Kopátsy Sándor EE 2017 11 21
A munkaerő
világpiaca
Minden
osztálytársadalomban is a legfontosabb áru a munkaerő volt, ami azonban nagyon
ritkán volt a külkereskedelem tárgya, és mindig nagyobb volt a kínálata, mind a
kereslete. alapvető
változást a tudományos és technikai forradalom hozott. Egyrészt a munkaerő a vasúti és közúti közlekedésnek köszönhetően az
országok, de akár a kontinensek között is mozgásképessé vált, másrészt a
várható jövedelme egyre inkább attól függ, hol tudja eladni a munkaerejét, és a
minőségi elitje a fejlett, magas jövedelmet biztosító társadalmakban keresett
hiánycikk lett.
Jelenleg az emberiség háromötöde olyan országokban él,
ahol a lakosság óriási többségének az elérhető jövedelme tört része annak,
amennyit a fejlett világban a képzetlen munkaerő is elérhet. Az emberiség történetében először fordul
elő, hogy a munkaerő ára nagyságrendileg függ attól, hol talál munkát. Jelenleg
4 milliárd ember és olyan szegény társadalmakban, ahol az elérhető jövedelme
tört része annak, amint akkor érhetne el, ha a másfél milliárd embert eltartó fejlett
és gazdag társadalmakban remélhet.
A
társadalomtudományok sem tudatosítják, hogy az utóbbi alig száz évben attól
függően mennyire megváltozott az emberek várható jövedelme, milyen gazdag a
társadalom, amiben élhet. Ez azért változott meg, mert
száz évben elképzelhetetlen módon differenciálódtak a jövedelmek attól függően,
ki milyen fejlett társadalomban él. Korábban a lakosság óriási többségének
a jövedelme elsősorban attól függött, ki hol helyezkedik el a saját
társadalmában. Mára már a lakosok
többségének életszínvonala elsősorban attól függ, milyen fejlett társadalomban
élhet. A jóléti társadalmakban is van viszonylagos szegénység, de még
azokat is joggal irigylik azok is, akik a szegény társadalmakban átlagos
szinten élhetnek. Egy norvég munkás, vagy egy dán farmer úgy élhet, ahogyan a
szegény országban csak a nagyon gazdagok. Jelenleg
az emberiség fele nem otthon lát kedvezőbb jövőt, hanem a gazdag országokban.
Ezzel szemen ezeknek legfeljebb egyetlen ezrelékét foghatnák be a fejlett
társadalmak, de azok is csak akkor, ha olyanok lennének, akik otthon sem
feleslegesek, hanem értékes munkaerőt jelentenek.
A munkaerő
befogadásban a négy óceánokon túli angolszász ország viselkedése viszonylag racionális. Ezt az Egyesült Államok
szervezte meg először racionális módon. Már
jó hatvan éve igyekszik szelektálni a jelentkezőket. Az angol nyelv
ismerete az elsődleges szempont, a második pedig az olyan szakmai képzettség, ami
náluk viszonylagos hiányzik. Ugyanakkor a legnagyobb bevándorlási nyomás is az
Egyesült Államokra nehezedik. A bevándorolni akarók többsége latin-amerikai,
akik ott már ma is sokkal többen vannak, mint amennyit az állam érdeke
megkívánna. Ez két okból elsősorban mexikóiakat jelenti, akiket már száz éve az
amerikai határ közeli államokban örömmel várják, mint olcsó munkaerőt, főleg a
mezőgazdaságban.
Az sem köztudott, hogy az Egyesült Államok számára jelentős hátrányt jelent a gyenge minőségű
négerek és latinok magas aránya. Ezt jelzi a tény, hogy az Egyesült Államok
az ENSZ tagállamok társadalmi fejlettségi rangsorában ugyan az első tíz állam
között, a hat viszonylag kis európai ország és a négy óceánokon túli angolszász
ország után az utolsó. Ennek egyetlen oka van, hogy az USA-ban a lakosok
kétötöde néger, vagy latin. Ezek nélkül az első volna. Ugyanis ebben az
országban a leggazdagabbak az európai protestánsok, a latinok és a négerek is.
De ott az utóbbi kettő lehúzza az országos átlagot. Most van az első olyan
elnöke az Egyesült Államoknak, aki még nehezebben áteresztő kerítést tervez a
mexikói határon.
A gazdag
országokba vágyó sok százmillió embert a legostobábban az Európai Unió kezeli. Az alkotmányába foglalta,
hogy a politikai és vallási okokból menekülteket a tagországoknak be kell
fogadni. Vagyis a politikai és vallási okból munkaerőt olyan árunak minősíti,
amit nem értéke, hanem a politikai vagy vallási alapon kell befogadni.
Mi lenne a megoldás.
A fejlett
társadalmaknak a munkaerőt az értéke alapján kell befogadni. Az éréküket elsősorban a
képzettsége és a nyelvtudása jelenti. A
képzetlen és a nyelvet sem ismerő munkaerő befogadása nem előny, hanem
felmérhetetlen hátrány. Ezért csak a képzett és a nyelvet tudó bevándorlót
volna szabad beengedni. Mivel ilyen szinte nincsen, ezeket az országukban kell a
szakmára és a nyelvre megtanítani. Ez
az egyetlen racionális megoldás, mert az országukban ez sokkal olcsóbb és
hatékonyabb. Ne előbb befogjuk, aztán
képezzük, és a nyelvre tanítsuk, hanem csak olyanokat fogadjunk be, akit már
kiképeztünk és a nyelvünket megtanulta. Ez sem olcsó, de tört részébe kerül
és sokszorta hatékonyabb.
Ezért kellene
az EU tagok közül a nagyobb befogadó országoknak az elmaradt, túlnépesedő és
szegénységre kárhoztatott országokban szakmai és nyelvi képzést adó iskolákat megfizetni
az oktatásért, vagy ilyen iskolákat működtetni. Ehhez olyan nagy
iskolahálózatot kell kiépíteni, ami több többszázezer végzettet, bocsájt ki
évente. Abban egyetértek, hogy az EU tagországok jól járnának, ha évente néhány
százezer képzett és nyelvet tudó munkást befogadhatnak. Ez így is tizedébe sem
kerülne, mint a hazai felnevelésük.
Ez a megoldás
egyrészt olcsóbb, másrészt hatékonyabb lenne. Abban az esetben, ha ilyen iskolarendszert az EU bérli, vagy
működteti az EU az elmaradt országokban. Ezzel nemcsak értékes munkaerőhöz
jutna, de a kibocsátó országokban és érdemes lenne bedolgozó alvállalkozásokat
létesíteni.
A legegyszerűbb megoldás az volna, ha az EU
tagállamainak a keresztény egyházai által működtetett sok száz iskolában
fizetnék meg a tanítás költségeit.
Egy olyan
iskolarendszer működtetése az EU költségvetéséből bőven fedezhető lenne azzal,
ha az agrártámogatásokat 10 százalékkal csökkentenénk, és a következő ciklustól
az angol lenne az EU hivatalos nyelve, Brüsszelben nem lenne szükség
tolmácsokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése