Az EU lakossága öregszik

Kopátsy Sándor                 EE                   2015 06 11

Társadalomszemléletem

Az EU lakossága öregszik

Annak ellenére, hogy az elmúlt száz évben fajunk legnagyobb problémája a túl népesdés, az elviselhetőnél többen születnek, a közgazdászok azokat az országokat siratják, ahol nő a nyugdíjasok aránya, amit az egy dolgozóra jutó nyugdíjasok számával mérik. Ez a mutató azért rossz, mert a jelenkor követelményei szerint a továbbtanulás egyre több évet vesz el a munkába lépéstől, és egyre nő a nyugdíjazás utáni évek száma.

A munkaképes kor utáni tanulással töltött évek számát illeti.

Ez minél hosszabb, annál több fedezetet termelnek a nyugdíjak fedezetére. Ha valaki veszi a fáradságot, kiderül, hogy a társadalom fejlettségével arányosan. Elég volna megmutatni, hogyan nő a társadalom nyugdíjfizetési képessége attól függően, hogy hány évet tanulnak a 18 éves koruk után. Ebből kiderülne, hogy semmivel nem lehet úgy fokozni a társadalom nyugdíjfizető kapacitását, mint a minél magasabb iskolázottsággal. Ezért minél jobban nő a munkában végzett évekhez viszonyítva a nyugdíjban töltött évek száma, annál jobban kell fokozni a dolgozók iskolázottságát. Minél magasabb az átlagos iskolázottság, annál nagyobb jövedelem fog a nyugdíjak fedezetére rendelkezésre állni.

Sajnos a közgazdaságtan sem veszi tudomásul, hogy a viszonylag magasan iskolázott társadalmakban nincs a nyugdíjak számára forráshiány.

Ami az évekkel mérést illeti.

Az EU lemaradásának elsődleges oka, hogy kevesen és keveset dolgoznak. Európa nyugati fele nagyon alacsonyan használja ki a munkaerejét. Kevesen és keveset dolgoznak. Ez a tengerentúli négy angolszász országhoz viszonyítva is lényegesen, a kelet-ázsiaiakhoz képest pedig botrányosan kevés. Ez a lemaradás mind a foglalkoztatási rátában, mind az évente ledolgozott órák számában egyértelműen megmutatkozik. Ezek az adatok bármennyire egyértelműek, felvetni sem illik. Pedig az EU egyértelmű lemaradásnak mind a tengerentúli protestáns, mind a kelet-ászai konfuciánus társadalmakkal szemben az, hogy kevesen és keveset dolgoznak. Ez még a puritán angolszász, germán és skandináv tagországok esetében is igaz.

A foglalkoztatás szakemberei is úgy tekintik az évente ledolgozott indokolt órák számát, mint ami a társadalom fejlettségétől független volna. Pedig ezt nemcsak a logika, de a történelem is igazolja. Az ipari forradalom utáni században a heti munkaidő 60-72 óra volt, és nem volt szabadság. Ez máig közel a felére csökkent, ha a fizetett szabadságot is hozzá számoljuk, az egy hétre jutó munkaidő alig 30 óra. Ez még a legfejlettebb, leggazdagabb tagországokban is kevés, de az olyan tagországokban, ahol fele, harmada a bérszínvonal, ostobaság. Szerintem Romániában, Bulgáriában, a mediterrán országokban a 40 óra is kevés lenne a felzárkózáshoz. A brüsszeli bürokraták azonban az évenként ledolgozandó munkaidőt egységesen várják el.

Ez nem kisebb ostobaság, mint az a trénet, aki a lemaradt atlétáknak az javasolja, hogy ugyanazzal a köridővel érjék utol azokat, akik körökkel előttük járnak. Azt még le sem merte írni senki, hogy a bámulatosan gyorsan fejlődő Dél-Koreában a háború után öt évig 2.600 óra volt a követelmény, ezer órával több, mint nálunk. Nem csoda, hogy 60 éve messze mögöttünk voltak, és most messze előttünk vannak.

Az elöregedésnél sokkal nagyobb hiba, hogy eleve olyan keveset dolgozunk, mintha már nagyon öregek lennénk.

Az EU nem azért marad le, mert elöregedik, hanem azért, mert keveset dolgozik. Korábban mennek nyugdíjba a mediterrán államok, mint a sokkal gazdagabb puritánok.

Japán a világ legjobban öregedő állama, csökken a népesség, de 6-7 évvel később mennek nyugdíjba, mint az EU gazdag tagországaiban, és közel hússzal, mint Görögországban ténylegesen mentek. Japánban eleve a legmagasabb a nyugdíjkorhatár, de a tényleges nyugdíjba vonulók átlagos életkora 71.5 év. Ott nem okoz gondot, hogy a várható életkor a világon a legmagasabb.

Csak megjegyzem, hogy a fejlett államok között a legnagyobb a hasznosítható területre vetített népsűrűség. Ezért a csökkenő népesség hatására nő az egy laksora vetített vagyon. Még nem találtam nyomát az olyan japán aggodalomnak, ami az elöregedés veszélyéről szólna. A lakosságnak az optimális eltartó képességhez való közeledését, ha annak sebessége nem haladja meg az éves 1 százalékot, pozitív jelenségnek tartom. De sajnos a lakosság csak ott csökken, ahol bőven van lehetőség arra, hogy kiváló munkaerőt importáljanak. Tegnap írtam arról, hogy az Egyesült Államokba évente 300 ezer kínai és indiai diplomást fogadnak be. Ezzel szemben az EU képzetlen politikai menekültek tízezreinek befogadását erőlteti, akik aligha válhatnak hasznosakká.

Az EU jövőjét nem a lakosság elöregedése, hanem az ostobasága fenyegeti.