Kikért volt felelős a Trianon előtti magyar állam?

Kopátsy Sándor                  EH                 2014-08-03

Kikért volt felelős a Trianon előtti magyar állam?

A magyar történészek úgy tálalják az országunk történetét, mintha a hatalom csak a magyarságért, a jobbágyok felszabadítása előtt csak a nemességért, és azok közül is elsősorban a katolikusokért, lett volna felelős. Ezért aztán nemcsak a Trianonban eldöntött ország felosztás, de az óta is váratlan meglepetésként, és egyoldalú sérelemként érte a magyar közvéleményt.

Egyedüli kivételt a középkorban betelepített szászok jelentettek. Csak ők élvezhettek előjogokat a számukra kijelölt terület településein. A fejlett szász zárványok a többségében románok és szlovákok által lakott térségekben voltak.

Az Oszmán Hódoltság megszűnése után az „elnéptelenedett” térségében létrejövő nagybirokokra telepített svábok voltak a legkevésbé jogfosztott jobbágyok. Az Alföld volt az ország legsűrűbben lakott része. A legjobban azok jártak, akik a Határőrség elnéptelenedett területére, a Bánátba kerültek határőröknek. Ezt jól jellemzi a tény, hogy az 1847-es népszámlálás adatai szerint, csak itt nem volt jelentős az analfabétizmus.

Szinte csak utalásokat találtam arra, hogy a felszabadult területek nagybirtokaira magyar jobbágyok nem is mehettek. Szigorú törvények tiltották meg számukra a költözködést. Pedig bőven volt onnan jelentkező, hiszen nem nőtt a jobbágytelkek száma, ezzel csak a jobbágyok elsőszülött fiai remélhették, hogy szüleik jobbágytelke rájuk marad. A magyar földesurak érdeke volt hogy válogathat abban, ki lehet a jobbágya. Hazudik a történelemírás, amikor arról beszél, hogy a svábokat azért kellett betelepíteni, mert nem volt magyar munkaerő. A Hódoltság megszűnése idején nem volt munkaerőhiány, sőt. Ha lett volna, nem kellett volna törvényben tiltani, hogy magyar jobbágy nem költözhet oda. A magyar földesurak érdeke volt, hogy a jobbágyságra minél nagyobb legyen a kínálat. Kizsákmányolni csak azokat lehet, akiből túlkínálat van. Erről azonban nemcsak Marx, de a magyar történészek is megfeledkeztek, illetve mélyen hallgatnak.

Ez a példa azt is mutatja, hogy a magyar történetírás számára a magyar jobbágy érdeke is mellékes, ha a földesurak érdekét sérti.

1947-ben, amikor a Parasztpárt központjába a kulturális osztály vezetője lettem, elhatároztam, hogy megírom Magyarország lakosságának a történelmét. Aztán gyorsan felszámolták a pártunkat, és közgazdász pályára kényszerültem. Most, túl a kilencvenen, kerülgetem újra ezt a témát. Reménytelen, de érdekes. Szerencsére Trianon és a megváltozott társadalmi helyzet idejét múlttá tette a múltunk hánytorgatását. Öregkori szórakozásomnak jó téma.