Fajunk alkalmazkodása a természeti környezethez

Kopátsy Sándor                 EB                   2013-10-05

Fajunk alkalmazkodása a természeti környezethez

Fajunk eddigi életének a kilenctizedénél is nagyobb hányadában gyűjtögetésből, a természet ajándékaiból élt. Ebben az életmódban az adott terület eltartó képessége determinálta az eltartható létszámot, azt az ember nem bővíthette. Több egyed csak akkor élhetett, ha új életteret talált. Agyunk erre képessé tett bennünket, mert a legkülönbözőbb természeti környezetbe képesek voltak berendezkedni. Eltérőn az előttünk megjelent fajoktól, az embernek nem kellett a mutációján keresztül szelektálódni, új faj formájában megjelenni ahhoz, hogy a jelentően más környezetben életképessé váljon. Fajunk volt az első abban, hogy nem kellett az alapvetően más környezetben más fajjá kellett válni, mert a fejlett agyának köszönhetően, viselkedésével alkalmazkodott a legkülönbözőbb környezethez a nélkül, hogy fajként változott volna.

A biológusok sem hangsúlyozzák, hogy a fajok, minél fejlettebbek, annál inkább a számukra megfelelő környezetükhöz idomulnak. A fejlett fajokat az jellemzi, hogy környezethez szorosan kötöttek, abból nem lépének ki. Az ember az első faj, amelyik minden környezethez képes volt alkalmazkodni, ennek hatására azonban fajként nem változott, nem elérő fajokra osztódva szelektálódott, hanem a viselkedésével alkalmazkodott.