Kopátsy
Sándor PV 2013-10-22
A magyar katolikus egyház újabb boldoggal
gazdagodott
A római
katolikus egyházat soha nem jellemezte a korszellemmel való haladás. Most, hogy
sokszorosra gyorsult fel a fejlődés sebessége, ez egyre feltűnőbb. Ez jutott
eszembe, amikor boldoggá avatták Sándort, akit a sztálinista egyházüldözés
során kivégeztek. Tehát mártír, ami megkülönbözetett rangot jelent a katolikus
dogmák világában.
Ezen jó hetvenöt
éve a történelemórán elakadtam. Kiváló történelemtanárunk azzal élénkítette az
órát, amikor elmondta, hogy minek köszönhetjük első királyunk István, annak fia
Imre és nevelője Gellért püspök szentté avatását.
Abban az időben
felért egy sáskajárással a keresztes hadaknak a Szentföldre való vonulása. Ezt
történt az akkor még csak I. László királyunk esetében. Aki nyilván nem
lelkesedett a gondolatért. Ezt tudta a pápa is, és meggyőzése érdekében
felajánlotta, hogy kárpótláskénthárom szentet kap az ország.
Azt, hogy ki
nevezete meg, a három szentet, nem tudom, vagy már a pápa, vagy sokkal inkább
László, a király.
Gellért esetben
nem volt gond, hiszen mártír volt, akit megöltek a pogány lázadó magyarok.
Szerintem életével is az ő esete volt a legegyszerűbb. Előttem ugyan nem azért,
mert megölték, hiszen abban nem volt szerepe, hanem abban, hogy otthagyta
gazdag velencei családját, és eljött téríteni. Nem törekedett ragra,
megelégedett a remeteséggel. Tudtommal, Bakonybélben nem is ő volt az apát.
István bölcsen őt választotta fia nevelőjének. Ő alapította a számára a
Maros-erdei Püspökséget.
István, a király
érdemelte ki a legjobban a megtisztelő címet, hogy az egyház szentje legyen,
hiszen egy jelentős európai középhatalommal gazdagította az európai
kereszténységet. Nála azért volt a probléma, mert politikai érdeme ugyan bőven
volt, de szent érdemre szolgáló tette annál kevésbé. Nála csoda kellett, ezt
jelentette a szent jobb. Azt, hogy kié volt, nem lehet tudni, de Istvánénak
tulajdonították. Ezzel megvont a jogalap. Imre esetében arra voltak tanuk, hogy
egy beteg asszon a sírjánál gyógyulásáért imádkozott, aztán meggyógyult.
A Vatikán rá is
ütötte a pecsétet.
Azt máig sem
tudom, hogy tanárunk honnan tudta a szentté avatásuk részleteit, azt sem, hogy
ez volna az igazság.
Ebből azonban
két dolgot tanultam meg.
1. I. László
nemcsak szent volt, hanem nagyon bölcs, aki az apját megsüketítő nagybácsiját,
Istvánt, szentté avattatta, mert felmérte, hogy Magyarország, különösen az
Árpádház királyai számára fontos, hogy az első király szent legyen.
Boldog Sándor
azonban nem sokkal fogja gazdagítani a magyar katolikus egyházat, mert a Rákosi
rendszer ártatlan áldozatai közül legfeljebb egy marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése