A népszaporulat költségigénye

Kopátsy Sándor                 ED                   2017 11 16

A népszaporulat költségigénye

Az 50-es évek elején olvashattam Bródy András és Rác Jenő könyvét, amiben bizonyították, hogy az egy főre jutó vagyonnak az egy főre jutó jövedelemhez viszonyított aránya a gazdasági fejlődés során állandó, de a kultúráktól függő nagyságú. Akkor még ők is a vagyon alatt csak a fizikait értették, a szellemi vagyont, a kiművelt képességet, és a munkaképes korig felnevelés költségét figyelmen kívül hagyták. Mégis ennek a könyvnek köszönhettem, hogy kapaszkodót találtam valamibe, ami az adott kultúrán belül a fejlettségtől független állandó.

Akkor még elsősorban azt sajnáltam, hogy a tudást, a kiművelt képességet figyelmen kívül hagyták. Később, még nagyobb költségnek ismertem fel a többlet lakosság felnevelési költségének a mellőzését. Amíg ugyanis a fizikai vagyonigény ugyanis, az egy lakosra jutó jövedelem kétszeres, négyszerese között mozog, a felnevelési költség a munkaképessé válás idejétől függően hétszeres, tizenkétszeres lehet. A népesség növekedése által keletkező költségek ugyanis az ipari forradalom óta, az egy lakosra jutó jövedelemhez viszonyítva, nagyon megnőttek. Egyrészt akkor a tizenéves gyermekek már munkára voltak fogva, másrészt az államnak alig jelentettek többletköltséget, az oktatás nagy többsége hat éves volt, ma a 12 év felett van, sőt az egyre nagyobb hányadot jelentő diplomások esetében 16-17 év. Egészségügyi ellátásuk jelentéktelen volt.

A felnevelés költségét évenként az egy lakosra jutó jövedelem felének vettem. Ez a valóságban legalább ennyi, mert ebből az állam is jelentős költséget vállal. Családi pótlék, oktatás, egészségügyi ellátás állami feladat.

Nem ismertem fel az okát annak, hogy csak a tudományos és technikai forradalom értékelte fel a gazdaságban is a képességet. Azt csak öreg koromban ismertem fel, hogy az osztálytársadalmak nemcsak túlnépesedők, de tudásfeleslegek is voltak. Diákkorom óta nem értettem a biblia paradicsomi jelenetét, amikor az Úristen Ádámnak az emberiség jövőjére irányult kíváncsiságát eredendő bűnnek minősítette. Csak nagyon lassan bontakozott ki bennem, hogy minden osztálytársadalom alépítményének két problémája volt. Egyrészt túlnépesedett, másrészt az ember fejlett agyának köszönhető kíváncsiságát nem engedhette meg.

Annak ellenére, hogy minden társadalom spontán túlnépesedett, minden világi és vallási hatalom céljának érezte a létszámának növelését, sokasodását. Másrészt nem volt szabad megérteni, hogy növelni kell a halandóságot, mert a termelésből élő ember túlszaporodik, ezért elengedhetetlen a halálozás fokozása. Ezt azonban a fejlett agya nem fogadhatja el.

Azt csak később ismertem fel, hogy az ószövetség, mint minden magas-kultúra az emberré válást nem a homo sapiens megjelenésével, hanem a termelő emberré válással azonosítja. Az már kétszáz éve tudományosan bizonyított tény, hogy a homo sapiens, azaz az ember mintegy 150 ezer éve, és Dél-Afrikában jelent meg. Ennek ellenére a magas-kultúrák az ember megjelenését a jégkorszak végére, és a gyűjtögetésből az gyűjtögetésről az öntözéses gabonatermelésre áttérés idejére eszi. A földrajzi helyét pedig oda, ahol számára ez az áttérés megtörtént. Ettől két kivételt ismerek, a két amerikai kapás kultúrát, a mayát és az inkát. Ott az élelemtermelés megragadt a kapás kultúránál, ami még képtelen volt eltartani az osztálytársadalmat, mert nem volt a szántóföldi műveléshez elengedhetetlen két előfeltételük: Nem volt a szántóföldi talajműveléshez szükséges igásállatuk és kerekes járművük. Hiába ismerték az írást, a számtant, fejlett volt a csillagászatuk, a naptáruk, az építészetük. Csak akkor lehetett ott magas kultúra, amikor a Nyugat felfedezte Amerikát, bevitte az igásállatait és kerekes járműveit. Akkor vált lehetővé nemcsak az Európából odavitt gabonák, de a kukorica és a burgonya szántóföldi művelése is.

Még meggyőzőbb bizonyíték a tény, hogy Ausztráliába ugyan mintegy 40 ezer éve megjelent a homo sapiens, de ott a kontinens felfedezéséig szinte stagnált fajunk fejlődése, több tízezer évvel le volt maradva a felfedezők által elért szinttől. Ezt én azzal magyarázom, amit nemcsak Darwin, de a mai biológiai tudomány sem vett tudomásul, hogy a fajok fejlődése a változatlan környezetben leáll. Ez a magyarázata annak, hogy a fajfejlődés tempója lassabb az egyenlítő közelében, ahol sokkal kisebbek a fajfejlődés tempója. Ennek csak az emberi faj kialakulása mond ellent. Fajunk biológiai elődei és maga a fajunk is az egyenlítő közelében történt. Erre egyelőre nincs biológiai magyarázat. Valószínű, hogy az agyfejlődés törvénye más. Ezen már korábban is elakadtam.

Az erszényeseknek a magzatburkosra való áttérését a hideg elleni védekezéssel magyarázom. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyenlítőhöz viszonylag közeli Ausztráliában nem jelentek meg.

Ausztrália megállása a gyűjtögetés szintjén, és két amerikai kapáskultúra fejlődésének megrekedése a kapás kultúránál jól illusztrálja, hogy az emberi faj fejlődéséhez elengedhetetlen a természeti környezetet olyan jelentős változása, de ez is csak akkor elég, ha ezek a változások lehetőségeket kínálnak. Ezek az adottságok Eurázsiában és Afrikában ezek a tengerszint emelkedése, az igavonásra és talajművelésre alkalmas marha és bivaly, a kerekes járművek ismerete voltak. Azok a kontinenseken, amelyeken a felmelegedés idején még hiányoztak ezek a feltétételek, arra vártak, hogy a már kialakult magas-kultúrák hajózása legyőzze az óceánokat, és odavigyék a már elért kulturális és technikai eredményeket.

A magas-kultúrák pedig megrekedtek a tőkés osztálytársadalmak szintjén mindaddig, amíg a tudomány nem tudta megteremtette a fogamzásmentes szexuális élet feltételeit. Közel száz éve, hogy a fejlett Nyugaton megindult a fogamzásgátlás használata, és ennek köszönhetően megszűnt a gyermekvállalás korlátozhatatlansága. A 20. század második felében a puritán társadalmú, már fejlett társadalmakban, mind a Nyugaton, mind a Távol-Keleten, az emberiség ötödében spontán leállt a túlnépesedési nyomás, ezzel megszűnt ezekben a társadalmakban az osztálytársadalmi felépítményre kényszerültség. 1990-ben Kínában a marxista diktatúra piacosította a gazdaágát, és erőszakkal megállította a túlnépesedését. Jelenleg, ennek köszönhetően megindulhatott az emberiség kétötödében a gyors társadalmi fejlődés. Az emberiség kétötöd részén példátlanul felgyorsult a tudományos és technikai fejlődés. Ezekben a már gazdag és iskolázott társadalmakban a lakosság számának tartását és munkaképességének növelését csak a gyermekvállalás és gyermeknevelés társadalmi támogatottsága biztosíthatja a lakosság mennyisségének újratermelését, és minőségének minél gyorsabb fejlődését.

A lakosság értékének bővített újratermelését a konfuciánus kultúrájú Kelet-Ázsiában hatékonyabban oldják meg, mint a puritán Nyugaton. Ezt a tényt, hogy a konfuciánus kultúrájú népeknél a család aktívabban vesz részt a gyermekek nevelésében és iskolázásában, máig nem veszik tudomásul, pedig az ENSZ oktatási felmérései egyértelműen bizonyítják. Ott ugyanis évezredes múltja van a mandarin rendszernek, vagyis annak, hogy a társadalom működtetését nem osztály, hanem az oktatási rendszerben szelektáltak végzik.

Az emberiség háromötödében azonban elszabadult a túlnépesedés.

Az emberiség nagyobb felében, elsősorban Dél-Ázsiában és Afrikában, kisebb mértékben, Latin Amerikában azonban az egészségügyi vívmányok hatására csökkent a halálozás és nőtt a várható életkor, elviselhetetlen sebességre gyorsult fel a népszaporulat. Ennek ellenére a közgazdaságtan fel sem ismert, hogy fajunk az adott feltételek mellett legfeljebb 1-2 ezrelékes népességet viselhet el. Ezzel szemben a szegény Dél-Ázsiában az elviselhető tízszeresével nő a lakosság. Ezt karakteresen bizonyítja az emberiség két legnépesebb közel másfél milliárd lakosú birodalma, a népszaporulatát erőszakkal leállító Kína és az évente közel 3 százalékkal szaporodó India. Amíg Kínában példátlanul gyorsan, 6-8 százalékkal nő mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind a vagyon. Indiában ugyan hasonló mértékben növekedik a nemzeti jövedelem, de az egy lakosra jutó jövedelem növekedése a kínai szint ötöde alatt van, az egy lakosra jutó vagyon pedig Kínában példátlanul gyorsan nő, Indiában pedig csökken.

A túlnépesedés elrettentő példája Nigéria. Száz éve a lakossága 9 millió volt, most 190 millió. Az egy laksora jutó jövedelem pedig 3.000 dollár és csökken. A napokban olvastam, hogy 1960-2015 között a nők szüléskori halandósága egy százalékról a felére csökkent. Csak annak köszönhetően 400 ezerrel nőtt a lakosság száma. Hasonló mértékű csökkenést értek el az 5 évesnél fiatalabbak gyermekhalandóságában is. Évente 5 millióval nő az ország lakossága. Ennél is gyorsabb az urbanizációjuk.

Annak ellenre, hogy a lemaradó világban példátlanul nő a nagyvárosok lakossága, az ezzel járó vagyonigénnyel nem is foglalkoznak. Pedig, ismereteim szerint az egy százaléknál gyorsabb urbanizáció a múltban nem fordult elő. Márpedig a lakossággal arányosnál gyorsabb urbanizáció százszor több emberéletet követel, mint az atomháború. Elég volna arra gondolni, hogy Európa milliós városiban a vasúthálózat kiépülését követ ötven évben milyen emberpusztító forradalmak voltak. Je3lenleg az elmaradt világban közel százszor annyian élnek több milliós városokban. Ebben is Nigéria fővárosa. Lagos a példám. 1914-ben 20 ezer lakosa volt, 1960-ban 400 ezer, ma 18 millió. 1990 óta évente közel félmillióval nő a lakossága. A városvezetés a tényleges lakosságszámot még milliós nagyságrendben sem képes megállapítani. Pár éve végzetek egy felmérést Nigériában a magániskolákról. A város vezetése pár százra becsülte, és a felérés több ezret talált. A tények megállapíthatósága nem csak Lagosra, és nemcsak Nigériára, hanem az egész elmaradt világra jellemző. Ennek ellenére nem akadt egyetlen közgazdász, aki felhívta volna a figyelmet arra, hogy az emberiség kettészakadt. Két ötöde példátlanul gazdagodik, a nagyobb fele azonban úgy szaporodik, hogy 2.100-ra tíz milliárdan lesznek, és ezekből a túlnépesedők, és ezért lemaradók kétharmadnyian lesznek. Akik az osztálytársadalmaknál is sokkal emberölőbbek lesznek.

Azt nem lehet előre megmondani, hogy mi lesz ennek a megoldása. Most csak az látszik, hogy többen, de erőtlenebbek lesznek. A világ fejlett kétötöde ma is elképesztő katonai fölényben van. A rázúdulók százmilliók ellen könnyen védekezni képes, de megoldást egyelőre nem találhat. Egyelőre a fejlett világ könyörülete csak fokozza az elmaradtak túlnépesedését, csökkenti a halálozást, pedig nem azt, hanem a kevesebb születések számát kellene csökkenteni. A halálozás csökkentésével a fejlett világ már eddig is másfél milliárd fővel növelte a reménytelen szegények számát. Ez is csak azért volt ennyi, mert megindult a fogamzásgátlás terjedése az elmaradt világban is.

A fejlett világ kötelessége az volna, hogy magyarázza meg a túlnépesedésük elkerülhetetlen borzalmas következményeit, ingyen biztosítsa a fogamzásgátlókkal való rendelkezést, növelje a lakosság iskolázottságát, megkülönböztetetten jutalmazza az egy és két gyermekes családokat.

Azt is tudatosítani kellene, hogy a fejlett világ lakosságfelvevő képessége százada, ezrede a bevándorolni akaróknak. A fejlett világ pedig a munkaerő legjobb egy százalékát, ezrelékét akarja befogadni, akikre otthon is a legnagyobb szükség volna.