A király vagy a szarvasmarha a fontosabb?

Kopátsy Sándor                PH                   2014-09-12

A király vagy a szarvasmarha a fontosabb?

Annak elemzése során, hogy a történelemben milyen szerepet játszottak a háziállatok jutottam el egy középiskolás korombeli felismerésem tudományos indoklásához. Már akkor bosszantott, hogy minden király uralkodásának idejét pontosan kellett tudni az érettségire. Mivel a kamaszkori memóriámmal nem voltam megelégedve lázadtam az ilyen követelményekkel szemben. De találtam rá megoldást. A borospincék látogatása során ki decis poharakból koccintottunk. Egyszer többet ittam a kelleténél, és alig tudtam hazamenni. Erre megfogadtam, hogy mérni fogom a fogyasztást. Ennek a módját is megtaláltam. Minden poharat a királyokra, azok uralkodási sorrendjében, fogjuk inni. Ezzel a mennyiség könnyen követhetővé vált. Mindig tudtam, hogy hol tartok.

Arra pedig az első történelmi tárgyú könyvem írása közben jöttem rá, hogy a háziállatok domesztikációja azon múlt, hogy ezek a fajok képtelenek voltak az éghajlatváltozást az ember segítsége nélkül átélni. Egyszerűen fogalmazva, csak azokat a fajokat sikerült domesztikálni, amelyek segítség nélkül kipusztultak volna. Legalábbis azon a területen, ahol háziállatokká váltak.

Ez alól csak két kivételt ismertem, ezek a macska és a tengeri malac. Ez a két állat ugyan vadon is fennmaradt, de az emberrel való közösség volt számára a legkényelmesebb életforma. A macska csak ott él meg könnyen, kényelmesen, ahol egerek vannak bőségben, tehát ott, ahol gabonát tárolnak. A macska a háztarások közelében nemcsak egeret, de rangot is talált. Egyiptomban azért lett szent állat, mert nélküle nem volt lehetőség az egerek elleni védekezésre. De a jó macskának rangja volt a gyermekkorom falujában is.

A tengerimalacnak is a háztartásban van a paradicsom. Megél azon a hulladékon, ami a háztartásban csak gondot okozna. Ráadásul nagyon szapora és finom a húsa. Ezzel kettős hasznosítást jelent a hússzegény kultúrákban.

Az összes többi háziállat az emberrel való együttélés nélkül kipusztult volna.

Arra is már ennek a könyvnek az írása közben rájöttem, hogy az első agrártechnikai forradalmat a szántóföldi földművelés érdekében az igavonó marha és bivaly hasznosítása jelentette. Ez a kettő volt az első technikai eszköze az ember erejét meghaladó talajművelésnek és termékmozgatásnak. Máig nem tudatosul, hogy ez a két állat ereje nélkül nem volt lehetséges a szántás és a termékek, trágyák szállítása.

Erre a felismerésemre az tette rá a koronát, amikor megértettem, hogy Amerikában a kontinens két magas-kultúrája azért rekedt meg a kapásnövények termelésénél, mert nem volt az igavonásra alkalmas állat.

A domesztikáció folyamatát és hatását is alig érintik a történészek.

Elsősorban nem igaz azt, hogy a domesztikáció csupán az ember akaratának gyümölcse volt. A domesztikációt az ember és az állat közös érdekében született spontán folyamat eredményezte. Ezt jól példázza az amerikai kultúrák zsákutcája. Azok azért nem voltak képesek földműves kultúrákká válni, azért ragadtak meg a kapás kukorica és burgonya termelésénél, mert a kontinensükön nem volt olyan bajbajutott, az ember fizikai erejénél sokkal erősebb állat, ami az ember segítéségére szorult.

Ha Eurázsiában és Afrikában nincs az emberre szoruló szarvasmarha és bivaly, egyelten földművelő kultúra sem jöhetett volna létre.

A három eredeti öntözéses kultúra, a távol-keleti, a dél-ázsiai és a közel-keleti csak azért születhetett meg, mert akadt két olyan hasított kormű, az ember erejének mintegy tízszeresét adó állat, amivel a szántóföldek műveléséhez szükséges talajmunkák és szállítások elvégezhetővé váltak.

Itt csak megjegyzem, hogy a patás ló és szamár nem volt alkalmas az öntözéses szántóföldi művelésben kielégíteni az ember számára elérhetetlen feladatot, mert a patája nem bírta volna a vízben, sárban való munkavégzéseket. A ló csak a természetes csapadékra épülő földművelésben felet meg, de ott is csak patkoltan.

Ez a példa jól illusztrálja történelemszemléletem, aminek alapján kiderül fajunk sokkal lassabb társadalmi fejlődésen meg keresztült, hogyha nincs az ember segítségére a marha és a bivaly. Nélkülük nem jöhetett volna létre a távol-keleti, a dél-ázsiai és a közel-keleti, három nagy, öntözéses gabonatermelő kultúra. Nélkülük pedig sokkal hátrább lennénk a fejődés útján. E két igavonó állat nélkül még a természetes csapadékra épülő földművelés sem jelenhetett volna meg, jó ötezer ével később. Ekkor döbbentem rá, hogy miért volt Európa szimbóluma a bika. A ló parkolása csak az első évezred végén jelent meg. Addig az európai éghajlatnak megfelelő talajforgató szántást csak ökrökkel lehetett elvégezni. Európa nemcsak a gabonáját, a búzát és az árpát, de az igás állatot és a technikai eszköztárát is, a Közel-Keletről kapta.

Ha ezt belátjuk, akkor megértjük, hogy Európa nem a királyok bölcsességének, hanem az ökröknek köszönheti, hogy idáig eljutottunk.

Ha az igásállatok és a királyok szerepével a jelentőségük alapján foglalkozna a történelem, akkor a királyok nagy többségének nemcsak az uralkodási ideje, de még a létéről tudni sem volna érdemes a történelem megértéséhez.

Öreg koromra oda jutottam, hogy hamar elakadnák, ha csak annyit ihatnák a borból, ameddig tudom az uralkodásuk sorrendjét és idejét.