Rossz úton jár a szakszervezet és a munkaügy

Kopátsy Sándor                 EF                   2016 11 25

Rossz úton jár a szakszervezet és a munkaügy.

A következő év költségvetésének jóváhagyása során emelik a nyugdíjakat és a béreket, legjobban a minimálbért. Ezt lehetővé teszi az ország pénzügyeinek javulása. A javulás elsődleges pénzügyi oka, hogy gyengült a forint a nemzetközi valutákhoz képest. Ennek joggal örülnek a dolgozók és a nyugdíjasok. A hibás foglalkoztatási politikai és a nyugdíjrendszer azonban inkább romlik, mint javul.

Minden demokratikus ország nyugdíj rendszere eleve hibás.

Elsősorban a nyugdíjrendszert akarom röviden elintézni.

A rendszerváltás után a liberális közgazdászok alapvető hibát követtek el azzal, hogy kierőszakolták a magán nyugdíjpénztárak bevezetését, annak ellenére, hogy nem volt, és ma sincs olyan nyugdíjpénztár, amelyik vagyona fedezné a várható nyugdíjak fedezetét. Ez következik abból, hogy a felsőoktatás terjedése hatására egyre késik a munkába lépés a nyugdíjkorhatár emeléséhez, és még inkábba várható életkorhoz viszonyítva.

Amikor az Antall kormány idején létrejött az Országos Nyugdíjpénztár, döbbentem meg azon, hogy a nyugdíjrendszerünk becsapja a képzetlen munkaerőt, mindenekelőtt a cigányokat. A nyugdíjrendszerek, nemcsak a magyar, nem veszi figyelembe, hogy a várható életkor függhet az etnikai hovatartozástól, az iskolai végzettségtől és a jövedelem szinttől. Ezt mindennél jobban jellemzi az adat, amit ugyan mi nem mérünk, a cigányok és a képzettséggel nem rendelkező nem cigányok, a nyugdíjkorhatár után fele annyi évet élnek, mint a diplomások. Ezért ezeket becsapjuk azzal, hogy a nyugdíjrendszer nem számol a nyugdíjat évező évek számával. Ez a tőkés országok magán nyugdíjbiztosítóinál alapvető szempont.

Itt csak megjegyzem, hogy a keresetarányos nyugdíjrendszerrel eleve nem érték egyet, mert az azon alapszik, hogy a nyugdíjak legyenek keresetarányosak. A társadalom érdeke azonban az volna, hogy a nyugdíjak a gyermeknevelés hatékonyágával legyenek arányosak. A jelenben dolgozóknak a nyugdíjára a fedezetet a következő generáció teljesítménye biztosítja. Ezért egy diplomás felnevelése nagyobb fedezetet teremt, mint hat képzetlené. Nincs semmi reális alapja annak a kalkulációnak, ami a 100 dolgozóra jutó nyugdíjasok arányával méri a fedezetet. Nem a dolgozók száma, hanem jövedelemtermelése a jó fedezeti alap.

A jó foglalkoztatási feltételek.

A jó foglalkoztatási feltételek alatt azt kell érteni, ami magas és egyenletes foglalkoztatást eredményez. A legfontosabb foglalkoztatási cél, hogy a társadalom munkaerejének a kihasználtsága legyen magas. Ezt az elsődleges társadalmi feladatot az EU tagországai is alacsony szinten telesítik, de Magyarország ezen belül és szégyenteljesen szerepel. Ezért aztán az a hibánkat nemcsak mi, de Brüsszelben is elhallgatják. Pedig az EU lemaradásának ez az egyik oka.

Az EU országok foglalkoztatási rátája 65 százalék. A négy óceánokon túli angolszász országban 70, a Távol-Keleten pedig 80 százalék.

A négy óceánokon túli angolszász országban a foglalkoztatottak évente 180 órával, a Távol-Keleten pedig 300 órával többet teljesítenek, mint az EU tagországokban. Ez önmagában magyarázatot ad arra, hogy a legutóbbi tíz évben az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem az óceánokon túli angolszász országokban kétszer, a Távol-Keleten négyszer gyorsabban nőtt, mint az EU tagországokban.

Az EU egésze, de ezen belül is Magyarország élen jár a nem dolgozásban, és erre tett rá a jelenlegi bérrendezés egy lapáttal.

A munkaügyesek azzal büszkélkednek, hogy egyre csökken a nyilvántartott munkanélküliek aránya. Arról azonban hallgatnak, hogy az EU 27 tagországa között Máltával az utolsó helyen állunk.

A szakszervezetek pedig arra büszkék, hogy emelkednek a bérek. Azzal nem számolnak, hogy a képzetlen munkaerő, mindenekelőtt a cigányság még jobban ki lesz zárva a munkaerőpiacról.

A társadalom érdekét szolgáló foglalkoztatás megvalósításának egyik feltétele az adatok ismerete.

Látni kell a foglalkoztatás szintjét. Rossza az olyan foglakoztatás politika, ami nem biztosítja a 75 százalékos szint elérését. Ez a mutató Magyarországon botrányosan alacsony, 55 százalék körül mozog. Ezzel a foglalkoztatási szinttel nem lehet a gazdaság versenyképes.

Látni kell a foglakoztatási ráta bontását. E mutató részletes területi, képzettségi és etnikai bontása még rosszabb.

A területi bontás leleplezné, hogy Nagy-Budapest és Észak-Dunántúl viszonylag jól áll. A többi térségnek kedvezményeket kellene adni.

A diplomások foglalkoztatása viszonylag kielégítő, de a képzetleneké botrányosan alacsony. Ezért a jó munkaerő árát emelni, a gyengéjét csökkenteni kellene.

A foglalkoztatás etnikai bontása azonban botrányos. Ez csak a cigányságra vonatkozik. Azok foglalkoztatása olyan alacsony, hogy szigorúan titkos. A cigányság problémájával foglalkozóknak sincs adatuk, de 30 százalékra becsülik. Nyilván néhány közép-európai országban is hasonló a helyzet. A fejlett világban azonban ez elképelhetetlen. Nyugat-Európában a törökök és az arabok foglakoztatása meghaladja az 50 százalékot. Ezért a cigányság foglalkoztatási feltételeit jelentősen olcsóbbá kell tenni. Ezt a feladatot sürgeti az a tény is, hogy az a reménytelenül alacsonyan foglalkoztatott etnikum az átlagosnál sokkal gyorsabban szaporodik. Ez a szaporodási adat is szigorúan titkos, annak ellenére, hogy a tény nemzeti tragédia.

Ha sorolni kellene a legsürgősebb feladatokat, akkor én az első helyre a cigányság, általában a képzetlen munkaerő foglalkozatását tenném.

Az is tudatosítani kellene, hogy nem a bérekkel kell bűvészkedni, hanem a munkaerő árát optimalizálni. Elsősorban munkaerő ára nemcsak a munkás bére, hanem a bérjárulék is. De még ehhez is hozzájárul a gyenge munkaerő felvételével járó kockázat is. A szakszervezetek a felmondási feltételek növelését követelik. Nem számolnak azzal, hogy a gyenge munkaerő esetében nagyobb a kockázat, hogy nem felel meg. A gyenge minőségű munkaerő felvétele estében nemcsak a nem megfelelés kockázata nagyobb, hanem az azzal járó jogi nehézség is. Javulna a gyenge minőségű munkaerő foglalkoztatása nemcsak nálunk, de a fejlett Nyugton is, ha megkönnyítenék a felmondást a képzetlen és tartósan munkanélküliek esetében. Ez látszólag az ilyenekkel szemben sérelmesnek tűnik, pedig elsősorban ezek érdekét szolgálná, bátrabban alkalmaznák őket.