2014. szeptember 12., péntek

Az osztálytársadalmak felszámolhatósága

Kopátsy Sándor                  ED                  2014-08-07

Az osztálytársadalmak felszámolhatósága

Fajunk hatezer éven keresztül azért maradt szinte változatlanul szegény, mert az elviselhetőnél tízszer gyorsabb volt a spontán népszaporulata. Csak azért nem lett ilyen gyors a népszaporulatot, mert minden osztálytársadalom jelentős mértékben fékezte az adott életviszonyok mellett várható népszaporulatot. Maga a társadalom volt követve, és közvetlenül a fő halálokozó.
A 20. század végére a világ lakosságának egy hetedében spontán leállt a túlnépesedés, egy ötödében, Kínában pedig erőszakosan leállították. Ezzel a világ két ötödében megszűnt, illetve megszüntették a korábban elviselhetetlen túlnépesedési nyomást, ezzel az osztálytársadalmi felépítmény objektív szükségessége is megszűnt. Tehát az osztálytársadalmakat nem forradalommal kellett megszűntetni, hanem a népszaporulat leállításával. Vagyis az osztálytársadalom a túlnépesedő társadalmak szükségszerű felépítménye.
Marx alapvetően tévedett, amikor az osztálytársadalmakat nem szükségszerűségnek, hanem társadalmi úttévesztésnek minősítette. Materialista tudós létére a hatezer éven keresztül minden társadalmat úttévesztőnek minősített. Mint tudós felismerte, hogy ami az emberi faj életében jellemző, annak objektív oka van. Ezért azon nem is lehet lényegét illetően változtatni. Aztán gyorsan szakmát váltott és átállt világmegváltó vallásalapító prófétának. Mással sem foglalkozott, mint egy ideális felépítmény kitalálásával, és annak erőszakos megvalósításával. A tudós vallásalapító próféta lett.
Az emberiség mintegy hatoda elérte azt a szintet, amin megszűnik a túlnépesedési nyomás.
Ennek feltételeit ugyan senki sem látta, mégis a fejlett világban megvalósult.
1.A tudomány és technika megoldotta a fogamzásgátlást. Ez tette lehetővé, hogy az ember természetes szexuális ösztöne ne okozzon a kívánatosnál több fogamzást, azaz szülést. Az emberi faj természetes szexuális ösztöne annyi fogamzást eredményez, amennyire a húszas évek első felére eső vártható életkor esetén szükség van. Az ennél hosszabb várható életkor estén sokszorosára ugrik szülésszám. A várható életkor néhány éves meghosszabbodása sokszorosára növeli a népszaporulatot. Annak ellenére, hogy a demográfusok pontosan ismerik, hogy milyen várható életkor mellett mennyi szülés várható, és ezzel szemben mennyi kellene ahhoz, hogy a lakosság létszáma, hosszú távon, 1-2 ezreléknél ne legyen nagyobb. Ezek az adatok megmutatnák, hogy a fogamzásgátlás egyszerű, biztos, a szexuális gyönyört nem csökkentő megoldása nélkül csak társadalmilag szervezett erőszakkal, azaz osztálytársadalmi felépítménnyel fékezhető a túlnépesedés.
Kimondhatjuk tehát, hogy fogamzásgátlás nélkül nem lehet az osztálytársadalmi felépítményt megváltoztatni.
2. Az egy laksora jutó 10 ezer dolláros jövedelmi szint alatt sehol nem állt le a népszaporulat.
3. A lakosság átlagos iskolázottsága haladja meg a 12 évet.
Az utóbbi két követelményt az élet igazolja. Nemcsak az országok esetében, de azokon belül is, általános tapasztalt, hogy a gyermekvállalás a jövedelemmel és az iskolázottsággal fordítottan arányos. Egy előre nem ismerünk olyan országot, ami ez alól kivétel lett volna.
Aki tehát az osztálytársadalmakon túl akar jutni, annak a túlnépesedési nyomást kell megszüntetni.
Minden társadalomban az elsődleges feladat a fogamzásgátlás megoldása. Ugyanis csak ott lehet erőszakkal korlátozni a gyermekvállalást, ahol ez fogamzásmentes szexuális élet megoldható.
Marx ugyan nem jutott el odáig, hogy felismerte volna az osztálytársadalom alépítményi feltételét. Ha felismerte volna, nem lehetett volna sem forradalmár, sem vallásalapító. Nem véletlen tehát, hogy túlnépesedés veszélyére figyelmeztető Malthusról olyan rossz volt a véleménye.
Marx azzal is tisztában volt, hogy az ő korában a másvilágon történő üdvözüléssel már nem lehet valaki sikeres vallásalapító, ahhoz már evilági megváltás ígéretére van szükség. Mivel nem ismerte fel a tényt, hogy az osztálytársadalmat létrehozó alépítmény a túlnépesedés, olyan evilági megváltást ígért, ami csak fokozta a túlnépesedést, ezzel az osztálytársadalom szükségességét.
Mindezekről mit sem tudva, fiatalon felismerem, az egykézés gyakorlati hatását. Ugyan annak a Parasztpártnak voltam a lelkes híve, akink a vezetői elítélték az egykét, én a h íve voltam, mert láttam, hogy a magyar falvakra jellemző túlnépesedés ellen csak egy védelem van, a kevesebb gyermek vállalása. Azokban a magyar falvakban élhetett jobban a lakosság, ahol egykéztek. Ennek ellenére a gyermekvállalás korlátozása mégsem foglalkoztatott, mert azt láthattam, hogy az erőltetett karosítás képes felszívni a túlnépesedést.
Azt csak közgazdászként tanultam meg, hogy az erőltetett munkahelyteremtés elviselhetetlen tőkeigénnyel jár.
A tejes kép azonban csak akkor állt össze előttem, amikor a kínai tapasztalatok bebizonyították, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat tőkeigénye nem viselhető el. A népesség növekedésének optimuma sem több néhány ezreléknél. Ezt pedig csak a már gazdag, puritán és iskolázott társadalmakban lehet erőszak nélkül megvalósítani.
A tudományos és technikai forradalom azonban olyan új alépítményt hozott létre, amire a már nem gyorsan szaporodó társadalmaknak olyan felépítménye jöhet létre, amin elképzelhetetlen mértében nőttek az egy laksora jutó eredmények.
Ráadásul, az is bebizonyosodott, hogy a puritán erkölcsű népek erőszakkal is korlátozhatják a gyermekvállalást, és olyan hatékony társadalmat építhetnek, amelyik fejlődése jelentősen meghaladja a már fejlett puritán országokét is.
Az emberiség nagyobb fele azonban az elmúlt száz év során az elmúlt hatezer év átlagánál tízszer gyorsabban szaporodik, és elsősorban ezért, vészesen lemarad. Ebből a kor társadalomtudománya azonban semmit sem lát, mert nem az egy laksora, hanem az állam egészére mért növekedést méri.
Összefoglalva.
A jelenkor tanulsága, hogy kettészakadt fajunk társadalmi fejlődési pályája.
A puritánok számára megszűnt az osztálytársadalma szükségszerűvége, és elképesztő sebességgel növekednek, fejlődnek. Az összes többi kultúrában pedig nem csökkent, hanem nőtt az osztálytársadalom objektív szükségessége. A néhány ezreléknél gyorsabban növekvő népességű társadalom csak olyan lehet, amelyik csak a halálozás növelésével képes védekezni. Márpedig a jelenkori emberiség nagyobb fele tízszer gyorsabban szaporodik, mint amennyi megengedhető volna.
Száz éve az emberiséget fenyegető katasztrófa a túlnépesedés, ami ellen lehetséges egyetlen lehetséges védekezést, az emberölést a Nyugat nem engedi működtetni. Pedig a jelenlegi népszaporulat, különösen az ennél is sokkal gyorsabb urbanizáció elleni egyetlen védekezés a társadalmilag szervezett halálokozás. Jelenleg mintegy ötször annyi ember él, amennyi az adott technikai és kulturális szinten optimális volna, és az elmaradt világban tízszer többen élnek társadalmilag kezelhetetlen óriásvárosokban, mint amennyi elviselhető volna.
Ezt a problémát azzal veti el a keresztény Nyugat, hogy az emberölés minden módja erkölcsileg megengedhetetlen. Azt, hogy a fajunk hatezer éve csak annak köszönhetően élhetett stabil társadalmakban, hogy a legnagyobb halálokozó maga a társadalomvolt. Pedig elég volna megvizsgálni, hogyan alakult volna a létszámunk, ha nem jellemző minden társadalomra a követlen és közvetett halálokozás négy módszere.
Minden osztálytársadalomnak négy jellemezője volt.
1. Fokozta a lakosság óriási többségének nyomorát. Adót csak a szegény kilenctized fizetett. Ezek jövedelme a létminimum közelben stagnált. Ez a nyomor volt a legnagyobb halálokozó.
2. A jövedelmének, erőforrásainak jelentős hányadát fegyverkezésre fordította. Elég volna azt megvizsgálni, hogyan alakul a népesség, ha nincs fegyverkezés és nincsenek háborúk.
3. Az elvont erőforrások jelentős hányadát kincsképzésre, luxusra, munkatilalmú ünnepekre fordította. Szinte minél szegényebb volt a társadalom annál jobban pocsékolta az erőforrásait. Nem ismerünk olyan vallást, amelyik nem szigorúan büntette az ünnepnapi munkát, és bűnnek tartotta a munkanapokon a munkátlanságot.
4. Az eredendő, vagyis a legnagyobb bűn a tudásvággyal való élés volt. Ez valamilyen formában minden kultúra vallásában jelen volt. Ezt ugyan egyetlen kultúra nem tagadta meg, de Nyugaton a keresztény protestáns egyházak, a Távol-Keleten a konfuciánus vallás a gyakorlatban lazán kezelte. Ez a magyarázata annak, jelenleg a világ gyorsan fejlődő kétötödét a protestánsok és a konfuciánusok teszik ki. Ez azt jelenti, hogy az eredendő bűntől való megváltás csak e két kultúra vallása esetében történt meg.
Tanácsom.

A fajunk történelmének megértéséhez szinte mindent újra kell gondolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése