2017. november 3., péntek

500 éves a reformáció

Kopátsy Sándor                PV                    2017 11 01

500 éves a reformáció

Amennyire örülök, hogy először lehet a reformációt szinte nemzeti ünnepnek tekinteni, fel sem merül annak bemutatása, hogy mint jelentett a reformáció a magyar társadalom fejlődése szempontjából, minek köszönhetjük, hogy a hisztérikus Habsburg ellenreformációt túlélhette az ország. Említés sem történik arról, hogy a reformációt milyen fergeteges sikerrel fogadta a magyar társadalom az arisztokráciától a jobbágyágig. A becslésem szerint, mikor a Habsburg Monarchia császárt fogadtuk el magyar királynak, az ország lakosságának a többsége református.
Miért volt olyan népszerű a reformáció? Ezt a kérdést a történészek sem vetik fel. Elsősorban azért, mert 500 évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a katolikus klérus uralma és befolyása egyáltalán lehetővé tegye, hogy tárgyilagosan beszélhessünk a reformáció szerepéről.
Én Erdei Ferencnek köszönhetem, hogy a reformátusvallás legalább másodhegedűsként egyáltalán megmaradhatott. Ő tárta fel először, amit korábban nem lehetett kimondani: A reformáció eltűnt volna, ha az ország négyötöde nem kerül oszmán hódoltság, illetve Erdély, mint provincia a szultán felügyelete alá. Ezt a tényt még a protestáns egyház vezetői is szemérmesen elhallgatják. Jó húsz éve olvastam a történelmi közlemények között, hogy Werbőczy, mint a királyi Magyarország küldötte vett részt a Német-Római Császárság Regensburgi nemzetgyűlésén, ahol megkereste Luther, aki igyekezett őt felvilágosítani. Luther is csak azért lehetett résztvevő ebben a gyülekezetben, mert a Spanyol Osztrák Habsburg császár hatalmát veszélyezteti az Oszmán Birodalom terjeszkedése. A szulán ugyan meghódította a keresztény Balkánt is, és a közép-európai Magyarországot, de ott sem térített, ahogyan Magyarországon sem. Werbőczy ezt leírta a naplójában. Öt évvel később ismét ott volt Werbőczy és most ő kereste fel Luthert. Ezt is leírta a naplójában.
A magyar történelem szempontjából olyan fontosnak tartottam Luther véleményét, hogy protestáns egyház vezetőknél érdeklődtem utána. Senki nem tudott ennek létezéséről. Jó tíz évvel később, egy értelmiségi találkozón került mellém egy barátom és a felesége, aki a Budapesti református egyházkerület könyvtárában dolgozott, és közölte, hogy ott őrzik Werbőczy naplóját és abban a két Lutherrel való találkozás is szerepel.
Ritkán használom a történelemben a mi történt volna, ha valami megtörténik. Ennek alapján vetettem fel: Hogyan alakult volna a magyar történelem, ha a szultán seregeinek sikerül Bécset is elfoglalni? Ez a kérdés azért izgatott, mert öreg koromban tudatosult meg bennem, az alföldi városok önkormányzataiban a parasztpolgárosodás jelentősége. Ebből pedig az következett, hogy a magyar társdalom végzetes polgárhiányosságát először az Oszmán Hódoltságban törtük meg a városok és községek önkormányzataival. A parasztpolgárok ugyan nem lettek az országos politika szereplői, de a maguk lakóhelyén független polgárok lettek. Függetlenek abban is, hogy protestánsok maradhattak. Ennek szimbóluma, hogy Debrecen a magyarországi kálvinisták Rómája lehetett.
Ezért kellett volna a reformáció ünnepén azt is hangsúlyozni, hogy azt a nemzeti ünneplést az oszmán megszállásnak is köszönhetjük.
Van azonban egy ennél is nagyobb panaszom. Azt ugyan most is hangsúlyozták, hogy a reformáció mennyivel szabadabb, modernebb vallás, de ennek a tényekkel való alátámasztása hiányzott. Számomra a keresztény egyházak közti különbséget nem mérik, pedig lehetne. Ez ugyanis könnyebb volt a szovjet megszállás előtt, amíg a vallási hovatartozást nyilván tartották. Egyértelmű volt, hogy a leggazdagabbak, a legiskolázottabbak a nem is keresztények, a zsidók voltak. A keresztények között a lutheránusok és a kálvinisták voltak az elsők. A lutheránusok ezt a germán etnikumúaknak, a kálvinisták az egykézésüknek köszönhették. A római katolikusok csak a görög-keletieket és az ortodoxokat előzték meg. Ma is ez lenne a sorrend, ha mérni lehetne.
Jelenleg a fenti sorrendet az országok társadalmi fejlettsége bizonyítja.
Nem véletlen, hogy a múlt század küszöbén Max Weber még a puritánok helyett, protestánsokat tekintette a többi kereszténynél alkalmasabbnak arra, hogy a másik keresztényeknél gazdagabbak legyenek. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az ENSZ európai tagjai között az első tíz ország lakossága vagy protestáns, vagy ugyan katolikus, de protestáns módon élő. Ezt a tényt minden vallási dogmánál fontosabbnak tartom. Ezért a reformáció 500 éves ünnepén minden vallásra vonatozó összevetésnél fontosabbnak tartom, hogy hol, mekkora az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, hány éve végeztek az iskolában. Ebben egyértelmű tény, hogy a négy legfejlettebb társadalmú ország Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország. Ezt azzal is indokolnám, hogy Krisztus példamutatását ebben a négy országban valósítják meg a leginkább következetesen.

Ha az isten irányítja a népek, azon belül az egyedek sorsát, akkor az a nép, az a vallás tetszik jobban az istennek, amelyik jobban él. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése