A háztartás forradalma

Kopátsy Sándor          EH                   2017 11 03

A háztartás forradalma

A társadalomtudomány mivel a tőkés osztálytársadalom fénykorában született, figyelmen kívül hagyta a háztartásban végzett munkát, annak ellenére, hogy ez az életkörülmények megteremtésében ugyan folyamatosan csökkent, de továbbra is jelentős súllyal szerepelt még az ipari forradalom korában is. Ezért tartottam a malomipart ebben az irányban tett jelentős lépésnek. Felmértem, hogy a megtermelt és kicsépelt búza termelése nem igényelt annyi munkát, mint a maguk megtörése, a megtört anyag szétszitálása, a kenyér elkészítése, megsütése. A gabonából kenyér készítésének egyik nehéz munkafolyamata volt a magok megtörése, és annak szétszitálása. Ezért tartottam a nők számára forradalmi technikai változásnak, amikor a gabonából lisztek őrlése kikerült a háztartásból, és önálló iparrá vált.

Harminc éve foglalkoztat a probléma, hogy Amerika és Óceánia felfedezése és benépesítése mellett a legnagyobb szerepet a kapásnövények megjelenése okozta. A kapás növények indították el a nők gazdasági szerepnek folytonos növekedését.

Európa északi fele számára a burgonyatermelés jelentette a nők számára a felemelkedésük felgyorsulását. Ez jelentette az első lépését a nők szerepe növekedése felé vezető úton.

A klímaváltozás előtt a kapás növények termelése már több ezer éve jelen volt, mint a nők házkörüli kiegészítő élelmiszer termelése. Ezt követte a szántóföldi öntözéses gabona, azaz rizs és búzatermelése, amiben a nők szerepe fontos maradt. Ők palántáztak, az aratásban, a kicsépelésben is részt vettek. Ehhez viszonyítva az első évezred végén Európában megjelenő, a természetes csapadékra épült gabonatermelésben lényegesen csökkent a nők szerepe. Abban, egészen az aratásig, jelen sem voltak. A kicsépelt gabonának élelem számára való hasznosítása ugyan a nők feladata maradt, de ezt figyelembe sem vett háztartási munkának minősítette a közgazdaságtan.

Ahogy említgettem, a nőktől átvett első feladat az volt, hogy az őrlést átvették a malmok, mint a férfiak feladatát jelentő ipari ágazat. Nyomát sem találtam annak, hogy a gabona őrlése milyen hatékonysági forradalmat jelentett, hogy a szél, illetve a víz erejének hasznosításával átvettek a férfiak. Ezzel a nők egyik legnagyobb munkájuktól szabadultak meg.

Közel egy évezred telt el, amíg megjelentek és általánossá vált az Amerikából hozott szántóföldi burgonya és kukorica termelése. Ezek azt jelentették, hogy a nők egyrészt részeseivé váltak a szántóföldi földművelésnek, másrészt nagyot nőtt a szántóföldi növénytermelés lakosságeltartó képessége is. Amíg a téli fagyot kibíró árpa és búza megjelenése elsősorban Európa déli felét emelte magas-kultúrát eltartó képessé, az amerikai hegyekből hozott burgonya a kontinens északi felén lendített nagyobbat.

Még az agrártörténészek sem ismerték fel annak a történelemformáló szerepét, hogy Amerikából megjelentek a kapás növények. A kukorica és a burgonya kétszer annyi kalóriaértékű táplálékot terem egységnyi földön, mint a kalászos gabonák. Ez a különbség az emberek táplálkozásában, a sertések hús és zsír, és a szárnyasok hústermelésében még nagyobb.

Ezeket a szempontokat világosabban látnánk, ha volnának olyan adatok, hogyan alakult az idők folyamán, és az éghajlattól függően, a lakosság táplálkozását biztosító munka aránya. Becslésem szerint, a trópusokon a munkák nagy többsége az élelem biztosítását szolgálta. A ruházkodás. a lakás, annak fűtése, a téli táplálkozást biztosító élelem, csak északon jelentett nagy feladatot. Ezt jól jellemzi egyik kedvenc mutatóm, az egy évre jutó jövedelem és a biztonságot garantáló vagyon aránya. Ez a mutató a meleg éghajlaton alacsony, a hidegben magas volt. Ez a két arány közti különbség csak a jelenkor fejlett társadalmaiban csökkent, mivel a nagyon megnövekedett szellemi vagyonigény, ami az éghajlattól független.

Érdeklődési körömben jelenős irányt változtatott, amikor megismerhettem az istállós tehéntartás történelemformáló szerepét. Hetven éves koromban kaptam meg egy középiskolai társam utolsó könyvét, ami a törökök kiűzése utáni száz évben négy dél-dunántúli megyében vizsgálta a tejtermelés elterjedését. Ebből kiderült, hogy a betelepült sváb családok tizede hozott magával tehenet, vagy üsző borjat. Ők ugyanis olyan urbanizált nyugat-német térségből jöttek, ahol már általános volt az lakóház telén épített istállóban tartott fejőstehén, és tejének nemcsak házi felhasználása, de a városi lakóknak eladott tej is. A megtartott tej nagyon fontos eleme volt a család élelmezésének, az eladott tej pedig rendszeres pénzbevétel biztosított az asszonyoknak. Ezért minden betelepült sváb asszonynak a legnagyobb vágya volt, hogy neki is legyen fejős tehene. Ezt felismerték a Bonyhádon lakó zsidó kereskedők, és Stájerből, a Dráva völgyön keresztül a svájci szimentáli fajtát hozták az üsző borjukat. Tíz év alatt minden sváb családnak volt istállóban tartott tehene. Ezt látva, alig tíz év késedelemmel, a szomszéd magyar és horvát faluk asszonyai is fejős tehenet tartottak.

A városok tejkerekedői megszervezték a tej begyűjtését, és ezzel minden családban az asszonyok havonta rendszeresen pénzhez jutottak. A magyar történelemben először jutottak a feleségek havi rendszeres pénzbevételhez. Ettől kedve a dohányzó férfiak az asszonytól kértek pénzt dohányra és fröccsre a kocsmában.

Legalább ilyen fontos volt az asszonyoknak, hogy könnyebbé és egészségesebbé vált a család élelmezése. A tej és a burgonya értékes táplálék volt, a disznót is csak ott lehet hizlalni, zsírról, szalonnáról gondoskodni, ahol kukorica és burgonya is van. Azt pedig csak később tudtam meg, hogy a fejfogyasztás hatására megszűnt a két legnagyobb népbetegség a korai gyermekhalandóság és az angolkór. Ahol van tej, ott könnyebb a gyerekek táplálása, és ott nincs angolkór.

Számomra érdekes volt, hogy miért hívták a magnéziumhiányból származó csontritkulást angolkórnak. Még nem találkoztam olyan orvossal sem, aki tudta volna, pedig nagyon egyértelmű. A fűben, gazdag Angliában a vidéken élők nem szenvedtek tejhiányban, a városokba költözött proletárok annál inkább. A tejben gazdag táplálkozásról tértek át a tejhiányosra. Ezért lett tipikusan angol népbetegség a gyenge csontozat. Magyarországon pedig azért, mert nem fejték a teheneket, a szilaj magyar szarvasmarha soha nem látott istállót, csak a borjának adott elég tejet.

A Kádár-kor végén pedig a hűtőszekrény elterjedése javított sokat a falusi háztartások élelmezési gondján. A lakosság számára azért volt nagy lehetőség a 70 dolláros külföldre utazás, mert hűtőszekrényt vásárolhattak. Ez pedig az értékéhez viszonyított legjobb befektetés volt. A városi középosztály már használta a jégszekrényt, amik a jegesektől vásárolt jégtáblákkal működtek. A falvak gongját ezzel azonban nem lehetett megoldani.

Az elektromos műtőszekrény volt a vidéki háziasszonyok vágya. Ez tette lehetővé, hogy a háziállatokat akkor vághassák le, amikor erre alkalmassá váltak. Ennek a baromfijak tartásában volt a legnagyobb jelentősége. Baromfit a szegény családok is tarthattak, de ezeket csak akkor lehetett levágni, amikor elfogyasztották. A hűtőszekrény azonban lehetővé tette, hogy hetekre, hónapokra lehetett tárolni a húsokat. Akkor kiszámoltam, hogy egy nagyobb családban a hűtőszekrény olyan beruházás, ami egyetlen év alatt megtérül. Az ilyen ritkaság volt a mobil telefonok előtt.

Az étkezésről történő ipari gondoskodást az üzemi étkeztetés jelentette. Arról mg nem találtam elemzést, hogy egy étkezést hány órai munkával termel meg a konyhaipar, és mennyivel a háziasszony. Pedig ez az ipari forradalom több nő munkáját takarította meg, mint a varrógép. Mivel azonban nem a szakszervezeti tagokat érinti, nem is hallottam tiltakozást miatta.

Ebbe az írásba pedig azért kezdtem, mert egy szaklap írását arról olvastam, hogy az egyik gyorsan fejlődő ágazat a családoknak kiszállított étkeztetés. Jelenleg évente a fejlett társadalmakban és a gyorsan fejlődő Kínában évente 50 millióval növekszik a házhoz szállított koszt. Nem tudok mondani másik olyan technikai változást, ami ilyen gyorsan terjedt el. Ha azt vesszem figyelembe, hogy minden család napi öt óra munkát takarít meg azzal, hogy nem otthon főznek, hanem a kosztot hozatják. Az ötórai munka megtakarítása egyórai munkavérbe kerül. Erre sem tudok hasonló példát, ami évente 50 millió családdal többet jelent.

Az is figyelemre méltó, hogy a gyors növekedést két szektor okozza.

A felső oktatási intézmények gyors térhódítása étkeztetést igényel.

A nők foglalkoztatása. A kereső nők számára egyértelmű, hogy mennyivel racionálisabb dolgozni, és pénzt keresni, mint háztartást vezetni.

Ezt a diplomás nők viszonylagos magas keresete váltja ki. Minél nagyobbak a keresetarányok, annál több racionális megoldás születik a társadalmi munkamegosztásban.