Gondolatok az amerikai elnökválasztásról

Kopátsy Sándor                 PP                   2016 08 18

Gondolatok az amerikai elnökválasztásról

Véleményem szerint, az angolszász országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok választási rendszere lényegesen jobb, mint a többi demokrata nyugati országé. Ezt első sorban azzal magyarázom, mert nincs a választási ciklusok között kormánybuktatás, vagyis a választási győzelem a ciklus végéig tart. Ráadásul, gyakorlatilag két párt versenyez a hatalomért. Nagyon kevés lehetősége van a harmadik jelölt indulására. Gyakorlatilag az előválasztások után két elnökjelölt marad.

Ezt azért tartom fontosnak, mert a győztesnek egy ciklusra lehetőséget ad arra, hogy bizonyítson.

Azt ugyan elismerem, hogy az erős polgárságú országokban az egyetlen párt választásoktól független hatalma nem lehet hatékony, de vallom, hogy az élenjáróknál lényegesen kevésbé fejlett társadalmakban az egyetlen párt hatalma indokolt lenne. Azt pedig meggyőződéssel mondom, hogy még nem találkoztam olyan ténnyel, hogy az olyan ország, amiben az egy lakosra jutó jövedelem az élenjárókénak a negyede, vagy még annál is kisebb, sokpártos demokráciával, listás törvényhozó helyekkel felzárkózott volna. Nyugaton a demokráciával való felzárkózás csak a háborút követő ötven évben volt, amikor a puritán népek demokratikus politikai felépítményükkel erősítették meg a társadalmi fejlődésben előtte megszerzett fölényüket.

Az ENSZ társadalom fejlettségi ragsorában az első tíz legfejlettebb állam, a városállamok nélkül, kivétel nélkül protestáns. Leírom a ragsort. Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Új-Zéland, Finnország, Svájc, Hollandia és végül az Egyesült Államok, a történelemben soha nem ismert szuperhatalom, tudományos, gazdasági és katonai téren egyaránt. A másik három óceánokon túli angolszász ország mögötti szereplését azzal magyarázom, hogy hozzájuk képest sokkal nagyobb az olyan etnikumok súlya, amelyek visszahúznak. Elsősorban az afrikaiak és a latinok. Ezek nélkül előttük volna.

A második tízben csak a Nyugat és a Távol-Kelet puritán erkölcsű népei vannak. A legjobb helyezésű latin ország, Franciaország a 23. helyen van.

Ennél világosabban nem igazolhatta volna az élet Max Weber jó száz éve megfogalmazott felismerését: A jelenkorban a puritán népek minden más kultúra népeinél hatékonyabban működtethetik a társadalmat. Ő akkor még nem láthatta, hogy a konfuciánus népek a Távol-Keleten még a protestánsoknál is puritánabbak. A 20. század második felében a két leggyorsabban fejlődő társadalmú ország Dél-Korea és Tajvan. (Megjegyzendő, hogy a rangsor az egy lakosra jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság alapján készül.)

Az Egyesült Államokban a jelenleg folyó elnökjelöltségi harc arról győzött meg, hogy a két nagy párt jelöltje nem szerencsésen szelektálódott ki. A Demokrata Párt jelöltje túl liberális, a Republikánus Párté pedig alkalmatlan. Minden valószínűség szerint a demokrata elnökjelölt asszony győz, és a republikánusok törvényhozási súlya nő. Az Egyesült Államok fölénye azonban alig változik. Az alkotmányuk alkalmas arra, hogy egészségesen átélje a politikai tévedéseket is.