2015. szeptember 22., kedd

A Kárpát Medence lakóinak közös sorsa

Kopátsy Sándor                  PP                  2015 09 17

A Kárpát Medence lakóinak közös sorsa

Az EU, illetve Németország Európára szabadított közel-keleti áradata egész Európát veszélyezteti, de különösen érinti a letűnt Osztrák-Magyar Monarchia utód országait. A közös bajban egymásra mutogatunk, egymást sértegetjük.
Középiskolás koromban felismertem, hogy mi azért vesztettük el a Kárpát Medence egészét jelentő országunkat, mert nem értettük meg, hogy ez a térség nemcsak a miénk, de az itt élő népeké is. Azért vesztettük el a terület kétharmadát, mert úgy viselkedtünk, mintha csak a mienké lenne.
Ez Trianon után azzal módosult, hogy a korábbi terület teljességére tartottunk igényt, és az utódállamokat, vagyis a velünk közös sorsra ítélteket legfőbb ellenségünknek tekintettük. Még a nyomát sem érezhettem annak, hogy akadt valaki, aki felvetette volna a mi felelősségünket is. A teljes ártatlanságunkat a magyarság egészével is elfogadtattuk. Nem találtam olyan magyart, aki véleményemmel egyetértett volna.
A háborút követő szovjet megszállás ugyan kötelezővé tette a szomszédjainkkal való barátságot, illetve megtiltott minden határvitát. Tiltott lett a revizionizmus, de nem felszámolt.
A rendszerváltást követő liberális uralom ugyan végre nem volt nacionalista, de annyira liberális volt, amit a közvélemény képtelen volt elviselni. Húsz év után olyan elseprő győzelmet aratott a liberálisról közép-jobbra átállt Fidesz, ami példátlan volt és marad Európa demokratikus történetében. A választási körzetek 99 százalékát a Fidesz nyerte meg.
Ez az elseprő győzelem ugyan csillapult, de még mindig példátlanul nagy maradt, mert a körzetek 90 százalékát megnyerte a Fidesz. Már ez is elég volt a kétharmados törvényhozási többséghez. De második pártként azonban megjelent a szélsőjobb, a Jobbik.
Az EU brüsszeli vezetése, és Németország kétbalkezes bevándorlási politikája ránk hozta a közel-keleti népek áradatát. A ránk hozott megpróbáltatás azonnal felébresztette az Osztrák-Magyar Monarchia, ezen belül a Kárpát Medence utódállamainak atavisztikus ellentéteit.
A közel-keleti bevándorlási áradat közös gondja kiváltotta az egymással szembeni bizalom teljes hiányát, és az elfojtott indulatok felszínre kerülését.
A bevándorlás annyira érintette a közvéleményt, hogy szinte mindenki nézte a televíziót. Engem is magával ragadott az érdeklődés, mert megéreztem, hogy ritka történelmi események vagyunk a fontos szereplői.
A Magyar Televízió I. csatornájának a stábja is elfelejtkezett a tárgyilagosságról, a nézők hangulatát nem mérsékelte, hanem tüzelte. Pedig a mérséklés lett volna a feladata.
Azt, hogy Orbán Viktor a tőle megszokott politikai érzékkel azonnal felismerte, hogy a Fidesz csak akkor nyerhet az eleve kudarcra ítélt befogadási politikából, ha mielőbb annak az elkerülhetetlen kudarcára játszik. Azonnal én is felismertem, hogy a liberális befogadási politikai kudarca elkerülhetetlen, tehát a bukására játsszon az, akinek a célja a győzelem. Csak a felelőtlen befogadásoknak ellent állva lehet megakadályozni a jobbik erősödését, és a liberálisokat arra kényszeríteni, hogy a bevándorlók oldalára álljanak. A Fidesz további megerősödése, illetve az erejének megtartása csak a liberális befogadás elutasítása esetén történhet meg.
A Magyar Televízió nacionalista hozzáállása már kezdettől fogva irritált. Mindig a szomszédjaink hibáit hangsúlyozták.
A külügyminiszterünk szerintem is jó ügyet védett, de a szomszédjainkat sértegette. A tények megállapítása azonban nem a külügyminiszter feladata, neki nem a mások kritizálását, hanem a kritikusok megbékéltetése a feladata. Szijjártó szint kéjjel hangsúlyozta, hogy Horvátország egyetlen nap alatt összeomlott. Hozzátette, hogy az EU-ba való beépülése rajtunk is múlik. Neki nem a szomszédjaink hibáját, hanem a közös érdekünket kell hangsúlyozni.
Az osztrák államelnök ugyan elfogult liberális, de Ausztria az egyetlen olyan szomszédunk, akitől tanulhatunk.
A horvátok ellen olyan sok hibát követtünk el az évszázadok során, hogy illene velük szemben türelmet tanúsítani. Ez Románia és Szerbia esetében is indokolt volna.

Ezer év alatt nagyon rászoktunk arra, hogy mi voltunk az urak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése