin etnikumú, ortodox keresztény románokkal azonban
eleve kudarcra volt ítélve a minden etnikum és vallás számára közös társdalom.
Az is jó példa, hogy a katolikus írek nem fértek be a
puritán, anglikán Nagy Britanniába.
Az Egyesült
Államok azonban olyan vegyes etnikumúvá vált, amit utólag felosztani már nem
lehet. Így sem kell félteni, mert erőforrásai a legnagyobbak. Ugyanakkor az Európai
Unióból nem lehet Egyesült Államokat létrehozni, mert itt összeomláshoz fog
vezetni ez a törekvés. Az EU úttévesztését a Visegrádi Négyek veszik először
tudomásul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése