Megjegyzések a foglalkoztatási mutatóhoz

Kopátsy Sándor                    PG                2013-11-08

Megjegyzések a foglalkoztatási mutatóhoz

Évtizedek óta a foglalkoztatási mutatót tartom a legkevésbé rossznak, annak ellenére, hogy ez is szenved a közgazdaságtudomány egyik hibájától. A szellemi vagyonképzés nem tartja érék termelésnek, ezért a munkaképes korukban tanulókat a munkanélküliekkel közös csoportban tarja számon.

Azt ugyan a közgazdaságtan sem vonja kétségbe, hogy a jelenkor fejlett társadalmainak tejesítő képessége elsősorban a tudásvagyon nagyságától függ. Ennek ellenére a tudásvagyon gyarapítását nem tekinti értéktermelésnek.

Most, hogy Dél-Korea adatait böngészem került a kezembe egy olyan statisztika, ami a foglalkoztatás korcsoportokra osztva is közli. Ez leleplezi a panaszomat, és Dél-Korea sikerének titkát.

A 15-19 éves korosztályban csak 8 százalék a foglalkoztatottak aránya. Elsősorban azért, mert ebben a korban még a korosztály kilenctizede még tanul.

A 20-24 éveseknek már az 55 százaléka dolgozik, de még sokan tanulnak.

A 25-29 évesek a legmagasabban, 70 százalékban foglalkoztatottak. Ez azt mutatja, hogy az iskolarendszerűk egyre jobb minőségű munkaerőt bocsát ki.

A 60-64 éveseknek még mindig 52 százaléka munkaviszonyban van. Ennek a korosztálynak, véleményem szerint, Görögországban tizede sem dolgozik.

A 65 év felettiek 22 százaléka még munkaviszonyban van.

Az adatok magyarázata is érdekes. Megállapítják, hogy a jól képzett fiatalokkal az idősebb korosztályok nem képesek versenyben maradni, ezért gyakori, hogy alacsonyabb képzettséget vállalva dolgoznak tovább. Vagyis a nagyon jó iskolarendszer nem kedvez az idősebbeknek, ha nem tartanak lépést a szakmájuk fejlődésével. Ott természetes ezek visszaminősítése.

Egy másik statisztikán pedig azért akad meg a szemem, mert az alacsony, 5 százalék alatti m unkanélküliségen belül üres a tartós munkanélküliek rovata. Kiderült, hogy ebben az országban ilyen nincs is. Aki nem talál képzettségének megfelelő munkát, az, 6 hónap után mindent elvállal, mert a munkanélküliséget a saját családja sem nézi el.

Ezt Európában még a kevésbé fejlett országok közvéleménye sem fogja el. Inkább lemaradnak, minthogy rangunkon aluli munkát vállaljanak.