2017. november 26., vasárnap

A munkaerő világpiaca

Kopátsy Sándor                 EE                   2017 11 21

A munkaerő világpiaca

Minden osztálytársadalomban is a legfontosabb áru a munkaerő volt, ami azonban nagyon ritkán volt a külkereskedelem tárgya, és mindig nagyobb volt a kínálata, mind a kereslete. alapvető változást a tudományos és technikai forradalom hozott. Egyrészt a munkaerő a vasúti és közúti közlekedésnek köszönhetően az országok, de akár a kontinensek között is mozgásképessé vált, másrészt a várható jövedelme egyre inkább attól függ, hol tudja eladni a munkaerejét, és a minőségi elitje a fejlett, magas jövedelmet biztosító társadalmakban keresett hiánycikk lett.
Jelenleg az emberiség háromötöde olyan országokban él, ahol a lakosság óriási többségének az elérhető jövedelme tört része annak, amennyit a fejlett világban a képzetlen munkaerő is elérhet. Az emberiség történetében először fordul elő, hogy a munkaerő ára nagyságrendileg függ attól, hol talál munkát. Jelenleg 4 milliárd ember és olyan szegény társadalmakban, ahol az elérhető jövedelme tört része annak, amint akkor érhetne el, ha a másfél milliárd embert eltartó fejlett és gazdag társadalmakban remélhet.
A társadalomtudományok sem tudatosítják, hogy az utóbbi alig száz évben attól függően mennyire megváltozott az emberek várható jövedelme, milyen gazdag a társadalom, amiben élhet. Ez azért változott meg, mert száz évben elképzelhetetlen módon differenciálódtak a jövedelmek attól függően, ki milyen fejlett társadalomban él. Korábban a lakosság óriási többségének a jövedelme elsősorban attól függött, ki hol helyezkedik el a saját társadalmában. Mára már a lakosok többségének életszínvonala elsősorban attól függ, milyen fejlett társadalomban élhet. A jóléti társadalmakban is van viszonylagos szegénység, de még azokat is joggal irigylik azok is, akik a szegény társadalmakban átlagos szinten élhetnek. Egy norvég munkás, vagy egy dán farmer úgy élhet, ahogyan a szegény országban csak a nagyon gazdagok. Jelenleg az emberiség fele nem otthon lát kedvezőbb jövőt, hanem a gazdag országokban. Ezzel szemen ezeknek legfeljebb egyetlen ezrelékét foghatnák be a fejlett társadalmak, de azok is csak akkor, ha olyanok lennének, akik otthon sem feleslegesek, hanem értékes munkaerőt jelentenek.
A munkaerő befogadásban a négy óceánokon túli angolszász ország viselkedése viszonylag racionális. Ezt az Egyesült Államok szervezte meg először racionális módon. Már jó hatvan éve igyekszik szelektálni a jelentkezőket. Az angol nyelv ismerete az elsődleges szempont, a második pedig az olyan szakmai képzettség, ami náluk viszonylagos hiányzik. Ugyanakkor a legnagyobb bevándorlási nyomás is az Egyesült Államokra nehezedik. A bevándorolni akarók többsége latin-amerikai, akik ott már ma is sokkal többen vannak, mint amennyit az állam érdeke megkívánna. Ez két okból elsősorban mexikóiakat jelenti, akiket már száz éve az amerikai határ közeli államokban örömmel várják, mint olcsó munkaerőt, főleg a mezőgazdaságban.
Az sem köztudott, hogy az Egyesült Államok számára jelentős hátrányt jelent a gyenge minőségű négerek és latinok magas aránya. Ezt jelzi a tény, hogy az Egyesült Államok az ENSZ tagállamok társadalmi fejlettségi rangsorában ugyan az első tíz állam között, a hat viszonylag kis európai ország és a négy óceánokon túli angolszász ország után az utolsó. Ennek egyetlen oka van, hogy az USA-ban a lakosok kétötöde néger, vagy latin. Ezek nélkül az első volna. Ugyanis ebben az országban a leggazdagabbak az európai protestánsok, a latinok és a négerek is. De ott az utóbbi kettő lehúzza az országos átlagot. Most van az első olyan elnöke az Egyesült Államoknak, aki még nehezebben áteresztő kerítést tervez a mexikói határon.
A gazdag országokba vágyó sok százmillió embert a legostobábban az Európai Unió kezeli. Az alkotmányába foglalta, hogy a politikai és vallási okokból menekülteket a tagországoknak be kell fogadni. Vagyis a politikai és vallási okból munkaerőt olyan árunak minősíti, amit nem értéke, hanem a politikai vagy vallási alapon kell befogadni.

Mi lenne a megoldás.

A fejlett társadalmaknak a munkaerőt az értéke alapján kell befogadni. Az éréküket elsősorban a képzettsége és a nyelvtudása jelenti. A képzetlen és a nyelvet sem ismerő munkaerő befogadása nem előny, hanem felmérhetetlen hátrány. Ezért csak a képzett és a nyelvet tudó bevándorlót volna szabad beengedni. Mivel ilyen szinte nincsen, ezeket az országukban kell a szakmára és a nyelvre megtanítani. Ez az egyetlen racionális megoldás, mert az országukban ez sokkal olcsóbb és hatékonyabb. Ne előbb befogjuk, aztán képezzük, és a nyelvre tanítsuk, hanem csak olyanokat fogadjunk be, akit már kiképeztünk és a nyelvünket megtanulta. Ez sem olcsó, de tört részébe kerül és sokszorta hatékonyabb.
Ezért kellene az EU tagok közül a nagyobb befogadó országoknak az elmaradt, túlnépesedő és szegénységre kárhoztatott országokban szakmai és nyelvi képzést adó iskolákat megfizetni az oktatásért, vagy ilyen iskolákat működtetni. Ehhez olyan nagy iskolahálózatot kell kiépíteni, ami több többszázezer végzettet, bocsájt ki évente. Abban egyetértek, hogy az EU tagországok jól járnának, ha évente néhány százezer képzett és nyelvet tudó munkást befogadhatnak. Ez így is tizedébe sem kerülne, mint a hazai felnevelésük.
Ez a megoldás egyrészt olcsóbb, másrészt hatékonyabb lenne. Abban az esetben, ha ilyen iskolarendszert az EU bérli, vagy működteti az EU az elmaradt országokban. Ezzel nemcsak értékes munkaerőhöz jutna, de a kibocsátó országokban és érdemes lenne bedolgozó alvállalkozásokat létesíteni.
A legegyszerűbb megoldás az volna, ha az EU tagállamainak a keresztény egyházai által működtetett sok száz iskolában fizetnék meg a tanítás költségeit.

Egy olyan iskolarendszer működtetése az EU költségvetéséből bőven fedezhető lenne azzal, ha az agrártámogatásokat 10 százalékkal csökkentenénk, és a következő ciklustól az angol lenne az EU hivatalos nyelve, Brüsszelben nem lenne szükség tolmácsokra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése