Legyünk bátrak!

Kopátsy Sándor                  PB                  2013-04-17

Legyünk bátrak!

Tegnap arról írtam, hogy a jelenkorban nem lehetünk elég bátrak, ha nem karunk egyre jobban lemaradni. A jelenkorban olyan szédületesen gyors a tudományos és technikai fejlődés, hogy az idő még a legbátrabbak számára is megelőz.

Ma olvasok egy japán könyvet, amiben a nagytőkés vállalkozó arról ír, miért vezette be vállalatánál az angol nyelvet. Mert, meggyőződése szerint, Japán lemarad, ha nem tanulnak meg angolul.

Azt, hogy a távol-keleti népek alkalmasak arra, hogy a világ élvonalába kerüljenek, már a háború alatt megtanultam. A katonai teljesítményük példátlan volt. A nem vállalt céljuk ugyan irreális volt, az alkalmazott módszereik pedig elfogadhatatlanok, de a háború első két évében olyan sikereket értek el, amire Nagy Sándor óta nem ismerek történelmi példát. Ő a görögökkel hódította meg az elérhető világot. A japán hadsereg pedig elfoglalta a Csendes Óceán délnyugati medencéjét.

Megsemmisítő vereséget szenvedett, de utána, húsz év alatt létrehozta a 20. százazd gazdasági csodáját.

Az elmúlt harminc év során azonban három sokkal kisebb szomszédja, Szingapúr, Tajvan és Dél-Korea azonban elmenetek mellette. Ennek az okát abban láttam, hogy bezárkózott, a világ etnikai tekintetben, legjobban bezárkózott országa lett. Ennek példáját abban láttam, hogy ők ugyan csodákra képesek, de más etnikumok befogadására nem. Ezt láttam abban, hogy a háború alatt oda importált több milliós koreai nem volt képes beépülni. Azt hiszem, a 20. század legsikeresebb munkaerő importja mondott csődöt Japánban. Az olyan ország, amelyik a koreai munkaerőt nem tudja sikeresen beépíteni, az nem lehet versenyképes.

Azt is láttam, hogy a Japánt megelőző, már említett, sokkal kisebb, és nagyon hátúról induló nép abban volt első a világon, hogy angol egyetemekre küldte a diákjait. Hozzájuk képest, ebben a tekintetben, Japán nagyon lemaradt.

Az említett japán nagytőkés nyilván azt látta, amit én is, a föld másik oldaláról, és Japán növekedésének lelassulását azzal magyarázza, hogy nem tudnak elegen angolul.

Azt már többször leírtam, hogy az angolul, vagy általában egy világnyelven beszélő szakmunkás és a diplomás munkaerő értéke megfelel a világ élvonalán fizetett béreknek. Ebből fakadóan, ma nincs hatékonyabb értéktermelés, mint a szellemi vagyont termelő tanulás, ezen belül pedig az angol nyelv elsajátítása.

A japán milliárdos üzletember tehát okos üzletember, aki tudja, hogy mibe érdemes a társadalomnak befektetni. Felismerte, hogy milyen előnyt jelentett Szingapúrnak és Dél-Koreának, hogy az angolszász világ felé nyitott.

Ha a bezártságáért Japán is ilyen súlyos árat fizet, mennyivel nagyobb kárt okoznak maguknak a kisebb országok, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját nyelvük uralmon maradjon.

De tapasztalatért nem kellene Európából a Távol-Keletre utaznunk.

A többnyelvű Svájc száz éve a leggazdagabb alpesi állam. Vitathatatlanul még gazdagabb volna, ha az egyik nyelvük az angol volna. De ott sem találni olyan bankárt, tőkés menedzsert, aki nem tud angolul.

Európa népei között a skandinávok között a legmagasabb az angolul tudók aránya.

Elég volna megnézni, hogy az elmúlt harminc évben milyen szoros a korreláció az angol nyelv ismeretének aránya, és az elért növekedés között.

Annak ellenér, hogy az Európai Unió jelenlegi válsága mögött tucatnyi súlyos hiba bújik meg, és a szédületes értékű agrártámogatásánál is súlyosabb hibájának tartom, hogy a hivatalos nyelve nem az angol. Elég jól megfizeti a dolgozóit ahhoz, hogy elvárhatja az angol nyelvtudást. Kezdettől fogva láttam, hogy a német-francia vezetésű közösség halva született ötlet, a négy volt angol gyarmat nélkül a Nyugat béna kacsa. Az is marad, amíg él.

Eddig japánt tartottam a legjobban bezárkózó országnak, aki ugyan másfél századdal korábban azért húzhatott el távol-keleti környezetétől, mert a Nyugat felé nyitott. Ez olyan sikert hozott, ami elvette az eszét, és szuperhatalom akart lenni, akárcsak a náci Németország. Amikor aztán ebbe csúfosan belebukott, bezárkózott annak ellenére, hogy sikeres külkereskedelmi világhatalom lett.

Ezért éreztem különös jelentőségét annak, hogy egy japán nagytőkés mutat kiutat a bezártságból. Az angol nyelv világhatalmát ugyan semmi sem tudja megállítani, de a fékezése sok lehetőség elszalasztását jelenti.

Az én üzenetem a nem angol nyelvterületen élő szülőknek:

Nem adhatsz többet a gyermekeidnek, mint az angol nyelvtudást. Bármi lesz a szakmájuk, ennek köszönhetően többszörös lesz az értékük.