Minden kerítésnek két oldala van.

Kopátsy Sándor                    PP                2015 06 19

Minden kerítésnek két oldala van.

Jelenleg a kormány liberális ellenzéke azon háborog, hogy a Szerbiából rajtunk keresztül a Nyugatra menekülők ellen védelmet ígérő kerítést építünk. Azzal támadják a kormányt, hogy visszaállítja a vasfüggönyt. Politikai elvakultságukban azt sem veszik tudomásul, hogy a vasfüggöny a szabadságra vágyókat zárja be, ez a kerítés pedig a nem kívánatos bevándorlók ellen jelent védelmet. A vasfüggöny nem a bevándorlók ellen, hanem a kivándorolni akarók ellen jelentett védelmet.

A székely kaput mindig gyönyörű szimbólumnak tekintettem. Bakonyi házunk is gyönyörű székely kaput kapott. Ismereteim szerint a nomád pásztoroknak nem volt, nem lehetett kerítésük, de a kaput magukkal vitték. Az erkölcsük parancsolta, hogy a sátorukba a vendég is csak a kapun keresztül jöhetett.

Gyerekkorom falujában csak az utca felől volt kerítés, a kapun pedig nem volt zár. Ha a család nem volt otthon, a seprűt a kiskapuhoz támasztották, az ilyen kapun nem volt szabad belépni, mert a gazdájuk nem volt otthon. Nem a lakat, a zár, a rendőr, hanem az erkölcs védte a tulajdont. A mi székely kapunkon sem volt zár, de seprő sem védte, hanem a szomszédok, akik egymásra vigyáztak.

A történelmünk csak a bolsevik rendszerben találkozott olyan kerítéssel, amelyik a szabadságától megfosztott lakosságot zárta be, nehogy elmenjen. Az ilyen kerítés a szabadság hiányának szimbóluma maradt.

Az elmúlt száz évben az emberiség, különösen annak az egyre jobban lemaradó többsége nagyságrenddel gyorsabban szaporodik, mint ami elviselhető. A túlnépesedés katasztrofális következményeivel azonban nemcsak a vallások, de a tudomány és a politika is vak maradt. Nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy száz év alatt az emberiség létszáma közel ötszörösére nőtt. Ennél is nagyobb katasztrófát okozott az, hogy a lakosság növekedése fordított arányban történt, mint amennyire nőtt a társadalom eltartó képessége.

A 20. század második felében a belső népesség növekedés leállt a már gazdag puritán országokban. Azok lassú népességnövekedését inkább a befogadás jelentette. 1990-ben, Kínában bevezették a gyermekvállalás hatósági korlátozását. Ezen túl, néhány európai nem puritán országban is megállt a népszaporulat. Az emberiség nagyobb, lemaradó fele azonban a számára elviselhetőnél ötször, hússzor gyorsabban szaporodott. A leggyorsabban a Szahara alatti Afrikában, ahol száz év alatt hússzorosára, néhány államban ennél is gyorsabban nőtt a népesség.

Azt, hogy a túlnépesedés fajunk történelmének messze legnagyobb tragédiája, csak most kezdik felismerni az illetékesek. A túlnépesedett lakosság számára a gazdag európai országokba jutás jelenti az egyetlen reményt, aminek elérése érdekében minden kockázatot, a hálált is vállalják.

A minden kockázatot vállaló milliárd emberből egyelőre még csak milliók döntöttek az elvándorlás mellett, de csak azért ilyen kevesen, mert ez nagyon drága, és nagyon kockázatos. A nagyon kevés is nagyon sok a reális befogadás nagyságához képest.

Az elmúlt mintegy ötezer év történelmében is voltak túlnépesedésből fakadó népvándorlások. A pásztornépek gyorsan szaporodtak az eleve nagyon alacsony eltartó képesség ellenére. Az ilyen kirajzások létszámának a maxima legfeljebb százezer fő lehetett. A realitásukat az biztosította, hogy a pásztorok jobb katonák voltak, mint a földművesek.

Most nemcsak a túlnépesedések nagyságrendje nőtt a százezerről százmilliókra, de a katonai erejük, az erőszakkal történő betelepülésük realitása megszűnt. A puskaporral elszállt a pásztorok katonai fölénye a földművesekkel szemben. Jelenleg a fejlettek katonai fölénye tejes védelmet biztosít. Régen a pásztor volt a legjobb katona. Az ipari forradalom óta a városi polgár. Jelenleg pedig az értelmiség. A jelenkor fegyvereinek hatékonysága egyre inkább magasan képzett tisztviselők, a biztos hátországból az íróasztalok mellett ülők feladata lett.

A bevándorlási hullám megállítására elegendő a megfelelő kerítés, technikai tekintetben a vasfüggöny is.

A kormány ellenzéke csak ezzel szemben csak az erkölcsre hivatkozhat. Az már nem zavarja őket, hogy a vasfüggöny a zsarnokságot védte attól, hogy az állampolgárok kimeneküljenek. Európának most azért kell kerítést építeni, hogy be ne jöjjenek. Ez a veszély annál nagyobb, minél nagyobb a befogadó térségben a munkanélküliség. Olyan bevándorlókra ugyanis nem számíthatnak, akikre szükség lesz a munkaerő piacukon.

Akik hozzánk jönnének, azok ugyan szívesen mennének tovább, a nálunk sokkal gazdagabb országokba, de azok nem fogadják.

Évtizedek óta küzdök azért, hogy a kiskertek tulajdonosainak vagyonát védjük meg, mert arra már a kerítés sem elég. Most, hogy ránk zúdul a használhatatlan bevándorlók hulláma, a kerítés is sokat segíthetne. De a farizeusok botránkoznak.

Azt az ellenzék fel sem méri, hogy az eleve gyenge politikai támogatottságuk a következő választáson még tovább gyengül