Széchenyi István a legnagyobb magyar

Kopátsy Sándor                 EE                  20116 10 12

Széchenyi István a legnagyobb magyar

Ahogy a pályám a gazdaságpolitika területére tévedt, ösztönösen elővettem a számomra politikai zseninek tartott Széchenyi műveit, és megdöbbenve tapasztalhattam, hogy ő értette meg igazán a vasút századában kínálkozó lehetőségeket. Azt, mint jelent, hogy az emberek és az áruk térbeni mozgatása hogyan alakítja át az emberiség, azon belül az államok sorsát. Felismerte, hogy a távolságok legyőzése mennyire át fogja alakítani az emberiség sorsát.

Erről nekem már tízen éves koromban volt tapasztalatom, amikor megkaptam az első kerékpárt. Ennek köszönhetően számomra az egynapi járóföld öt-tízszeresére nőtt. Mozgásterületem a városunkból a megyénkre terjed ki. Első kerékpáros felismerésem az volt, hogy megtanultam, minden etnikumunk jelentősen másként él. Azzal szórakoztam, hogy hányadik háznál ismerem meg, hogy magyar, sváb vagy horvát, illetve katolikus, vagy református faluba értem. Vagyis tízen évesen felismertem, hogy minden etnikumnak, minden vallásnak más életviteli mód felel meg.

Ezeknek a kerékpáron megtett utaknak köszönhettem, hogy ösztönömmé vált, hogy nem lehet az eltérő etnikumokat és vallásokat azonos kaptafára kényszeríteni. Minden népnek, minden viselkedési kultúrának, minden eltérő természeti környezetben más utat kell járni.

Ezért éreztem tíz éve, amikor azt olvasom, hogy Kína évente 50 millió kerékpárt exportál Afrikában. Ezek tudják, hogy a szegény ember eddig szinte csak gyalog járt. Lovon csak a pásztorok és a gazdag emberek jártak. A feudális magyar társadalomban csak a földbirtokos, a lovag közlekedett lóháton. A szegény emberek első olcsón tarthatott lova a kerékpár volt. Aztán lett Ázsiában a mai szegények lova a moped, a gazdag világban pedig a gépkocsi.

Az ókori világban pedig az áruk mozgatására a lassú vízen történő szállítás.

Ezek tükrében a szárazföldön a személyek és áruk mozgatásában a vasúthálózat kiépítése jelentett először forradalmi változást. Még nem írta le egyetlen történész sem a tényt, hogy a Kárpát Medence a vasútnak köszönhetően tizednyi közelségbe került az áhított Nyugat-Európához. E térség ezer éves történelemben ez volt a leglényegesebb változás. Széchenyi ezt ilyen következetesen nem fogalmazta meg, de ennek tudtában élt. Ezért lett az első kormányban a közlekedés felelőse. Erre utalt az is, hogy nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy mindenkinek legyen órája, és percekre pontosan érkezzen.

Széchenyit azért is csodálom, mert felismerte a Tisza völgyének ármentesítését. Ennek köszönhetjük, hogy a Kárpát Medence mintegy negyedével több lakójának adhat kenyeret. Számomra ez szimbólum. A történészek még ma is az országok nagyságát a területükkel, nem pedig annak eltartó képességével mérik. Széchenyi máig az egyetlen, aki felismerte, hogy akárcsak a parasztok földjének nagyságát nem a területtel, hanem a redukált szántóval kell mérni. Mivel a Kárpát Medencének mintegy hatoda volt árterület, azok ármentesítésének köszönhetően hatodával nagyobb lehet az ország lakosság eltartó képessége. Még ezt sem írta le senki, pedig Széchenyinek több szántóterületet köszönhetünk, mint az agyonharangozott Bécsi Döntéseknek, amiből semmit nem sikerült megtartani.

Ezért vagyok az alföldi homokok öntözésnek híve, mert azzal a keveset termő pusztából tízszer-százszor többet termő kertet lehetne varázsolni. Ez lenne a valódi ország gyarapítás.

Öreg koromra azonban Széchenyi legnagyobb érdemét annak tartom, hogy kétszáz évvel korát megelőzően felismerte, hogy elsősorban nem a termőterületet kell nagyobbítani, hanem az emberfőket kell kiművelni. Ez az ó korában még nem is volt annyira egyértelmű, mint a jelenben, és még sokkal inkább a jövőben. Azt sokáig én sem ismertem fel, hogy a redukált szántóval csak a földek hasznosítási potenciálját lehet mérni. A jelenkori mezőgazdaságban már az a legfontosabb, milyen a megművelője. A külterjes földhasznosítás eredménye a föld termőképességétől függ. Minél belterjesebb a termelési mód annál inkább a hasznosítója képességétől függ. A legelőn is fontos hogy milyen a pásztor, de a kertészetben, a szőlészetben egyre inkább a művelője képességén múlik. Dániában nem a földek sokkal termékenyebbek, hanem azok jobbak, akik megművelik.

Pár éve olvastam, hogy a világ szőrme piacára 1.500 dán farmer több nemes prémet visz, mint Oroszország. Ráadásul ezeknek a farmereknek az adóhivatalokba bejelentett jövedelme több mint egy miniszteré.

Ezért idézgetem a tanácsomat. „Ha a családok felső harmadában annyi gyermek születne, mint az alsóban és az alsóban pedig csak annyi, mint a felsőben, ötven év múlva háromszor gazdagabb ország lennénk, mint a jelenlegi gyermekvállalási struktúra fennmaradása esetében.”

Ezzel lényegében én is azt hirdetem, amint Széchenyi. A jövőnk elsősorban azon múlik, hogyan neveljük fel a következő nemzedéket.