Az iráni atomfejlesztés elleni embargó

Kopátsy Sándor                 PP                   2015 07 16

Az iráni atomfejlesztés elleni embargó

Először történik meg az atombomba elleni védekezésben racionális lépés. Ennek két előfeltétele jött létre.

Megszűnt az olajhiánytól való indoktalan félelem. Ezt még Eisenhowernek, a második világháborús főparancsnoknak volt a véleménye, hogy az Egyesült Államok szuperhatalmi szerepének stabilizálásához szükség van az arab államok által garantált olajra. Neki ebben igaza volt. Legfeljebb ennek érekében nem kellett volna az arab világ belső egyensúlyába folyamatosan két balkezesen beavatkozni. Előbb a perzsa sah diktatúráját tartottá a fő támaszuknak. Aztán a feudális Szaúd-Arábiát. Irakot lerohanták, mert közveszélyes diktatúrának deklarálták. Aztán Afganisztánt akarták demokráciává átszervezni. Végül az Izrael szemében közveszélyes atomhatalomnak minősülő Irán ellen szervezetek tartósan elviselhetetlen gazdasági bojkottot. Nem volt olyan lépésük, ami nem tovább növelte az arab világ stabilitásának hiányát.

Az Egyesült Államok ugyan valóban rá volt szorulva az arab olajra, de az olajban gazdag országok rászorultsága az Egyesült Államokra, mint vevőre, még nagyobb volt. Azt kellett volna felismerni, hogy az arab országok társadalmi és gazdasági stabilitása eleve reménytelen a népesség elviselhetetlen szaporodása okán. Nemcsak a nagy politika, de a társadalomtudományok sem képesek megérteni, hogy a százalékokkal szaporodó népességű társadalmaknak nem lehet stabil és hatékony a felépítményük. Ez nemcsak az arab országok esetében igaz, hanem az emberiség nagyobb felére is. Ezért a fejlett, a nem gyorsan szaporodó világ számára reménytelen a túlnépesedő többséget a békében élő demokráciákká átnevelni. Vagy sikerül a túlnépesedésüket megállítani, vagy rájuk kell bízni, mit, hogyan hogyan akarnak megoldani.

Bárhogyan alakultak volna a politikai erőviszonyok, az olajban gazdag, arab országok elsődleges érdeke az olaj eladhatósága volt, és továbbra is az lesz.

Az Egyesült Államok politikai tévedése arra épült, hogy az ő feladata ott is a politikai stabilizáció fenntartása. Nem értette, hogy ez megoldhatatlan feladat.

A legutóbbi években azonban az Egyesült Államok technikailag olyan szintre jutott a palagáz és olaj termelésében, hogy nemcsak megszűnt az arab olajra való rászorultsága, de ennek köszönhetően, az eddig abnormálisan magas olajárak a 60 dollár/hordós szinten stabilizálhatókká váltak. Ez nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világgazdaság egésze számára is fontos eredmény.

Az Egyesült Államok arab politikáját az is torzította, hogy Izrael létét túlzott mértékben garantálta. Ezért az arab világban eleve meg akarta akadályozni, hogy Izraellel szemben az arabok katonai fölénybe kerülhessenek. Nem értette meg, hogy ehhez elég lett volna, ha Izrael biztonságát garantálja. Az Izrael ellen indított háborút hadüzenetnek tekinti, és az atombombával támadóit atommegsemmisítéssel bünteti. Ezen túl az izraeli hadsereg katonai fölényét technikai segítséggel is biztosítja.

Az Iráni atomprogram elleni embargó azonban indoktalan óvatosság volt. Bőven elég lett volna az Izrael elleni atomtámadását ellene irányuló hadüzenetnek nyilvánítani. Ez a garancia ugyanis jól működik Észak-Korea esetében. Pedig ott a két ország közti feszültség összehasonlíthatatlanul nagyobb. Dél-Koreában az életszínvonal 16-szor magasabb, mint az erejét messze meghaladó mértékben fegyverkezésre fordító, a gazdaságban a piac szerepét semmibe vevő, kemény fegyelem alatt tartott Észak-Koreában. Ha az észak-koreai vezetést az Egyesült Államok fenyegetése féken tartja, akkor Irán esetében is elég lett volna ennyi.

Az elmúlt években a gazdasági embargó olyan terhet jelentett az elviselhetetlenül szaporodó Irán számára, hogy nem kockáztatja meg a visszaállítását. Ráadásul a mostani megállapodást aláírta nemcsak az olcsóbb olajban érdekelt Kína, Németország és Franciaország, de még az anyagilag az érdekét sértő Oroszország is. Az a tény, hogy a nem közvetlenül érintettek is aláírták az egyezményt, megnehezíti az amerikai elnök hazai ellenzék ellenállását is.

Az a tény pedig, hogy az olajkínálatban Irán is részt vesz, sok száz dollár milliárddal segít a fogyfogyasztók helyzetén.