Kopátsy Sándor PG 2014-11-08
Miért
marad le az Európai Unió
Az Európai Közösséget azért hozták létre az
alapítók, mert felismerték a tényt, hogy nemcsak az Egyesült Államokkal, de
katonai téren még a Szovjetunióval sem lehetnek versenyképesek külön-külön a
volt európai nagyhatalmak. Nem véletlen, hogy a szén- és az acélipar
együttműködését tartották elsődlegesnek. Az hamar kiderült, hogy e két ágazat
akkor sem lehet versenyképes. ha összefog. Európa egészének sincs ehhez elég,
és olcsón kitermelhető bányakincse, ha összefog. Ezt a nehézipari álmot fel
kellett adni.
De
sem a németek, sem a franciák nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy nemcsak
az ő nagyhatalmi státuszuknak, de Nyugt-Európáé is örökre vége. Ebben a törekvésükben Nagy Britannia is fél
szívvel szövetségesük lett. Németországnak
és Franciaországnak nem volt más esélye, mint Európában terjeszkedni.
Franciaország a latin népek, Németország a közép-európai és a balti népekre
akart támaszkodni. Még mindig az idejétmúlt gyarmati tapasztalat élt bennük. Nem értették meg, hogy a tudományos és
technikai forradalom győzelme óta a kevésbé fejlettekkel vállalt közösség nem
előny, hanem hátrány. Azt hitték, és hiszik ma is, hogy a politikai és
gazdasági befolyási övezet birtoklása előny. Pedig egyre inkább hátrány lett.
Nemcsak a gyarmattartás, de a befolyási övezetek feletti uralkodás is egyre
elviselhetetlenebb teher lett. A
tudományos és technikai forradalomnak ez lett az egyik következménye, hogy a
legnagyobb előny a fejlettek közti együttműködésből származik. Elég volna
megnézni a nyersanyagok nélküli világkereskedelem struktúráját. Ebből kiderül,
hogy a fejlettek és kevésbé fejlettek közötti áruforgalom folyamatosan csökken,
ha eltekintünk a bányakincsek forgalmától. Ezért nincs hatvan éve a fejlettek
között háború. Minél fejlettebb a
társadalom annál jobban a fejlettek egymásközti áruforgalmára szorul.
Hibás az a logika is, hogy a fejlett világ a
kevésbé fejlettek nyersanyagaira szorul. A
fejletteknek ugyanis bőven van pénzük arra, hogy nyersanyagot vásároljanak, a
csak a bányászatukban gazdagok számára létkérdés, hogy velőt találjanak. Ez
most az olajárak csökkenésekor egyértelműen jelentkezi. Az olajtermelők
jövedelme gyorsan csökken. A fejlettek pedig nyernek az olcsóbb nyersanyagárak
okán. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogyan hat az olajárak csökkenése az
európai erőviszonyokra.
Az
Európán belüli terjeszkedés érdekében Németország megvásárolta Franciaország
szövetségét, és vélt közös érdekükből egyre jobban terjeszkedtek. Így lett mára 28 tagú az Európai Unió. Minél nagyobb, annál gyengébb. Egyre nő
Európa, azon belül a fejlett országok lemaradása, mind a Távol-Kelethez, mind a
négy tengerentúli protestáns országoz viszonyítva.
Az
EU, mint közösség egyre jobban lemarad a puritán távol-keleti és a tengerentúli
protestáns országokhoz képest, ráadásul a tagországok közti különbségek sem
csökkentek, hanem nőttek. Minél nagyobb lett az EU annál nagyobb mind
a lemaradás, mind a differenciálódás. Ennek ellenére fel sem vetődik, hogy
rossz úton járnak.
A brüsszeli vezetés színvonalát jól jellemzi,
hogy nem látják a lemaradásukat.
Kik alkothatnak szoros közösséget
Egy mondatban: csak a közös kultúrájú és közel azonos fejlettségű országok. Márpedig az EU 28 tagállama három nagyon eltérő
kultúrához tartozik, és a fejlettségi szintjük az 1:4 arány között mozog.
Ami
a kulturális különbséget illeti
Puritánok a germánok, az angolszászok és a skandinávok.
Ez a sorrend csak a számarányuknak felel meg. A germánokkal közös kultúrájúak a
csehek. Az angolszászokkal a skótok és az írek, a skandinávokkal pedig a finnek
és az észtek a rokonok. Kulturálisan
csak a puritánok férnek meg egymással szorosabb gazdasági közösségben.
A jó száz éves weberi megállapítás, hogy a kor társadalmai a protestáns etikájú
népek számára hatékonyabbak. Ez annál jobban megjelenik a gyakorlatban,
minél fejlettebb a tudomány és a technika. Száz éve a puritánok társadalmai
kevéssel voltak hatékonyabbak, mint a katolikusoké. Az óta bebizonyosodott,
hogy már egy integrációban sem férnek meg, mert egyre nagyobb köztük a
sebességkülönbség. Mára már a puritán élvonal belül is három sebesség alakult
ki.
Az
ázsiai puritánok, a konfuciánusok fejlődnek a leggyorsabban. Előbb Japán, majd Dél-Korea, most Kína gazdasági
csodáját láthatjuk.
Az is kiderült, hogy a négy protestáns, volt angol domínium elhúzott Anglia és Németország
előtt. Velük csak Európa hat kis, keményen puritán országa tartja a tempót.
Ezek közül is kettő nem tagja az EU-nak.
Az
a tény, hogy a latin népek, köztük is különösen a négy mediterrán ország, nem
versenyképes a protestáns fejlett nyugati tagállamokkal. Ez Amerikában még nyilvánvalóbb, mint
Európában. Az angolszász Észak-Amerika a világ élvonalába tartozik, és részükről
fel sem merült hogy uniót alkossanak a latin-amerikaiakkal, mert azok egészen
más kultúrához tartoznak, sokkal szegényebbek, és az elviselhetőnél sokkal
gyorsabban szaporodók.
Az
európai latin országok kisebb lemaradása azzal magyarázható, hogy a gazdag
puritánok turizmusára, és az EU támogatására építhettek. Ez akkor bizonyult igazán
kevésnek, amikor beléptek az euró övezetbe. Ez legalább akkora ostobaság volt, mint amikor a Világbank
rászedte Argentínát a dollárhoz való igazodásra. Az, szerencsére gyorsan
megbukott. Az euró zóna azonban Németország makacssága okán nem esett szét,
hanem tovább működik.
Németország és Franciaország tagszervező
buzgalma azonban nem állt meg a latin népeknél. Beszervezték a közép-európai és a balti országokat, amelyek kezdettől
fogva a Nyugathoz akarnak felzárkózni, de még legfeljebb fele szinten vannak. Ezeknek
a fejlett Nyugat-Európához való csatlakozásuk indokolt, de csak az áruk közös
piacában. Számukra is katasztrófa
nemcsak a közös valuta, de a közös inflációs követelmény, és a közös munkaerő
piac is.
Az EU terjeszkedési buzgalma, szinte kezdettől
fogva, Törökország beszervezésére is gondolt. Ami szerencsére, húzódik. Néhány
fejlett tagország rájött, hogy a muzulmának beépülése lassú, és sok nehézséggel
járó.
Még
nagyobb ostobaság volt az ortodox keresztény, nagycsaládos kultúrájú Románia és
Portugália felvétele, és a balkáni ortodox keresztény lakosságú országok eleve
alkalmatlanok a Nyugattal való közösségre. Ennek ellenére Ukrajnát is ugratták a tagság remélhetőségével.
Ezek egy lakosra jutó jövedelme negyede sincs az eredeti tagokénak, a kultúrájuk
pedig nem fér össze a nyugt-európaiakkal közös módszerekkel.
A
katasztrofális úttévesztés
A nem szocialista országok természetes
szövetsége mindenek előtt a hidegháborúval magyarázható. Az európai politikusok
a polgári demokráciák és a bolsevik rendszer szembeállását nem értették meg. Ennek ugyanis az volt a látszata, hogy csak
két út között van választási lehetőség, a tőkés polgárok demokratikus osztályuralma,
és a bolsevik vallás diktatúrája között. E két út közötti választás önmagában társadalmi és gazdasági
közösséget is jelent. A Szovjetunió összeomlása után egyetlen út maradt a
polgári demokrácia. Nem vették tudomásul, hogy a tudományos és technikai fordalom hatására kialakult alépítményre csak
tudásalapú társadalom épülhet, aminek felépítménye lényegesen függ attól,
milyen kultúrára, és annak milyen fejlett gazdaságra épül.
A tudományos és technikai forradalom hatására
egyre jobban integrálódik a
világgazdaság, ugyan akkor egyre jobban differenciálódik. Az 1-2 ezreléknél
gyorsabban szaporodó, és nem puritán kultúrájú népek társadalmai lassabban
fejlődnek, tehát viszonylag egyre jobban lemaradnak. Nem a felzárkózás, hanem a viszonylagos lemaradás a jellemző.
Ezért a kor viszonyait nem érti meg az a
politikus, aki a felzárkózást az alkalmazott módszertől függőnek tartja. Ezért
az EU létrehozása eleve lehetetlen stratégia vállalását jelentette. Marxi
fogalmak szerint, csak a nagyon hasonló
alépítményre épülhet hasonló felépítmény. A tudományos és technikai
forradalom olyan alépítmény, aminek a két pillére a puritán erkölcs, és a
népesség nagyon lassú változása. Márpedig Európában csak a protestáns országok
puritánok, közös felépítményük csak ezeknek lehet. A puritánokkal közös
felépítmény mind a latin és ortodox, mind a lényegesen szegényebb népek számára
többet árt, mint használ.
Ezen
belül a társadalmak fejlettségi rangsorában a helyzetváltozás elsősorban a
kulturális megfeleléstől függ.
A Nyugton nincs szegény, elmaradt puritán kultúrájú ország.
Minden protestáns ország, függetlenül attól, melyik kontinensen van fejlett.
Ezt nemcsak a két észak-amerikai ország bizonyítja, hanem az óceánon túli kettő
is. A nyugati puritán magatartás fölénye nagyon jellemző a cseppnyi Izraelben,
ahol a nyugati zsidóság a világ leggazdagabb etnikuma, a közel-keleti és
afrikai hitsorsosai pedig azok színvonalán ragadtak.
A
Távol-Keleten pedig a század
közepére, Kína is a gazdagok között lesz.
A nagyság nem előny
Az európai integráció arra a hamis elvre
épült, hogy a nagyság előny. Ennek sokkal inkább igaz az ellenkezője. Nemcsak
most, de már az ókorban is, többször volt előny kicsinek lenni.
- A Nyugat történetében, az ókorában a görög
városállamok jelentették a csúcsot.
- A középkorban a városállamok, illetve a birodalmakon
belül a gazdasági téren autonóm kereskedő városok voltak a legfejlettebb
társadalmúak.
- Csak az ipari forradalom után lettek a
gyarmatbirodalmak világvárosai a leggazdagabbak. Ennek a kivételes állapotnak
az volt az oka, hogy a gyarmatok kizsákmányolása csak katonai erővel
történhetett.
A jelenkorban pedig a kicsiség újra előnnyé
vált. Jelenleg a világ leggazdagabb
államai a városállamok. Luxemburg, Szingapúr, Hong-Kong… Az utóbb kettő
száz éve még nagyon szegény gyarmati kikötő volt, és ma sem adóparadicsomok.
A világ tíz leggazdagabb társadalma között
kilencnek kicsi a lakossága, csak a sorrendben tízedik, az Egyesült Államok nem
kicsi.
Az Európai Unió tehát elve hibás koncepcióra
épült, nagyobb akart lenni, azt hitte, hogy attól gazdag is lesz. Kereteibe
korrumpálta a kultúrájuk okán elmaradottakat. Ezért lett egyre szegényebb. Csak a kulturálisan és gazdaságilag
heterogén közösség lehet erős, a heterogén közösség ereje csökken. Ez a
hidegháborúban rejtve maradt, mert a katonai erőre volt szükség, és a kisebbek,
szegényebbek önállóak voltak, és a Szovjetunióval versenyeztek. A Szovjetunió
összeomlása óta a katonai erőre nincs szükség.
Mi lett volna a jobb
megoldás
Tudomásul
kellett volna venni, hogy Európa kicsi, és minden tekintetben tagolt ahhoz,
hogy élen maradhasson. Európát
a fasiszta német, és a bolsevik orosz terrortól csak az angol domíniumok,
élükön az Egyesült Államokkal, mentették meg, annak háborúban a támogatásra
szorultak. Európa tőkés osztálytársadalmai egyesülve katonai téren sem lehettek
képesek a védekezésre. A demokratikus
Nyugat-Európa képtelen megvédeni magát. De még arra is képtelen, hogy
nyersanyagokkal ellássa önmagát. Tudomásul kell vennie, hogy nemcsak a katonai,
de az önellátásra is képtelen.
Európa
kicsisége, törékenysége még nyilvánvalóbb lett azzal, hogy Kína önmagában is
föléje nőtt. Ma már
egyértelmű, hogy a Távol-Kelet versenytársa csak az egész puritán Nyugat lehet,
aminek központja sokkal inkább Észak-Amerika, mint Nyugat-Európa. Az Egyesült Államok vezetése nélkül
anakronizmus a szuperhatalmi státuszra törekvés.
Csak
a Puritán Nyugat lehet a Távol-Kelettel azonos súlycsoportú partner. A puritán Nyugat-Európának kellett volna
csatlakozni az Egyesült Államokhoz. A
közösség székhelye Washington,
nyelve angol, vezetője az Egyesült Államok, és a maghoz tartozó európai tagjai csak
a protestáns államok.
Ehhez viszonyítva csak második szint lenne a
Katolikus Nyugat, de annak a súlypontja is Latin-Amerikában van.
Vallásokat említek, de kulturális magatartást
értek alatta. Viselkedésükkel a katolikus észak-amerikaiak németek, hollandok
és csehek is puritánok. Legalább ilyen fontos, hogy az egy lakosra jutó
jövedelem haladja meg a 25 ezer eurót, és a belső népszaporulatuk ne lépéje túl
a néhány ezreléket.
Azok az államok, amelyek nem érték el a fenti
követelményeket, csak az Unió alacsonyabb szintű tagjai lehetnek. Ez nem
leértékelést, hanem sok tekintetben kisebb kötöttséget jelentene.
Csak
a fenti értelemben vett Protestáns Nyugatnak lehet közös munkaerőpiaca, közös
inflációja, közös eladósodási szintje és közös valutája. A nem teljes jogú tagok egymással köthetnek kétoldalú
szerződéseket.
Az EU legnagyobb hibája
Nagyobb hibát aligha követhetett el az EU
annál, hogy a közös forrásának többségét a mezőgazdaság támogatására
fordította. Európa mezőgazdasága ugyanis a puritán tengerentúli Nyugattal
versenyképtelen, akárcsak a szén és vasipara. Ennek abszurditását jól jellemzi
a tény, hogy tízszer annyi agrártámogatást adott, mint tudományos és technikai
fejlesztést. Az agrártámogatás ellenére az EU tagországainak mezőgazdasága ma
elmaradottabb, mint a tagok belépése idején volt. Az egész agrártámogatás
kidobott pénz az ablakon. Európa nyugati fele legfeljebb a tudományban, a
tudásigényes ágazatokban lehetne versenyképes.
Az
EU tagság minden országnak többet ártott, mint használt. A világ élvonalához
viszonyított helyzete minden országnak romlott. Ezen belül az eleve gazdagoknak viszonylag
kevesebbet, mint az eleve hátrábbról indulóknak.
Összefoglaló
A
fenti eszmefuttatás nem terv, csak illusztrációja annak, hogy az Európai Unió
alapvetően hibás úton halad, ez az út nem az élre, hanem attól lefelé vezet. Ideje
belátni, hogy alapvetően rossz úton járunk, amikor az egész Nyugat Európát
akarjuk szuperhatalommá emelni. Ráadásul német-francia vezénylet alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése