A házasság előtti együttélés

Kopátsy Sándor                 EE                   2016 09 28

A házasság előtti együttélés

Azzal, hogy mi történik Kínában, alig foglalkozik a sajtó, pedig az az emberiségnek azt az ötödét jelenti, és ott történik, ahol a leggyorsabb a társadalmi átalakulás. Azt még figyelemmel kísérjük, hogy Kínában milyen reformot vezettek be, hogy piacosították a gazdaságot, és egyre korlátozták a gyermekvállalást. Arról viszont alig esik szó, hogyan alakult át a lakosság viselkedése. Pedig ott az emberek viselkedése is gyorsabban és jobban változik. Ha a jövőt látni szeretnénk, Kínát kell figyelnünk.

Egy ilyen, a házasság előtti együttélés adatai ütötték meg a figyelmemet. 1980-ban még a házasságkötés előtti együttélés nem haladta meg az 1 százalékot, jelenleg pedig 40 százalék felett van. Ez azt jelenti, hogy a városi lakosság körében 80 százalék felett házasság előtt együtt élnek a fiatalok. Külön a falusi lakosságról ugyan nincsenek adatok, de ott lassan jár az erkölcsi átalakulás órája. Ez az együttélési mód szinte csak a városokban gyorsult.

Ez a jelenség ugyan az egész világon terjed, de nem ilyen gyorsan. Előfeltétele, hogy megoldhatóvá vált a fogamzás nélküli szexuális élet. Ennek hatására a fiatalok házasság előtti szexuális élete még ennél is gyorsabban terjed. Kínában a fiatalok 70 százaléka már a házasság előtt szerzett szexuális tapasztalatokat.

A keresztény kultúrában ezt nem is mérik, ha mérik, sem publikálják. Azt, hogy ez szinte a fejlett Nyugaton is általános, mutatja tény, hogy a házasságok egyre jobban a szexuális értettség utánra tolódnak. A legfejlettebb társadalmakban a házasságot kötők átlagos kora a húszas évek végén van. Ennek ellenére aránytalanul alacsony a házasság előtti és a házasságon belüli szülések száma. Ezt csak a fogamzásgátlás elterjedése teszi lehetővé. Az a tény, hogy a fejlett társadalmakban a nők termékenységi mutatójának átlaga a két szülés közelében ingadozik, azt jelenti, hogy általános a fogamzásgátlók használta. Ez a mutató fogamzásgátlók nélkül, a jelenlegi várható életkor mellett 5-6 szülésnél is több lenne. Ennek ellenére, a keresztény egyházakban a fogamzást elkerülő szexuális élet paráznaság, halálos bűn. Ezt különösen komolyan veszi a római katolikus vallás. Nem hiszem, hogy volt olyan vallási bűn, aminek az elterjedése olyan nagy lenne, mint a fogamzásgátlás használata.

A vallások társadalmi szerepének csökkenését az okozza, hogy a vallási parancsok, a bűnök az ókorban születtek. Az ugyanis egyértelmű, hogy a házasságon kívüli szexuális élet elkerülhetetlenné tette a fogamzást, az pedig súlyos társadalmi problémákat okozott. A minél több gyermek születése ugyan egyetlen termelésre épült társadalomban nem volt érdek, mert minden osztálytársdalomban lényegesen többen születtek, mint amennyire az életér optimális eltartó képessége megkívánt. Ennek ellenére minden társadalmi közösség, a családtól az államig, az egymás rovására történő térhódításra törekedett. Ebben a vetélkedésben az erőviszonyok elsősorban a létszámtól függtek.

Az osztálytársadalmak olyan felépítmények voltak, amelyek létszáma minden társadalmi szinten a kívánatosnál gyorsabban nőtt, ezért viszonylag túlnépesedettek voltak, de csak egymás rovására növelhették az életterüket.

Ebből fakadt, hogy a Tíz Parancs nem az emberiség, hanem a zsidó nép érdekét fejezte ki. Sokasodás nem az emberiségnek, hanem a zsidó népnek, sőt minden népnek az érdeke volt. Vagyis a Tíz Parancsot átvevő keresztény és mohamedán vallás úgy lett világvallás, hogy az ókorban egyetlen nép, a zsidók érdekét kifejező parancsot, hogy szaporodjatok, átvette.

A termelésre épülő társadalmak világvallásának azt kellett volna parancsai között szerepeltetni, hogy ne szaporodjatok, mert ha az emberiség 1-2 ezreléknél gyorsabban szaporodik, akkor szükségszerűen a halálozás fokozása lesz az emberiség elsődleges feladata. Ez azonban azért nem valósulhat meg, mert minden társadalmi sejt a másikak rovására akart életteret növelni, ennek érdekében erősnek, azaz nagyobb létszámúnak kell lenni. Az egységek, a családok, a települések, a térségek, az országok csak erőszakkal tudtak a másikak rovására életteret szerezni, tehát olyan vallásra volt, és van szükségük, amelyik a szaporodásra buzdít.

Ugyanakkor a társadalmak nem engedhették meg, hogy a származás, a szülők személye nem megállapítható. Ezért eleve csak a házaspárok szaporaságára építhettek. Ezt a társadalmi érdeket játszotta át a muzulmán társadalom azzal, hogy a birodalom apparátusát olyan gyermekek felnevelésével biztosították, akik maguk sem ismerhették származásukat. A szultán korlátlan hatalmát, akaratának megvalósítását olyan rabszolgáira bízta, akiket gazdagon jutalmazott, de az életük felett ő rendelkezett, akiknek vagyonát, hatalmát nem örökölhették a gyermekei.

Ez volt arra a példám, hogy az osztálytársadalmakban is előfordult annak a kijátszása, hogy a vallás parancsa és a nép, az ország érdeke közti ellentmondást kijátsszák. A kínai és az oszmán kultúra sikerének kulcsa az volt, hogy a korlátlan hatalom nem ütközött a hatalmat végrehajtó apparátus érdekével.

A gyermekvállalást korlátozó zseniális megoldást azonban a nyugat-európai feudális társadalom jelentette. A történészek máig nem ismerték fel, hogy Nyugat-Európa azért kerülhetett minden más társadalommal szemben, a társadalmi fejlődés élére, mert korlátozni tudta a túlnépesedését azzal, hogy csak a legális házasságban születetteket fogadta be, a gyermeket vállalható házasságok számát a jobbágytelkekhez kötötte. Ennek lett a következménye, hogy a házasságkötések jó tíz évvel kitolódtak, amivel az első 2-3 szülés lehetetlenné vált. Vagyis a nyugat-európai feudális társadalomban a spontán népszaporulat fele volt annak, mint az összes többi kultúrában. A nagycsaládos társadalmi forma ugyanis nem tette lehetővé a gyermekvállalás késleltetését.

Nyugat-Európának abban is szerencséje volt, hogy a jobbágyfelszabadítás ugyan felszámolta a gyermekvállalás korlátozhatóságát, de ugyanakkor az iparosítással járó urbanizáció megnövelte a halandóságot, és a viszonylag lakatlan térségek, mindenekelőtt Amerika felfedezése, megtízszerezte az életterét.

Az ugyan köztudott volt, hogy a 19. század közepéig a városokban mindig olyan magas volt a halandóság, hogy a lakosság létszáma csak folyamatos bevándorlással volt biztosítható. Az ipari forradalom során az urbanizáció, vagyis a városokban élők aránya megtöbbszöröződött, ezzel a halálozás társadalmi szinten nőtt. A történészek máig nem dolgozták fel, hogyan alakult a várható életkor, a spontán népszaporult az ipari forradalom után, a várható életkor csökkenésének hatására. A történészek nem veszik figyelembe, hogy a proletárok várható életkora jóval kisebb volt, mint a jobbágyoké.

Nyugat-Európában a népszaporulatot fékezte a kivándorlás is. Amerika felfedezésének gazdasági előnyeit ugyan hangsúlyozzák a történészek, de azt meg sem említik, hogy fajunk történetében a legnagyobb népvándorlást az európaiaknak Amerikába való kivándorlása jelentette. Ez volt az egyetlen példa a történelemben arra, hogy egy kultúra élettere tízszeresére nőtt. Még tized ekkora élettér növekedésre sem találunk példát. Ennek ellenére ennek hatásáról még említést sem teszünk.

Még nem írta le senki, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb pozitív hatású eseménye a kiscsaládos jobbágyrendszer volt. Ehhez csak az 1990-es kínai gyermekvállalási korlátozás hasonlítható. A nyugat-európai kiscsaládos jobbágyrendszer az akkor huszadnyi emberiség tizedét sem érintette, és csak harmadával csökkentette a születések számát. A kínai egyre korlátozott gyermek vállalás a népesség növekedését csökkenésig korlátozta, és az emberiség ötödét érintette.

Még utalást sem találtam arra, hogy az ipari forradalmat is a kiscsaládos jobbágyrendszer szülte. A munkaerő korlátozott mennyisége szülte az ipari forradalmat. Technikai forradalom csak ott született, ahol munkaerőhiány volt. A nagycsaládos társadalmakba csak kívülről, Nyugtról hatolt be az iparosítás. A gyarmatokon nem a helyi társadalom, hanem a nyugati tőke iparosított. Azt talált ott olcsóbb munkaerőt.

Ezt a kedvező alkalmat számolta fel a tudományos és technikai forradalom, ami már nem az olcsó, hanem a jobb munkaerőt kereste, még akkor is, ha az drágább volt.

A második világháborút követő gazdaságtörténelmet az alakítja, hogy a konfuciánus kultúrában élő népek olcsó és mégis jó munkaerőt jelentenek. Az a tény, hogy a tömegáruk egyre nagyobb hányadát a távol-keleti olcsó munkaerő termeli, valami olyan ismétlődött meg, mint az ipari forradalom idején. A tömegfogyasztású termékek viszonylag olcsók lettek. Akkor a széles tömegek számára a legfontosabb áruk az öltözködést szolgálták. Főleg a pamutáru vált szinte mindenki számára elérhetővé. A jelen korban azonban még az öltözködésnél is fontosabb igényt jelentenek a háztartási felszerelések és a kommunikációs eszközök. Ezek többségét a Távol-Keleten gyártják, méghozzá sokkal olcsóbban, mint ahogyan ezt a tízszer drágább és mégis kevésbé megfelelő munkaerővel a gazdag országok termelték volna.

Még senki sem számolt utána, hogy mennyibe kerülne a ruházat, a kerékpár, a telekommunikációs eszköz, ha nem a Távol-Keleten gyártják. Ha ezeket a termékeket Egyesült Államokban gyártanák, lényegesen drágább, a szegényebb rétegek számára ilyen mértékben elérhetetlen lenne. Vagyis a szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lennének.

A szüleimtől öröklött vallásom a római katolikus kereszténység legnagyobb hibáját abban látom, hogy a kor legnagyobb hibájának a túlnépesedésnek bigott hirdetője. Ebből fakad, hogy a hívei egyre jobban lemaradnak a protestánsokhoz képest. Nem ismerek semmi adatot arról, hogy mennyivel szaporábbak a katolikusok, mint a protestánsok, ere csak következtetni tudok abból, hogy Amerikában a katolikus népek lényegesen szaporábbak, mint a protestánsok. Pedig még azok is használják a vallásuk által paráználkodásnak ítélt fogamzásgátlókat.

Nem azt állítom, hogy a latin népek, ha protestáns vallásra tértek volna, úgy élnének, mint a protestánsok, csak azt, ha az egyházuk nem olyan szigorúan értelmezi a fogamzásgátlóval gyakorolt szexuális életet, pár százmillióval kevesebben lennének. Tehát abban, hogy a latin-amerikai országok egyre jobban lemaradnak, abban az játssza a fő szerepet, hogy az elviselhetőnél gyorsabban szaporodnak. Véleményem szerint, a latin-amerikai katolikusok évente mintegy 2 százalékkal gyorsabban szaporodnak, az eleve behozhatatlan hátrányba hozza őket.

Ahogyan az elmúlt negyedszázad legnagyobb eredményének tartom, hogy Kína lakossága ilyen rövid idő alatt 500 millióval csökkentette a népszaporulatát, úgy a Nyugat egyik nagy bűnének tartom, hogy a katolikusok, főleg Amerikában, a gyarmatosítás óta, ennyivel túlnépesedtek.