Milyen szinten legyen a forint árfolyama?

Kopátsy Sándor                 PG                   2014-08-09

Milyen szinten legyen a forint árfolyama?

Kriván Bence kétségbe van esve, hogy már 315 forintot kell adni egyetlen euróért. Én még a 325-ös árfolyam esetén sem lennék pánikban.

Valamikor 6-8 éve azt állapítottam meg, reménytelenül el fogunk adósodni, ha a forint árfolyama nem éri el a 300-at. Vagyis mintegy 20 százalékkal le kell volna értékelni a forintot. Egyébként reménytelenül eladósodunk. Jóslatom bevált.

A másik jóslatom még gyorsabban bekövetkezett. Az euró bevezetésétől a kevésbé fejlett és a kevésbé puritán kultúrájú országok számára a közös valuta brutális kizsákmányolásukat fogja okozni. A közös valuta ugyanis nem engedi meg a leértékelést. Márpedig az olyan ország, ahol fele, kétharmada az egy laksora jutó nemzeti jövedelem, csak akkor lehet védve az eladósodástól, ha 20-30 százalékkal leértékelve tartja a valutáját.

Szerencsénkre, mi nem tértünk át a közös valutára, tehát leértékelhettük volna a valutánkat, de nem tettük, tehát mi is reménytelenül eladósodtunk. Nem jártunk jobban, mint akik bevezették az eurót.

A valuták leértékelésének másik oka a lakosság viselkedési kultúrája. A lakosság puritánságához is igazítani kell a leértékelést. Ezt egyszerűen az infláció érzékenység figyelembe vételének is nevezhetjük. Erre jó példa a németek és az olaszok közös valutája. A németek idegesen infláció érzékenyek, és takarékosak, az olaszok könnyen viselik az inflációt, és könnyen veszik fel a hiteleket. Már a franciák sem fogják sokáig elviselni a németekkel közös valutát. Aki pedig elképzelhetőnek tartotta, hogy a finneknek és a görögöknek közös valutájuk lehet, azt nem tekintem normálisnak.

A leértékelésnek van egy harmadik oka is. Minél nagyobb az ország adósságterhe, csak annál leértékeltebb valutával lehet reménye, hogy az adósságát csökkentheti.

6-8 éve a 300 forintos árfolyamot tartottam indokoltnak, ma inkább 330-340-et mondanák. Ezen is legfeljebb addig engednék valamit, amíg nem mászunk ki az ugyancsak a felértékelt forintból fakadó devizahitelek csapdájából.

Nem ártott volna, ha Kriván Bence kitér arra, hogyan lehet reményünk olyan külkereskedelmi mérlegre, amiből nemcsak az adósságunk kamatait tudjuk fizetni, de törlesztésre is marad.

Ha bankom lenne, nem írnám le a véleményem.

Ha baloldali lapnak lennék a tulajdonosa, nem adnák helyet az ilyen írásnak.